Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

14-5. országos ülés Í9ÍÍ zlójával, (Helyeslés jdbbfelől.) nem pedig azzal, hogy az erdészeket szidjuk, a miért a törvényt megtartják. (Helyeslés jobbfelől.) Mindazok a terü­letek, a melyek feltétlenül szükségesek a vízrajzi viszonyoknál fogva, a melyek feltétlenül szüksé­gesek azért, hogy az ország faszükséglete fedezve legyen, a melyek feltétlenül szükségesek azért, hogy csuszamlások és ezzel veszedelmes földmoz­gások elő ne idéztessenek, mindazok a területek továbbra is tartassanak meg erdőknek. (Helyeslés jobbfelől.) Azok a területek azonban, a melyek ezt a feltétlenül szükséges czélt nem szolgálják, mentessenek fel és adassanak át a mezőgazdaság­nak. (Általános élénk helyeslés.) Különösen rá akarok mutatni egy momentumra. A kötött birtok az erdőtörvény értelmében annyi erdőt tartozik fentartani, mint a mekkora a státus az erdőtörvény megalkotása alkalmával, volt. Ehhez mereven ragaszkodnak és ennek következménye az, hogy nagyon sok sikterület, de nem az Alföldön levő sikterület, a melyen az erdő a klimatikus viszo­nyoknál fogva szükségletet képez, hanem domb­vidék alján fekvő sikterület felerdősittetik, mert a kötött birtok erre kötelezve van, holott a kötött birtok és a szomszédos lakosság nagy hasznára abból a területből kitűnő legelő és kaszáló válnék. Én tehát az erdőtörvény revíziójánál arra is ki óhajtok terjeszkedni, hogy a kötött birtok csak annyiban legyen köteles erdőket fentartani, a mennyiben ez erdészeti szempontból okvetlenül szükséges. Megjegyzem még, hogy nekem az a tapasztalatom, hogy a mikor ma az erdőterület körülbelül egyötöd részét képezi az ország terüle­tének — a mi ma már nem okvetlenül szükséges — az erdőterület oly nagy, hogy nem birnak vele, még az állam sem, annál kevésbbé a kötött birtokok tulajdonosai és legkevésbé azok a szegény magán­birtokosok, a kik mint utolsó jövedelmet, levág­ták a fájukat és már most kötelezve vannak, hogy azt a nagy területet megint erdősitsék. Ha kisebb lesz az erdőterület azokkal a területekkel, a me­lyeket Bornemissza Lajos t. barátom és én kisza­kítani óhajtok, akkor az erdők jobban lesznek gondozva és nem fog megtörténni, hogy éveken át parlagon heverjenek földterületek, a melyeken legeltetni nem szabad, de a melyek, erdősitve nincsenek. Az erdőtörvény revíziója alkalmával azonban szükségesnek tartom egyúttal a legelő­törvény megalkotását, nehogy az itt felszabadí­tott, erdőtől elvett területek ugy járjanak, mint az alföldi szikes területek, hogy azoknak is neki akasztják az ekét, és akkor nem lesz belőlük sem legelő, sem erdő, hanem kopár föld. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szükségesnek tartom tehát a legelőtörvényt és valamint az erdőtörvény feltétlen erdőterületet állapit meg, azonképen a legelőtörvény állapitson meg feltétlen legelőterületeket, a melyeknek fo­galma alá tartozzék az erdőktől elvont terület, a havasi legelők, az Alföldön lévő összes szikes terü­letek, az én nézetem szerint még azok is, a melyek már fel vannak szántva, azonban már eke alá nem KÉPTH, NAPLÓ. 1910 — 1915. VII. KÖTET. május %~án, kedden. 121 valók, azután kisebb mérvben némely futóhomok­és tőzegtalaj és a földmivelési ministernek tartás­sék fenn az a jog, hogy felmentést adhasson a fel­tétlen legelőterület fentartása alól olyankor, a mikor magasabb, intenzivebb művelési ág alkalmazása váük lehetővé (Helyeslés). Én ugy tudom, hogy a nagy gazdaközönségben ez az én eszmém nem fog valami nagy rokonszenv­vel találkozni. (Ellenmondás). Én attól tartok, hogy nem, mert nem nagyon szeretjük a törvény korlátait s egyáltalán azt, hogy gyámkodjanak felettünk gazdasági tekintetben. De én azt hiszem, hogy ha sokkal nagyobb terhet rótt a törvény ereje és a szükség az erdőbirtokosokra azzal, hogy statuálta a feltétlen erdőterületeket és azok be­fásitására kötelezte őket, az sem lesz oly nagy sérelem, ha a legelőterületeket ép ugy megkötjük feltétlen legelőterületekkel, vagy ha egyik-másik most már elrontott szikes terület visszalegelősi­tését fogja a törvény megkívánni. Nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybe­venni. (Halljuk ! Halljuk !) Fanatikus hittel ragasz­kodom ahoz az eszmémhez, hogy elérkezett az utolsó óra arra, hogy a még meglevő legelőterületeket megmentsük és a megszerzett legelőterületeket a legeltetés számára biztosítsuk. Megvallom, hogy ezt az eszmémet propagáltam az Országos Mag3^ar Gazdasági Egyesületben, de ott nem nagy rokon­szenvre talált. Azért hoztam a legmagasabb fórum, a törvényhozás elé : méltóztassanak bölcs belátásuk szerint — különösen a minister urnak — hatá­rozni. Az ellen pedig eleve tiltakozom, — mert ilyen hangokat is hallottam — hogy a kötött bir­tok felemlítése — mert hiszen csak felemlités tör­tént — odamagyaráztatnék, mintha én a legkisebb kísérletet tenném arra nézve, hogy a kötött bir­tok bármely formáját megtámadjam. Ellenkező­leg, az a nézetem, hogy ha az általam tett indítvány el fog fogadtatni, az a kötött birtoknak is nag}'obb jövedelmet fog szerezni; Nemcsak pártállásomnál fogva, de mint vér­beli gazda azon meggyőződésben vagyok, hogy a földmivelési minister ur és kitűnő munkatársai kezében jó helyre van letéve a magyar gazda ér­deke, miért is az előttünk fekvő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lovászy Márton jegyző: Herczegh Sándor! Herczegh Sándor: T. ház! Ha az 1911. évi állami költségvetésünket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a földművelési tárcza a többi tárczáknál levő nagy költségvetési többletekkel szemben a leg­kisebb összeggel van honorálva. A mig a többi tárczáknál 10—13 milliós többleteket találunk, sőt a kereskedelmi tárczánál 60 milliósat, addig a földmivelési tárcza négy millióval, illetve a földmivelésügyi minister ur agilitása és a pénz­ügyminister urnak egy kis jóakarata következté­ben még két millióval, összesen tehát nagy szeré­nyen hat millióval dotáltatik. (Zaj. Elnök csenget.) 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom