Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

458 136. országos ülés 1911 nak a nevét viseli, a mely Magyarországon egy szá­zadokig fenmaradó fogalom. Ez a fogalom az egyen­lőséget, a szabadságot és a népjogok érvényesülését jelenti. Mindaddig, mig önök velem együtt ezt a nevet tisztelik és azon zászló alatt, a melyre ez a név van irva, küzdeni is képesek, még csak megen­engednünk sem szabad, hogy valakinek eszébe juthasson az a gondolat, hogy az a párt, a mely Kossuth Lajos nevét viseli és Kossuth Lajos fiának vezetése alatt áll, valaha a nép jogok érvényesülé­sének gátat akarna vetni. Ezt fel sem akarom téte­lezni és azért arra kérem igen tisztelt képviselő­társaimat, hogy a választójog kérdésében ne élesít­sék ki előre a helyzetet akkor, a midőn az erre vo­natkozó törvényjavaslatot még be sem terjesz­tették. Ezeket kivántam ez alkalommal elmondani. A mit a községi életről, különösen a volt úrbéres közbirtokossági vagyonoknak miképeni használa­táról, jelenlegi állapotáról és az ennek megszün­tetésére irányuló mostani küzdelmekről elmond­tam, azzal a t. háznak, azt hiszem, még lesz al­kalma foglalkozni, mert, ha más nem is, én bizo­nyosan módját fogom ejteni annak, hogy egy felszólalásom keretében e kérdéseket a t. ház elé hozzam. A községi jegyzőségek, a segédjegyzők, or­vosok és a csendőrségek tekintetében nem látom a kormány részéről a kellő igyekezetet arra, hogy ezeknek helyzetén segitsen; legalább a költség­vetésben nem látható ennek nyoma. Eltekintve a készpénzzel való segitéstől, a melyet ezek nem is kérelmeztek, más irányú támogatásra sem látok hajlandóságot. Midőn ezenkívül a kormánypárt­nak a választói jog kérdésében elfoglalt álláspont­ját illetőleg a legnagyobb tájékozatlanság uralko­dik, legalább részemről ez iránt egyáltalán nem voltam képes tájékozást szerezni; midőn tudjuk, hogy a kormánypárton vannak joolitikusok, sőt ministerek is, a kik a választói jog legnagyobb­mérvű kiterjesztése mellett foglaltak és foglalnak ma is állást. Midőn a kormányelnök azon határozott kije­lentésével szemben, hogy ez a kormány az általá­nos választói jogot meg akarja valósítani, a kor­mánypártnak, ugy látszik, igen jelentékeny része teljesen ellentétes állást foglal el és a választói jognak csak kiigazítását, de nem kiterjesztését Ígérgeti : én mindaddig, a mig a kormány ebben a kérdésben határozott nyilatkozotot nem tesz és a mig nem látom, hogy a népjogok kiterjesztése érdekében igazán komolyan akar tenni valamit, iránta bizalommal nem viseltethetem és a belügyi tárcza költségvetését meg nem szavazom. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki követ­kezik ? Vermes Zoltán jegyző: Várady Zsigmond! április 5-én, szerdán. Várady Zsigmond: T. ház! Huszár Károly t. képviselőtársam felszólalása kényszerit arra, hogy a belügyi tárcza költségvetésének már amúgy is hosszura nyúlt tárgyalását rövid időre meg­hasszabbitsam. (Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly t. képviselőtársam ugyanis szíves volt felszólalásában, illetőleg felszólalásának derekán a gyülekezési és egyesülési jog ellen talán önmaga által sem eléggé észrevett módon ujabb és olyan támadást intézni, a mely alkalmas arra, hogy e fontos kérdésben a szerintem amúgy is lejtőre jutott közvéleményt a lejtőn egy fokkal újból továbbvezesse lefelé, vagy legalább is meg­erősítse azt az irányt, a melyben a közvélemény 1867 óta, ismétlem, az én szerény véleményem szerint, lefelé mozog^ Engedje meg a t. ház, hogy ily helyzetben annál is inkább, mivel szíves volt, szerintem egészen indokolatlanul, az én csekéty egyénisége­met is beszédébe belekeverni, a gyülekezési és egyesülési jognak szabadságáról, vagy ha netalán valakinek e szó iránt némi idioäzinkráziája volna, a gyülekezési és egyesülési jog szabályozásának szükségességéről néhány szót szóljak. (Halljuk 1 a jobboldalon.) ' Ö ugyan, midőn e beszédét elmondotta, nem általában véve valamennyi gyülekezet és egyesülés ellen beszélt, hanem, a mint azt már nem első izben tette és a hogy én őt ismerni szerencsés vagyok, nem is utoljára fogja tenni, kiválasztotta azt az egyesületet, a mely neki különösen ellen­szenves . . . Huszár Károly (sárvári): A titkosat! F Várady Zsigmond: ... és ez egyesület ellen a vádak egész sorát emelte és ezekből vezette le azután azt a kérelmét, a melyre felszólalásom alapítva van. De én annak ellenére, hogy ez egye­sület ellen ilyen sok és hosszú vád emeltetett, e vádakkal igen keveset kívánok foglalkozni, még pedig nem azért, mintha a vádló személyét ki­csinyelném önmagában véve, hanem két okból. Először azért, mert vádjainak egy részét ő maga rögtön szíves volt megezáfolni. Nevezetesen, midőn azt mondotta, hogy az általa említett társaság titkos, rögtön azután volt szives beismerni, hogy ép az általa emiitett társaságnak általa panaszolt közgyűlési jegyzőkönyvét már meg is kapta . . . Huszár Károly (sárvári) : Árulók önök között is vannak ! Telegdi lózsef: Azok a barátai ? Várady Zsigmond: Nem szükséges t. kép­viselőtársamnak olyan nemtelen útra térni, hogy árulókhoz folyamodjék, mert csak néháiry koro­nányi áldozatkészségre van szüksége és előfizethet oly lapokra, a melyek nyilvánosan megjelennek és, ha kívántatik, az ő házában asztalára leté­tetnek. Huszár Károly (sárvári): Próbáltam! Nem sikerült! Várady Zsigmond : Csak egy kis anyagi ál­dozatkészségre van szükség és akkor rögtön meg fog róla győződni, hogy sokkal nemesebb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom