Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

128 líB. országos ülés 19ÍÍ május 2-án, kedden. nem volt. Egy ilyen gazdasági tudósító hogyan csinálta meg a dolgát ? Mondjuk, volt neki 30 községe és ezekből minden tiz napon kell jelentést küldeni a ministernek. Ha tehát ennek a 30 községnek a határát csak kocsin akarja bejárni, legalább 4—500 forint, tehát 800—1000 korona kocsibért kell elfizetnie, (ügy van I jobbfelől). Hogyan jön egy ilyen ember ahhoz, ha mindjárt akármilyen derék hazafi, és bármennyire nagyra beesülje is a minister ur elismerését azért, hogy egy ilyen hazafias misszióra vállalkozott, hogy a zsebéből 4—500 forintot erre a czélra elköltsön ? Épen azért mit csinálnak ezek az urak ? Elmennek a községházára, beszólnak a biróhoz, a jegyzőhöz, az esküdthöz és a pénztárnokhoz, hogy milyen termésre van kilátás. Ezt fölírják és azután beküldik a minister urnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Herczegh Sándor : Tavaly is megtörtént! LatinovitS Pál: így történt azután, hogy a múlt évben ennek az volt a következménye, hogy csak búzában egy és fél millió métermázsa volt a különbség. Tessék elhinni, hogy annak a budapesti kereskedőczégnek, Strasser- és Könignek, Sehlesingernek,Polakovics—Schreiber—Herczfeldnek és a többinek tudósításai sokkal alaposabbak. Megmondom, hogy miért. Azért, mert hogyha .az ő bevásárlóik nem küldenek hiteles jelentést, egyszerűen elcsapják őket, a mit a ministerium nem tehet meg, mert ingyenemberekkel dolgozik. Igen kérem tehát a t. ministerelnök urat, hogy miután a termés árára nagy befolyással vannak ezek az adatok, ezeknek a gazdasági tudósítóknak legalább a kocsibérét fizesse meg. (Helyeslés.) Es ehhez még egy kérést vagyok bátor fűzni. (Halljuk ! Halljuk!) Nem kevésbbé fontos a vármegyei gazdasági előadó is. Magam is tudom gyakorlatból, mert főispán voltam, hogy ezen vármegyei gazdasági előadók sokszor igen fontos jelentést tesznek a közigazgatási bizottságban. Ezeknek kötelességükké kellene tenni, hogy jelentéseiket egyszersmind a minister urnak is küldjék el. Ezek az urak azelőtt kaptak 1200 K fizetést. Ma nem kapnak semmit, csak egy vasúti jegyet és azt sem Budapestig, hanem csak a vármegyéjük területére. Mit nézhetnek meg azzal ? En tehát földművelésügyünk jól felfogott érdekében arra kérem a ministerelnök urat, hogy legalább azokat az általam emiitett kocsibéreket szolgáltassa ki, a vármegyei gazdasági előadóknak pedig, mondjuk, 1200 K fizetést adjon. Egy hang a (szélsőbaloldalon) : Elvégezhetik a gazdasági felügyelők ! LatinovitS Pál: Akkor tessék megszüntetni az egész közgazdasági intézményt. De minthogy ez az intézmény behozatott, ezen így egyszerűen átsiklani nem lehet. Vagy meg kell szüntetni ezeket az állásokat, vagy honorálni kell őket. Herczegh Sándor: Majd elvégzik a kamarák ! LatinovitS Pál: Igen helyesen fejtegette Krolopp Hugó t. képviselőtársam a magkisérleti állomás kérdését. Ez igen fontos tényező, a mely az egyes növények nemesítését és termőképességének előmozdítását czélozza. Az én t. képviselőtársam e tekintetben igen szerény volt, azzal állott elő, hogy a minister ur egypár ezer koronával emelje ezek dotáczióját. En már szerénytelenebb vagyok, megvallom és kimondom, hogy azokon a vidékeken, a hol czeraliákkal, magtermeléssel foglalkoznak, magkisérleti állomásokat kell felállítani. Nálunk Bács-Bodrog vármegyében középtermés mellett 4 millió métermázsa búza, 5 millió métermázsa kukoricza és ugyanannyi zab terem. Oda is kell tehát egy magkisérleti állomás. A mi embereink, a mikor pl. behozták a lófogú kukoriczát, a különböző buzafajok nemesítését, mind a legnagyobb készséggel állottak a tanácsadóknak rendelkezésükre, mert ezekben az emberekben van gazdasági érzés, (ügy van!) Ezek után áttérek a lótenyésztésre. Büszkén és örömmel konstatálhatjuk, hogy a lótenyésztés Magyarországon a legelső fokon áll. Jófajta, nemes lovaknak mindenesetre bőviben vagyunk, a minek a bizonyítéka a külföldről bejövő lókereskedők ittléte és a lovaknak magas árakon való megvétele. Itt is csak egy kérést vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni. Előre is kijelentem, hogy ezt is csak közérdekben. Es ez az, hogy egyes méntelepi tisztek, mikor az u. n. ménkiosztás van, vegyék figyelembe a községek kérelmét. Mert legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy olyan méneket dividálnak a község nyakába, még ott is, a hol a lótápot, a katonafizetést és a furázsit ingyen adják, a milyen a községnek nem kell. Az ellen, a mit ezen urak elhatároztak, nincs appelláta; mehetnek a ministeriumhoz, az sem használ. A mén selejtezésénél pedig, a mi Julius és augusztusban történik, történjék meg az, hogyha a lótenyésztési bizottmány elnöke vagy a gazdasági egyesületek véleményt nyilvánítanak, azokat necsak hallgassák meg, de teljesítsék is. Magam is voltam abban a helyzetben, hogy a fedeztetési listából láttam, hogy abban a községben azt a mént nem használták ki. Kérjük a ministeri kiküldöttet, legyen szíves segíteni, azt a lovat onnan elvenni; de bizony hiába. Azt mondja, hogy mehet az tovább is így. Hát ez nem járja, t. ház ! Tessék meghallgatni annak a közönségnek kérését, a ki a furázsit adja, a ki a katonának fizet, a ki maga is a fedeztetési dijat drágán megfizeti. (Ugy van!) Mert, ha nem használják ki, akkor minek az a ló ? Kérem a minister urat, legyen szíves erre vonatkozólag intézkedni, hogy a községek méltányos óhajai teljesíttessenek, még pedig nemcsak mint'lünk, de más vármegyében is. (Helyeslés.) Ugyancsak a lótenyésztéssel kapcsolatosan kérném, — ne méltóztassanak gondolni, hogy ez hazabeszélés — hogy a bajai méntelep kitűnő állománya legalább 40 lóval emeltessék, vagy, ha nem akarnak oda 40 lóval többet tenni, deczentralizáltassék és Bácsmegye más területén még egy ilyen méntelep állitassók fel 40 ló szaporítással. Tudom, hogy ez nehéz dolog, hogy