Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

138. országos ülés Í91Í április 7-én, pénteken. 509 Már most rátérek a magyar szabadkőmivesség rövid bemutatására. (Halljuk! Halljuk!) Annak igazolására, hogy a szabadkőmivesség az ő dicső nagy múltjában, különösen Magyarországon, milyen történelmi missziót teljesített és hogy a jelenben is vannak annak még, hála Isten, nagyszámú apostolai, be fogok mutatni egypárt az önök táborából is, a kik igazán szabadkőmivesek, lélekre, meggyőződésre, de azért hazaszeretetben nőttek fel. Szinte örvendek rajta, hogy az önök táborából fogom azokat megmutatni. A messzebb múltból elég nekünk annyit tudnunk, hogy Garibaldinak és Mazzininak édes testvére volt Kossuth Lajos és Türr István a turini Aussonia-páholyban; hogy a magyar szabadkőmivesség apostolai között ott volt Joanovics György, a ki 12 esztendei börtönt szenvedett a magyar szabadságért és ott állottak Jókai Móricz, Ivánka Imre, gróf Andrássy Gyula — az öregebbet értem — az ifjú generáczióból pedig, — hogy csak egypárat emlitsek — Wekerle Sándor. Hieronymi Károly, Láag Lajos, Mártonffy Márton — majd be fogom mutatni, hogy büszke lehet arra a munkásságra, a melyet kifejtett, mert az Agrárszoczializmus czimű páholy munkájában, a melyet én diszkréczió mellett kaptam meg és igy a diszkréczióval vissza nem élhetek és nem használhatom fel, hacsak külön engedelmet nem kapok rá — olyan magot találtam, a melyet el kellene vetnünk, hogy terebélyes fává nőj jön, mert az igazi meleg, humanisztikus érzésnek és hazafiságn|ik oly megnyilatkozása van benne, hogy azt nemcsak neki, de nekünk is büszkeségünkre szolgálhat. Ezeket csak azért emiitettem meg, hogy a múlt nagy dicsőségéből lássuk, hogy nem jogosult az, ha magát az intézményt egy kalap alá veszszük és mint egészet teszszük birálatunk tárgyává. Most azonban, fájdalom, a képnek egy másik oldalát kell bemutatnom és talán nem is egészen czélzatosság nélkül. Azért állítottam igy előtérbe ezt a kérdést, mivel contraria juxta exposita magis elucescunt, lássuk tehát azt a szabadkőmivességet és illetőleg a szabadkőmivességnek azt a részét, a melylyel szemben állunk és a melylyel szemben az államhatalomnak minden erejét, hazafiságunknak minden porczikáját mozgásba kell hoznunk, hogy ezektől az emberektől a nemzetet és a szegény, félrevezetett népet továbbra is megvédelmezzük. (Helyeslés a haloldalon.) A mostani szabadkőmivességnek s annak elődei közt a Joannovics György nagymestersége alatt egyesült skót páholynak története a következő : Joannovics György, mint mindnyájan tudjuk, jobblétre szenderült. Utána következett Ivánka Imre, azután következett — mindnyájunk által tisztelt emberek, a kiknek nevét csak azért érintem, hogy itt is kegyelettel emlékezzünk meg róluk — Rakovszky István, a volt számszéki elnök, azután következett Mártonffy Márton t. képviselőtársam mint nagymester és utána következett Glück Frigyes, a mostani két örökös tiszteletbeli nagymester. Mártonffy képviselő úrra talán szabad megjegyezni, hogy hét év óta elbúcsúzott a szabadkőmivességtől, és nem vélek talán tévedni . . . (Felkiáltások : a baloldalon : Két év óta! A választások előtt!) Talán mégis van valami alapja és oka abban, hogy ennek az uj propagandának a szolgálatában nem akart állani; talán ennek több része volt benne. (Felkiáltások a baloldalon : Éljen Mártonffy !) Glück Frigyes tiszteletbeli örökös nagymester, — a kit személyesen talán mindnyájan ismerünk és a ki nagyon tisztelt alakja a magyar társadalomnak, a jótékonyság, a művészetek támogatása terén példaszerű ember, (Elénk helyeslés a baloldalon és jobbról.) a kivel szemben büszke lehet mindenki, ha vele egy páholyban lehet. Mostani nagymestere a rendnek Bókay Árpád, a közismert, tiszteletreméltó orvos, a ki azonban elég gyenge arra, hogy az ő kormányzata alatt keletkeznek ezek a frakeziók és áramlatok. Maga a nagypáholy áll Bókay Árpád nagymester vezetése alatt a helyettes nagymesterekből; ezek Messinger Simon ügyvéd ur, Színik Lajos ügyvéd ur és Ernszt József. Főtitkára a nagypáholynak dr. Bakonyi Kálmán királyi Ítélőtáblai bíró. Szmrecsányi György: Szép dolog! Gyönyörű ! Polónyi Géza: Ezeknek az uraknak a levelezése nem a saját nevük alatt megy, hanem megy Ottó Trautmann czimre Budapest, Podmaniczky-utcza 45. Azután jönnek a nagypáholyoknak egyes képviselői a külföldön, ezek is név szerint meg vannak itt mondva ; a kiket érdekel, rendelkezésére bocsátom. (Halljuk I Halljuk !) Nem czélom, hogy itt személyeket pertraktáljak, hanem az intézményt magát. Itt van azután a budapesti szabadkőmivesség és az egész országra vonatkozó szabadkőmivesség ; megvan minden egyes páholynak a főmestere, mind ebben á könyvben, a melyet t. barátaimnak bármikor rendelkezésére bocsátok. (Felkiáltások a baloldalon: A czimét!) A czime (olvassa) : »Die Freimaurerei. J. U. Dr. Hugó Walter. Wien, 1910. Komissionsverlag Josef Roller u. Co.« Mindenki megkaphatja, közkézen lévő könyv, és méltóztassék meggyőződni, hogyha felolvasom még Keletnek idevonatkozó részét, t. barátaim meggyőződnek róla, hogy sokkal többet fognak belőle megtudni, mint a mennyire eddig kíváncsiak voltak. Itt a budapesti páholyok és azoknak főmesterei névszerint fel vannak sorolva ; mindezeket én nem sorolom fel, csupán, mert később igazolandó okokból a tárgyamra tartozik, egy pár páholynak a főmesterét meg kell hogy említsem. Az első helyen említem a Demokráczia páholyt, mert az én tárgyamra ez a legfontosabb, a mennyiben ki fogom mutatni, hogy különösen Budapest főváros területén ez a páholy ma a hatalmi vezető, ennek a páholynak a szolgálatában áll Budapesten az egész adminisztráczió. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Huszár Károly: Ipari protekczió!