Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

121. országos ülés Í9Í1 legyen is, az ártalmas az emberiségnek. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én vidékemen a szesznek romboló hatása nincsen és senki sem foghatja rá az én népemre, hogy ott a szesznek káros hatása lenne, vagy hogy a nép e miatt túlköltekezésbe menne. En figyelmébe ajánlom azoknak a t. tudós uraknak, a kik rendes életmód mellett reggelitől, ebédtől és vacsorától kelnek fel, hogy ne hasonlítsák össze az idegzetüket meg testi kívánságaikat a népével, a mely reggel száraz kenyeret eszik, délben detto, este pedig nehéz fizikai munka végzése után talán egy kis meleg levest és nem alszik többet, mint négy-hat órát. (Ugy van! balfelöl:) Annak a falusi embernek reggel korán kell kelnie; annak a népnek más a testi szükséglete, mint a jólétben élő embernek; bizonyos mértékig jót tesz neki a pálinka, a melylyel elgyengült belső részét megerősíti. Ezt csak azért hoztam fel, hogy figyelmébe ajánljam azoknak, a kik a pálinkaivást adóemeléssel akarják kiküszöbölni; igy nem érhetik el ezt a czélt; drágább italt itatnak majd a szegény néppel, — lehet majd, hogy nem 10, hanem 20 krajczárt ad ki naponta — de a pálinkaivás nem fog teljesen elmúlni. Szóval, legföljebb csak újra megadóztatják azt a szegény népet, a mely a fogyasztási adó révén úgyis a legnagyobb adót fizeti. Mindezen okokból, de különösen azért, mert ez az "uj szeszadónövelés a kisbirtokosságnak egyik jövedelmi ágát, a gyümölcstermelést tenné tönkre, én majd ezt a javaslatot el nem fogadom, a költségeket pedig nem szavazom meg a kormánynak. Szó van itt továbbá a gyufamonopóliuniról és a petróleumadóról. Mi ennek a czélja és ki fogja ezt megfizetni? Én ugy látom, hogy ez az adó is kizárólag az egyszerű népre nehezedik, a melynek kevés a jövedelme. (Zaj. Elnök csenget.) A gyufa árának emelésénél is szeretném látni azt a képviselőtársamat, a ki meg tudná mutatni, hogy az a magasabb osztályokat fogja sújtani és nem a szegényebbeket. A magasabb osztályuaknak van villanyuk, a szegény falusi nép azonban kénytelen a gyufát fogyasztani. Azt hiszem, nagybirtokos t. képviselőtársaim, pl. gr. Batthyány Tivadar igazat fognak nekem adni, ha azt mondom, hogy az ő legutolsó bérese ' több gyufát fogyaszt el, mint ő maga. (Ugy van! Derültség.) O szélmentes helyen gyújtja a gyufát, az a szegény béres azonban kint a pusztán, tizszer annyit elpazarol. Ha tehát a kormány felemeli a gyufa árát, azt nem a gazdagok és hatalmasok, hanem a szegények és nyomorultak fogják megfizetni. Progresszív adó lesz ez, de megfordított arányban. Ugyanez áll a petróleumadónál. Az egy- . szerű nép petróleumot kénytelen égetni. Ha most fel akarja a kormány és a többség emelni a petróleum meg a gyufa árát, azzal ismét kizámárczius 13-án, hétfőn. 75 rólag csak a hatalmasokat mentesiti és a szegény népet sújtja, arra rakja azt az adóterhet, melyet az állások szervezése miatt a tanult ifjúságnak kell fizetni és legnagyobb mértékben a hadseregnek. És mikor azt látjuk,' hogy az uj adóemelések kizárólag teljesen arra vannak alapítva, hogy újra azokat sújtsák, a kik eddig is legjobban nyögtek az adó alatt, akkor igazán nagyon sajnálom, hogy épen Széll Kálmán t. képviselő ur, a kit én is annyira tisztelek, adja ki a jelszót, hogy a szeszadót emelni kell. Én azt kérdezem t. képviselőtársamtól, miért nem ad be indítványt arra, hogy a biztosító-társaságokat és a takarékpénztárakat államosítsuk és adóztassuk meg? Ha pénzre van az államnak szüksége és adót és monopóliumot akar, ne azt monopolizálja, a mivel a szegény népet, hogy ugy mondjam nyúzni lehet, hanem monojiolizálja azokat az intézeteket, a melyek milliókat jövedelmeznek és a melyeknek tulajdonosai és intézői százezrekre menő évi javadalmat húznak. Elvárnám Magyarország vezető, embereitől, a mikor hirdetik a progresszivitást és azt, hogy a szegény népen kell segíteni, akkor itt segítsenek ezeknél az adózásoknál. Mondják, hogy okokat lehet felhozni, hogy ezért, meg ezért nem lehet államosítani a pénzintézeteket, vagy a biztosító társulatokat. Azonban, a hogyan kieszelni ennek az ellenirányú államosításnak és megterheltetésnek a módját, ha akarat volna, éjragy ki tudnák eszeim a pénzintézetek államosítását is. Csak az a baj, hogy a szegény nép nem tudja magát védelmezni sem itt, sem künn a társadalomban, azzal azt lehet csinálni, a mit az urak akarnak, ellenben a biztosító társaságoknál, de különösen a . pénzintézeteknél óriási hatalom van, a melylyel sem a kormánynak, sem a többségnek nincs bátorsága szembeszállani. És ha nézzük, hogy e megterheltetések ellen mit akar tulajdonképen az állam adni annak a népnek, a melynek vállaira akarja kizárólag rakni a terheket, itt volnának elsősorban az állattenyésztési segélyek. Én elismerem, ez helyes és szükséges dolog, azonban itt is nagy helytelenségek vannak. Először is a költségvetésbe fölvett összeg nagyon kevés, ha pedig csak itt és ott akarunk a gazdákon segíteni, akkor az intéző köröknek, egyes embereknek az akaratától függ, hogy kin segítenek és kin nem. Ezeket a segélyeket a földmivelésügyi ministerium a legtöbb esetben ki szokta adni a megyei gazdasági egyesületeknek, vagy azoknak a közvetítésével adja, vagy vannak gazdasági felügyelőségek. Malmost mi történik itt? Épen a múlt héten kaptam levelet egyik községből, a hol azt irják nekem, ismerős, szavahihető emberek, hogy a gazdasági egyesületi titkár felhívta őket tenyészkoczák beszerzésére áll amsegél yly el. Ők írattak, rendeltek sok darabot, le is fizettették velük előre az. árat, és a mikox- a koczák bejöttek a W