Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

462 136. országos ülés 1911 április 5-én, szerdán. De. hogy rövid legyek, nem fogok egész törvényeket részletesen ismertetni, csak azt emelem ki, hogy Angliában soha egy pillanatig nem sikerült a gyülekezési jog törvényes és teljes szabadságát kétségbevonatni. Mikor a franczia forradalom idejében korlátozó törvényt alkottak, megijedvén azoktól a véres hatásoktól, a melyeket nem maga a forradalom, hanem a forradalom alakjában, mint eredményben XIV. Lajosnak és utódainak kormányzata hozott létre, Angliában csak olyan korlátozást lehetett érvényesíteni, hogy az egyesületek megtámadása csak az ügyészek által történhetik és egyetlen államügyész, egyetlen inditványnyal nem emelt e törvény alapján vádat egyetlen angol egyesület ellen sem. De nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy csak egyes népekről és szórványos esetekről van szó. Hivatkozom Belgiumra, a hol 1835 november 7-én, Luxemburgra, a hol 1868 október 17-én, Dániára, a hol 1866 Julius 25-én, Görögországra, a hol 1864 november 28-án, Komániára. a hol 1866 június 13-án és Svájczra, a hol még régebbi idő óta szabad egyesülési és gyülekezési jog van és a hol e jog — a mire a súlyt helyezem, — törvénybe is van iktatva. Csak a fegyveresen összegyűlő emberek gyűlései vannak eltiltva és a szabad ég alatt való gyülekezések vannak bizonyos korlátokhoz kötve. És mindezekben a törvényekben az egyesületekre nézve kötelezően ki van mondva, hog}^ az egyesület feloszlatását csakis a bíróság mondhatja ki, csakis a biróságtól lehet azt követelni. Ezekben az államokban tehát az ottani olyan t. képviselőtársaim, a kik az ő saját világnézletük védelmére az ellenük fölfelé törekvő eszméket képviselő egyesületek ellen ki akarnak lépni a nyilvánosság és a közvélemény porondjára, azok mind kénytelenek a végrehajtó hatalomnak néha hozzájuk közeleső védő és segitő kezéről lemondani, kénytelenek szabályszerű keresettel az illetékes biróság előtt tenni kisérletet, vagy mert ily kísérletek ezekben az országokban előre is meddőnek és * lehetetlennek látszanak, ezekről lemondani. Hollandiában, Ausztriában, Spanyolországban és Japánban is megelőzték hazánkat. Polónyi Géza : Ausztriából ki vannak tiltva a szabadkőmivesek ! Várady Zsigmond: Rá fogok majd térni, igen t. igazságügyminister ur, az ausztriai törvényekre is. (Zaj.) Hollandiában 1848-ban, Ausztriában 1867-ben, Spanyolországban 1876-ban, Japánban 1889-ben szabályozták a gyülekezési és egyesülési jogot törvényileg, ez utóbb emiitett államokban azzal, hogy bizonyos korlátokat állitottak fel és annak a közbeszólásnak, a mely most elhangzott, igazolására van szerencsém konstatálni, hogy Ausztria az, az állam, a mely egyes kisebb német államokkal: Szász-, Bajorországgalstb. kapcsolatban leginkább és legmesszebbmenőig alkalmazott ilyen korlátozásokat. Most pedig azt vagyok bátor kérdezni Polónyi Géza t. képviselő úrtól, vájjon az-e az ő szabadságeszménye, a 48-as és függetlenségi eszmék alapján, hogy mikor az egész világon minden modern állam és nemzet a gyülekezési és egyesülési jog teljes szabadságának alapján áll, akkor Magyarországon, Ausztriának, Bajorországnak és Szászországnak vagy hogy az összes hasonlókat felsoroljam : Oldenburg, Anhalt, Lippe és Mecklenburg példája legyen irányadó. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Én csak tényt konstatáltam ! Várady Zsigmond : Én azt reméltem Polónyi Géza t. képviselőtársam igazságügyministerségétől, hogy a szabadságjogokat fejleszteni kívánja és most is remélem tőle, hogyha ő egyáltalában valamely hasonló kérdésben nagybecsű véleményét akarja kifejezni, azt csak a szabadságjogok fejlesztésének irányában fogja kifejezni. Polónyi Géza: Teljesen igy van, de az imént csak egy tényt konstatáltam ! Várady Zsigmond: A mint bátor voltam mondani és előre Ígértem, e német jogfejlődésre utalással mutattam meg, hogy mi módon jutott el a magyar közvélemény Deák Fereneznek, pártunk meglapitójának és hazánk bölcsének álláspontjától Huszár Károly t. képviselőtársam álláspontjáig. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Várady Zsigmond: Oly módon jutott el, hogy a magyar joggyakorlat észrevétlenül rátért nem azoknak az államoknak példája követésére, a mely államok ezt a jogot a szabadság irányában szabályozták, hanem észrevétlenül rátért a német államok, Ausztria példájának követésére. Nem is valamennyi német állam példájára, mert pl. Poroszországban szintén nem lehet valamely egyesületet a végrehajtó hatalomnak feloszlatni, ott is a biróság van hivatva és rendeltetve arra, hogy szabály szerű indítvány alapján eljárhasson és ha netalán a politikai hatalom ideiglenesen egy egyesület ellen ily irányban sürgős esetben rendelkező intézkedést tesz, köteles azt az államügyésznek nyolcz napon belül jelenteni és ha az azután nyolcz napon belül nem intézkedik, akkor az az intézkedés, a politikai hatalomnak közbeeső intézkedése, önmagától hatályát veszti. Pedig Poroszország rendőrállam. Eljutottam ezzel felszólalásom érdemi konklúziójához. (Halljuk/ Halljuk!) Azok a súrlódások, a melyek a gyülekezési és egyesülési jog tekirtetében itt most kettőnk között, de tulajdoaképen a közvéleményben már régóta nagyon sokak között felmerülnek és felmerültek, nem apadni és csökkenni, hanem szaporodni fognak és méregfulánkjaikat mind mélyebbre és mélyebbre fogják a magyar társadalom széles rétegeibe beleereszteni. (Halljuk ! Halljuk !) Ha mi ebben a házban minden kérdésben az ország és a nemzet javát, tehát erkölcsi békéjének és egyensúlyának érdekeit akarjuk szolgálni, akkor ezen csak olyan módon lehetséges — tiszteletteljes véleményem szerint — segítenünk, ha szakítunk a német, s az osztrák példákkal és jog, helyesen jogtalanság fejlesztésével és rátérünk a többi népek példájára, a melyek jogrendjét egészen