Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
132 M5. országos ülés 1911 május 2-án, kedden. azonban emberek vagyunk, nekünk befektetés kell, pénz kell, a mi pedig nincs; ez a baj. (Ugy van !) Kevés embernek van csak és a mezőgazdasági hitel nagyon drága. (Igaz! Ugy van!) Ha elmennénk egy takarékpénztárboz ilyen kérelemmel, talán 12 perczentre adna. A mellett a halászat a szocziális kérdés szempontjából is nagy jelentőséggel bir. Például hozok fel a Bácskából megint egy német községet, Apatint. A múltkor beszereztem a hivatalos adatokat és megállapítottam, hogy ebben a 14.000 lakossal biró községben 3789 lélek foglalkozik halászattal; ebből 150 halászati nagybérlő és 500 halászati kisbérlő, a többiek részint halszállitással, halcsomagolással foglalkoznak, részint halászlegények, inasok stb. És ezek az emberek óriási béreket fizetnek. így Frigyes főherczegnek magának 250.000 koronát fizetnek az Aldunaágért, a kincstárnak 126.000 koronát, de a tállyai és vajszkai uradalmaknak is egyenként 50.000 koronát fizetnek; azonkivül lemennek Bolgárországba, Oláhországba és váltanak halászati bérletjegyeket. És ez a roppant szorgalmas nép, a mely nem szocziálista, daczára annak, hogy sokszor nincs mit ennie, nem panaszkodik, nem káromkodik és nem szidja az ezerholdasokat, hanem ezek az emberek szorgalmasan dolgoznak és ha nem is mindjárt, de lassanként némi vagyonra is tesznek szert. Nóvák János: Nem is az urak előtt nyilatkoznak ! (Zaj. Halljuk !) LatinovitS Pál : Kérem, a mint emiitettem, én főispánja voltam annak a vármegyének, nagyon sokat voltam a nép között és jól ismerem az ottani viszonyokat. Most pedig áttérek a szőlőkre. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes vita fejlődött ki a múltkor Pajzs Gyula és Bernáth Béla képviselőtársaim között aíra nézve, hogy a szőlőink, homokboraink bojkottálva vannak. Bernáth Béla t. képviselőtársam kicsinylőleg nyilatkozott a homoki szőlőről. Pajzs Gyula t. képviselőtársam pedig nagyon magasztalta. Mindkettőnek igaza van. Majd én elmondom a homoki szőlő történetét, mert magam is egyik tényezője voltam annak, hogy mikép keletkeztek a homoki szőlők. (Halljuk ! Halljuk !) Midőn ezelőtt 25 évvel a filloxera 600.000 katasztrális holdat megevett Magyarországon, a pénzügyi kormányzat a legnagyobb zavarban volt, mert kiadták a regálékat jó drágán, bor meg nem volt. (Derültség és tetszés.) Ennek következtében bort kellett hozni és pedig hoztak Olaszországból. Tessék meghinni, hogy a régi időben a Bácskában termett rossz kadarka — most már jó borok teremnek ott is — jobb volt, mint az az olasz bor, mely nem kellett senkinek. A kormányzat tehát nagy zavarban volt, annál is inkább, miután a kötött talajú szőlők felújítása, a mint nagyon helyesen mondta Bernáth Béla t. képviselőtársam, igen nehezen ment, mert, : a mint ő is mondta, puttonynyal. kellett felhordani a földet, azután be kellett oltani, holott sokszor nem is találják az alanyt, hogy mibe oltsanak és rossz oltás történik, mint történt herczeg Odescalchinál Illókon, hol ki kellett dobni 250 holdat. Mivel a dolog akkor lassan ment, a földmivelésügyi kormány akkor felkért bennünket, hogy Miklós Gyula volt borászati kormánybiztossal — Isten nyugosztalja — járjuk be a vármegye északi részeit, és buzdítsuk a vármegye közönségét homoki szőlőtalajok művelésére. Volt azelőtt is a Bácskában szőlő, de az rossz paraszt-kadarka volt, a minek a fele zöld maradt, mert nem éri a nap, a másik fele pedig megérik, de megrothad, mert tele van a szőlő gyümölcsfákkal, már pedig egy rókáról két bőrt nem lehet lehúzni, gyümölcsöt is termelni és szőlőt is, egyszerre nem lehet. Megmagyaráztuk tehát nekik, hogy tisztelt barátaim nem ezt a rendszert kell követni, hanem ültessenek franczia rendszer szerint faj szőlőt, rizlinget, ezerjót, kadarkát, veltellinit, azután csemegeszőlőt is ültethetnek, chasselasrouge-t és croquant stb. Néhányan állitottunk is be ilyen mintaszőlőtelepeket, melyek bizony akkor még sokba kerültek, mert a nemesfaj u szőlő vesszőket jó drágán vettük. De a parasztnak nem lehet máskép demonstrálni, csak ad oculos, mert hiába hoz az ember papirosokat, röpiratokat, arra ő nem ad semmit, látni akarja, a papirosra meg azt mondja, hogy az uri hunczutság. (Ugy van/ Tetszés.) Elég az ahhoz, hogy megcsináltuk ezeket a szőlőtelepeket szép eredménynyel, és ma Bács-Bodrog vármegyében van olyan község, teszem Bácsalmás, mely két millió koronát szedett be csak borból. De nem is olyan rosszak azok a homoki borok, mint Bernáth Béla barátom mondja. Én bécsi és külföldi kereskedőkkel állottam összeköttetésben, kik azt mondták, hogy nekik a homoki borokra igenis szükségük van, mert a faji jelleget nem tudja ugy fentartani a kötött talajú szőlő, mint ez, tehát nekik össze kell házasítani homoki borokkal. Ezeken a homoki borokon tehát, mikor mi már a közönséget erre felbuzditottuk, egyszerűen átsiklani és egy sereg embert földönfutóvá tenni nem lehet. (Helyeslés jobbról.) Azért a t. minister ur figyelmét is felhívom, hogy a homoki bort ne ejtse el. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy telepítsünk. Abból elég volt; (Ugy van!) de a mi megvan, azt kötelességünk fentartani, mert az a polgárember azt fogja mondani, hogy bolonddá tartottak bennünket az urak, és ezenkívül egy sereg embert nem is szabad földönfutóvá tenni. (Helyeslés.) A mit pedig Bernáth Béla t. barátom mondott a kötött talajú szőlőkre nézve, a quod uni justum, alteri aequum elvét fenn kell tartani; én azt is helyeslem és én sem tartom helyesnek, hogy búzaföldeket ültessünk be szőlővel. (Helyeslés.) Ott vannak a királyhalmi telepek, van ott elég bor; de hogy egyszerre bojkottáljuk a homoki termelést, azt nem tartanám helyesnek. Bernáth Béla: Ezt nem is mondtam! Azt mondtam, hogy búzaföldeket ne állítsanak be szőlőnek!
