Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

40 Í19. országos ülés 1911 márcztus ÍD-én, pénteken. igyekeznék ezen kérdésben érvényesíteni, ugy e kérdés tárgyalása egészen máskép festene. T. képviselőház^! A hadsereg kérdésében is, mint sok másban, két főirányzat áll egymással szemben : a 67-es és a 48-as irányzat. A 67-es irányzatban vannak olyanok, a kik azt hirdetik, azt vallják, hogy a közös hadsereg Magyarországra jó, előnyös, áldásos és sokkal jobb Magyarországra, mintha önálló hadserege volna és azt mondják, hogy nekik nem is kellene az önálló magyar hadsereg, még ha módunkban állana is azt felállítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elég baj .') Viszont vannak olyanok, a kik elismerik, hogy nekünk jogunk van az önálló hadseregre, elismerik azt is, hogy nem felel meg Magyarország múltjának és függetlenségének az, hogy fiainkat egy közösnek nevezett, de valójában inkább osztrák hadseregnek kell kiszolgáltatnunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de azt mondják, hogy a jelen helyzetben ezen nem tudunk segiteni, tehát már kényszerűségből is el kell ezt fogadni. A másik irány, a 48-as irány pedig hivatkozik Magyarország ezer éves történetére, (Igazi ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hivatkozik a magyar népnek ősi, eredeti függetlenségére, hivatkozik törvényben biztositott jogaira és mindebből kifolyólag helytelennek, jogtalannak és igazságtalannak tartja azt, hogy a magyar nemzet, a mely ősi időktől fogva önálló nemzet volt, a jelen időben önálló hadsereggel nem rendelkezik és egy közös hadseregbe kénytelen küldeni fiait, és egy olyan hadsereget kénytelen emberrel és pénzzel fentartani, a mely igen sok esetben, legalább társadalmi téren, (Zaj. Elnök csenget.) de más téren is inkább a magyar nemzeti törekvések ellen, mint meUett van. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha nézzük azt, hogy ennek a két iránynak kik a hirdetői, kik a vallói, ha szétnézünk a társadalomban és az országban, hamarosan megtaláljuk társadalmi osztályonként is a közösség hiveit. A közöshadsereg fentartását elsősorban is a hatalmasok, az igen gazdagok hirdetik, továbbá azok, kik a a hatalmasok és gazdagok jóakaratából sok és nagy előnyöket élveznek — kevés kivétellel — ezekhez számithatók még Magyarországon a teljesen vagyontalan és a legműveltelenebb elemek is. Es ez nagyon természetes is, t. ház, mert hiszen a hatalmasok a maguk hatalmát a közös intézmény mellett kapták és tartják fenn, nekik tehát jó ez az állapot, a melynek megváltoztatása esetleg reájuk nézve koczkázattal is járna. Az igen gazdagok is jól érzik magukat ennél a helyzetnél; s egy uj irány felállításáért küzdeni kellene, de a küzdelemhez hozzászokva nincsenek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) különben abban sem biztosak, hogy a küzdelem milyen eredménynyel fogna végződni, és attól is tartanak, hogy esetleg ez a küzdelem mostani jómódjukat, nagy hatalmukat és gazdagságukat veszélyeztetné. (Igaz ! Ugy vanJ a szélsőbaloldalon.) A teljesen vagyontalan népréteg Magyarországon felállította már azt a tételt, hogy nem törődik a hazafisággal igen sok esetben, azt nézi, hogy neki hol és mikor előnyosebb ; ez a népréteg tehát a közösség mellett könnyen felhasználható és a függetlenségi eszmék ellenében mindenképen odaállítható. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A teljesen műveletlen nép pedig egyáltalában nem birja a közös és önálló hadsereg közti különbséget felfogni, s ebben a tekintetben ez is könnyen csatlakozik oda, a hol neki szebb képet mutatnak be. Ha nézzük, hogy a függetlenségi törekvéseknek hol van a gyökerük, kikben van az erejük, azt is megtaláljuk. A függetlenségi törekvéseknek támogatói a még függetlenül megmaradt közéjiosztály egy része és a magyar kisbirtokosság legnagyobb tömege, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a kisiparosság, és az ezeket az eszméket valló másik osztályból egyenként kivételesen ezekhez csatlakozó egyének. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Es ennek is megvan a magyarázata. A magyar nemzet, a magyar nép, a magyar kisbirtokos teljesen magyar szellemben nevelkedik; semmiféle központi fényességtől a szeme nincs elhomályosítva, sokat ád a magyar államiságára, a magyar függetlenségére, a küzdelemtől nem fél, mert megszokta azt a helyzetet, nem félti, hogy rosszabbra fordul, mert nincs sok félteni valója, és azt is tudja, hogy azzal a munkával, a melylyel most helyzetét biztosithatja, ezzel a munkával egy küzdelmes kor után is, esetleg az önálló magyar berendezkedés mellett is, azzal a küzdelemmel az ő életét, sorsát ép oly mértékben fenn tudja tartani, mint most. Es, t. ház, épen az a jelenség a mi politikai életünkben is, a mikor a közösügyi dolgokról van szó, vagy Magyarország önállóságának megalapozásáról, vagy legalább annak előmunkálatairól van szó, mindig együtt találjuk a hatalmasokat, gazdagokat, azokat, a kik a magyar nemzet hazájának különválására nem sokat adnak. Es ha független törekvésekről van szó, ha Magyarország függetlenségeért kell harczba menni, akkor mindig a magyar kisbirtokosok és a megmaradt középbirtokosság adják az erőt azon törekvésekhez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha gyakorlati oldalát nézzük a hadsereg mikénti alkalmazkodásának, akkor is megtaláljuk nyitját annak, hogy miért van az, hogy az egyszerű, néposztály inkább ellene van a közös hadseregnek, mint a hatalmasok és gazdagok. A .hatalmasok és a gazdagok, a kiknek igen nagy vagyona van az országban, a melyet a hadseregnek elsősorban kell védelmeznie, azok a szolgálati idő tekintetében a hároméves kötelező szolgálati idő mellett törvényeink értelmében csak egy esztendőt szolgálnak ; azt az egyéves szolgálatot is nekik a hatalmuk, vagyonuk kényelmessé teszi, ugy hogy az rájuk nézve semmiféle megterheléssel nem jár. A mi . a nemzet nyelvét ületi, birják a közös hadsereg német nyelvét teljesen, és ha nincs bennük kellően kifejlődve a nemzeti érzés és a magyar nyelv szeretete, akkor rájuk nézve közömbös, hogy németül kommandirozzák-e őket vagy németül társalognak.