Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-140

HO. országos ülés 1911 április 25-én, kedden. 0 Különféle századok építkezései, sőt különféle idegen államok utánzatai vannak benne és ebből az következik, hogy ba bárból ebből az épületből egy nagy darabot kiveszünk, óvbatatlanul előáll az a belyzet, bogy a falaknak egészen más, előre kiszámitbatatlan részein repedések fognak mutat­kozni, a melyeknek mérvére előre gondolni sem lehetett. így történt ez most is. 1909-ben megtörtént az egyenes adóknak és elsősorban a bázadónak reformja, a mely már életbe is lépett. Azonban el­kerülte a figyelmet az, hogy a házadó szoros össze­függésben van az illetékszabályokkal, az illeték­szabályokat pedig nem változtatták meg. Január elseje óta abban a helyzetben vagyunk, hogy a házadóval összefüggő illetékeket kivetni nem lehet. Ezen a bajon tehát segíteni kell. Nem lehet az illetékeket kivetni azért, mert a régebbi házadó­törvény, a melyet 1909-ben megváltoztattak, a házak tiszta bevételeit vette adóalapul,az uj házadó­törvény azonban a bruttó-hozadékon alapszik. Az illetékek mind a régebbi törvény és a ré­gebbi Illetékszabályok szerint a tiszta hozadék alapján számitandók, holott jelenleg a tiszta hoza­dék már meg sem kapható ; a törvény szerint azt kiszámítani nem lehet és nem kell. Feltétlen szük­sége állott elő annak, hogy a kormány az általá­nosan érzett szükségnek eleget teendő, gondos­kodjék arról, hogy az illetékszabályok is mennél gyorsabban olyként állapíttassanak meg, hogy az illeték kiszámítási alapját a tiszta hozadék helyett a háznak bruttó nyeresége képezze. Hogy ez mennyire szükséges és hogy e tekin­tetben milyen könnyen állhat be tévedés, annak illusztrálására megjegyzem, hogy másik egyenes adótörvényünkbe, a jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. t.-czikk 17. §-ába is belecsúszott ugyanez a tévedés, a melyet szintén ki kell javítani. Jelen­leg azonban arról van szó, hogy valami alapot találjunk az illetékek kivetésére, mert ez a felek sérelme nélkül függőben nem hagyható. A kormány a 2. §-t tehát akként kontemplálja és indítványozza, hogy semmiféle illetékemelést nem tervez, hanem tisztán matematikai alapon átszámítja az eddigi tiszta hozadékon alapult illetéket bruttó-jövedelmen alapuló illetékké. (He­lyeslés.) Ha a t. ház ezt a számítást szemügyre fogja venni, akkor tapasztalni fogja, hogy itt sem illetékreformról, sem a kormánynak deczember­ben előterjesztett javaslatáról nincsen szó, hanem egyszerű átszámítás czéloztatik, a miből az követ­kezik, hogy ezt csak mint kisegítő eszközt, mint pénzügyi jogunk hiányát kipótló rendelkezést fo­gadhatjuk el, azonban a pénzügyi bizottság to­vábbra is sürgeti összes illetékrendszerünknek át­fogó és progresszív alapon nyugvó reformját. (He­lyeslés.) Ez az, a mi a javaslat 2. §-ában foglaltatik. Midőn még tisztelettel megjegyzem, hogy ugy a 2., mint a 3. §-okhoz csekély stiláris módosításokat leszek bátor javasolni, tisztelettel kérem a t, házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzések a jobboldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Beszkici Antal jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház ! (Halljuk.' Halljuk!) Annak a pártnak nevében és megbízá­sából, a melyhez tartozni szerencsém van, t. i. a 48-as függetlenségi Kossuth-párt nevében ki­jelentem, hogy mi a szőnyegen lévő törvényjavas­latot, a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetvén, még általánosságban sem szavaz­hatjuk meg. (Mozgás. Elnök csenget.) Kijelentem azonban azt is, hogy az ellen, hogy a többség a törvényjavaslatot megszavazza, mi lépéseket tenni nem kívánunk; azt megakadályozni nem, sőt még hátráltatni sem szándékozunk. Mielőtt annak rövid előadására áttérnék, hogy pártom miért nem viseltetik a kormány iránt poli­tikai bizalommal, legyen szabad röviden foglal­koznom azzal a kérdéssel, hogy vájjon jogosult-e az indemnitás megszavazása, vagy meg nem sza­vazása alkalmával felvetni a bizalmi kérdést. Igaz ugyan, hogy az igen t. előadó ur bevezető beszédébe ezt a kérdést fel nem vette, azonban elmondhatom, hogy minden indemnitási és költ­ségvetési vita alkalmával találkoztunk a többség és a kormán} 7 padjairól azzal a kijelentéssel, hogy sem a költségvetés, sem az indemnitás nem ké­pezheti bizalmi kérdés tárgyát, mert hiszen a költ­ségvetésre és indemnitásra nem a kormánynak, hanem az országnak van szüksége. Miután pedig mi épen bizalom hiányában tagadjuk meg az indem­nitás megszavazását, szükségét érzem annak, hogy ebbeli eljárásunk jogosságát röviden indo­koljam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az én nézetem szerint az, hogy az ellenzék az indemnitás megszavazását bizalmi kérdésnek tekintse, sem a parlamentarizmus elveivel, sem az ország érdekeivel nem ellenkezik. A parlamenta­rizmus elvei szerint a kormánynak elsősorban a képviselőház többségéből kell vétetnie, s a mennyi­ben nem ebből vétetett volna, kötelessége a kor­mánynak, hogy a többséget és annak támoga­tását esetleg uj választások utján is megszerezze. Mert a jíarlamentarizmusnak épen az a lényege, hogy a kormány ne csak az uralkodó, hanem az országgyűlés többségének bizalmát is birja. Ha ez így áll, a mint hogy így áll, akkor nagyon ter­mészetes, hogy a képviselőháznak módot kell nyújtani arra, hogy a kormány iránti bizalomnak vagy bizalmatlanságnak kifejezést adhasson, és pedig beható vita után, a különböző nézetek és álláspontok kellő kidornboritásával. Más parla­mentekben erre a czéba részint az interpelláeziók, részint a bizalmatlansági indítványok szolgálnak. A mi házszabályaink szerint sem az egyik, sem a másik mód erre nem alkalmas. Az interpelláczió nem alkalmas azért, mert hiszen a kormány csak harmincz napon belül tartozik arra válaszolni, és szokássá vált, hogy a kényes természetű inter­pellácziókra egyáltalán nem válaszolnak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A bizalmatlansági indítvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom