Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-139

544 139. országos ülés 1911 hivatalból propagálnak, az orvosi szakirodalomban már micsoda gyümölcsöket termett. Itt van különösen a »Gyógyászat« czimű folyóirat, a melyet különösen vidéki orvosok olvasnak. Ez a folyóirat azt mondja, a mikor Tatifier tanár urnak ezen korszakalkotó elaborátumát dicséri (olvassa): »Évtizedes bilincseket és lelki békókat tördel ez a birói Ítélet, mert a valláserkölcsi és isteni parancs az, a mely e dologban az emberek természetes józan ösztönét még a művelt osztályokban is lenyűgözik.« Tehát. t. ház ! természetes és józan ösztön az egygyermekrendszer »01vassák a félénkek ezt a hivatalos — a t. belügyminister ur számára aláhúzom, hogy hivatalos — és szakszerű véleményt és szűnjenek meg félni és szégyenkezni!« Rakovszky István : Hallatlan botrány ! Baross János: így hivja fel a »Gyógyászat« czimű orvosi folyóirat a vidéki orvosokat és az azok kezelése alatt levő vidéki anyákat az egygyermekrendszerre ! A »Szocziális Egészségügy« deczember 15-dikén megjelent 4. számában hasonlóképen a következőket irja erről a korszakalkotó elaborátumról (olvassa) : »Ezen tárgyról ilyen helyes szempontból még sohasem nyilatkoztak. És uj jelenség, hogy Tauffer tanár ur a társadalomtudományi irodalomban is felkereste a kellő forrásokat e kérdés helyes beállítása végett. Nem ajánlhatom eléggé a fiatalabb nemzedék figyelmébe az itt látható példát.« Egy hang (a baloldalon ) : Tauffer ? Baross János: Ezt a »Szocziális Egészségügyi mondja, Tauffer elaboratumáról. Szmrecsányi György: Ezt is a páholyban határozták el! BarOSS János : Majd erre is visszatérek ! Mikor hivatalos fórum, hivatalos előadó és félhivatalos közegészségügyi közlönyök ex offo propagálják az egygyermek-rendszert Magyarországon, végignézek ezen a szerencsétlen magyar társadalmon, a melyet Herczeg Ferencz olyan ügyesen és olyan szellemesen jellemzett azzal, hogy ilyen dolgok csak a félkeleten történhetnek meg. (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Ez a mi társadalmunk olyan, mint a VI. és VII. oszt. gimnazista diák, a kit elfog az olvasási vágy és össze-vissza olvas mindent, a rézbőrű indiánok kalandjaitól Schopenhauer filozófiájáig, a melylyel megterheli a fejét és a gyomrát, de megemészteni nem tudja. Ezt a benyomást teszi rám az egész magyar társadalom — szocziológiai és társadalmi kérdésekben. Végre azonban, ha pelyhesállu, sárgacsőrű, hosszuhaju szocziológuskáink megkeverednek a le nem szűrt és meg nem emésztett féligazságok olvasásától, ez az ő egyéni malőrjük, ezt társadalmi, tudományos téren el lehet velük intézni. De ha egy hivatalos állami fórum félhivatalos utón, félhivatalos lapokban propagál egy nemzetrontó szerencsétlenséget, akkor itt mégis kell.: április 8-án, szombaton. valamit tenni a kormánynak, hogy ezek a félreértések eloszlattassanak. Nyilatkozzék a kormány itt a ház, az ország szine előtt az ellen, hogy ilyen monstrum hivatalos pecséttel jelenjék meg. (Helyeslés a középen.) A »Szocziális Egészségügy« dicsekedve hivatkozik arra, hogy Tauffer tanár felkereste a »forrásokat« a társadalomtudományi irodalomból is. Az egyedüli forrás, a melyre hivatkozik TauffeT igazságának megvédése végett az előbb emiitett Forelnek a czikke, a »Huszadik Század« XI. évfolyam 22. kötet 9. számából. Mi ez a Huszadik Század ? Mi ez az egyedüli forrás, a melyből a magyar hivatalos közegészségügyi tanács merit ? Egy folyóirat, az u. n. Társadalomtudományi Társulatnak hivatalos közlönye, a melynek nemzetközi, radikális, destruktív törekvésével szemben kénytelen volt megalakulni a Magyar Társadalomtudományi Egyesület. Sándor Pál: Az nem áll! Baross János : Azzal szemben volt kénytelen megalakulni, ez igy áll! Sándor Pál : Ez nem felel meg az igazságnak. (Zaj.) Baross János: Sándor Pál urnak módjában van utánam feliratkozni és propagálni az egykét! Sándor Pál: Nem kérek tanácsot! (Zaj.) Elnök (többször csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Baross János: A Magyar Közegészségügyi Tanács egyetlen hivatalos forrása, a melyből a társadalomtudománjd bölcseségét meríti, a Huszadik Század czimű folyóirat, a melynek szerkesztője Jászi Oszkár ur, az a Jászi Oszkár ur, a kit Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnap, mint a Martinovicspáholy nagymesterét a következőkép aposztrofált (olvassa) : »Ez a Jászi Oszkár az, a ki stigmatizálja a szabadkőművességnek azt az irányzatát, a mely hadat üzen a vallásnak, tulajdonnak, hazafiságnak és mindennek, a mi szent«. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Sándor Pál: Ez sem igaz ! Baross János: Ennek a Jászi Oszkárnak a szerkesztésében megjelenő »Huszadik Század« czimű folyóirat az az egyedüli forrásmunka, a melyből a magyar közegészségügyi tanács hivatalos elaborátuma a szocziális érzéket meríti. Más forrásra nem látok hivatkozást. T. ház ! Az ember elgondolkozik ennek a kis nemzetnek, ennek a kis fajnak, a magyarnak, jövendője felett. Látom, a mint destruktív törekvésű emberek a társadalomnak, a közigazgatásnak, a közgazdasági és társadalmi életnek összes vonalain és összes vonatkozásaiba nemzetközi mérget csepegtetnek be. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Látom a destruktív franczia irányzatot, a mely lejtőre vitte a. nagy franczia nemzetet és a melynek jelszava ott van a franczia szoczialista gyülekező helyeken, hogy »Ni dieu, ni patrie, ni famiüeu, vagyis hogy nincs Isten, nincs haza és nincs család.