Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

Í36. országos ülés Í91Í április 5-én. szerdán. 449 kell kívánnia, hogy a nemzetiségek a saját anyanyelvükön képezzék ki magukat, ezt a nyelvet fejleszthessék, kultúráját ápolhassák. E tekintetben a felvidéki tótsággal működik is egy egyesület: a Tót Közművelődési Egylet, a melyben igazán izzólelkű magyarok munkálkodnak azon, hogy a tót nép hazafias irányú tót olvasmányokkal legyen ellátva. Mégis, miért van az, hogy ezekre a kiadványokra, ennek az egyletnek működésére kigyótbékát kiáltanak a tót nemzetiségek, holott örülniök kellene, hogy a tót kultúra és irodalom gyarapittatik ? Gróf Tisza István egészen helyesen fejtette ki, hogy a magyar nyelv tanitása még nem jelenti magát a magyarosítást. Én ezt aláirom, de hozzáteszem azt is, hogy a tót népnek eminens közgazdasági érdeke, hogy magyarul is tanuljon. Ha a szűkebb felvidéki hazájában ez a szapora nép ma már megélni nem tud, akkor meg kell neki nyitni számára az ország kapuit; ez pedig csak ugy lehetséges, ha magyarul is tud. Hiszen kimennek ezek a tótok Angliába, Amerikába, megtanulnak angolul, járnak Belgiumban, Francziaországban, megtanulnak francziául, Németországban megtanulnak németül: hát csak Magyarországban nem volna szabad magyarul megtanulniuk ! (Igaz ; ügy van !) Nem igaz barátja a tót népnek az, a ki gátat vet annak, hogy magyarul is megtanuljon. Méltóztassanak nekem elhinni, abban a tót népben van annyi természetes tehetség, olyan élénk ipari érzék, annyi élelmesség, hogyha magyarul is megtanul, az ország bármely helyén megállja a maga helyét, megszerzi megélhetését, biztosítja jövőjét. (Ugy van! jóbbfelől.) Am ha mégis ellenzik a magyar nyelvnek tanítását, akkor konzerválják valaminek azt a nemzetiséget. Ki számára konzerválják? A magyarság számára nem, mert akkor nem elleneznék. A nemzetiségek számára nem, mert a népnek feltétlenül érdeke, hogy magyarul is tanuljon. Konzerválják valami harmadiknak. Az a harmadik pedig sehol oly kirívóan ki nem tűnik, mint a miről szólni akarok: az u. n. cseh-tót-egység cseskoslovanské-jednota mozgalmából, mert az már csak nem belföldi nemzetiségi kérdés, mikor a hazai tótokból erőnek-erejével cseheket akarnak gyúrni. A cseh-tót egység mozgalma már körülbelül másfél évtized óta működik. Kialakultak abból, a mit dr. Bieger állított fel valamikor tételnek, hogy a csehek és tótok egy tőből származnak, egy nemzetet képeznek, a melyet vissza kell kovácsolni. Rálal pedig, ezen cseh-tót egység legfőbb embere, pozitive megjelölte e mozgalom czélját, a mikor azt mondotta, hogy a cseh méneknek át kell repülniök a szomszéd Keletre és az ott gyűjtött mézet össze kell hordaniok a cseh kaptárba. A mire azután a magyarországi nemzetiségi képviselők egyike a morva-krodischi gyűlésen kijelentette, hogy a tótságot és a cseheket semmi KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VI. KÖTET, sem választja el, csak a Morva folyó, a mely néhány hiddal könnyen áthidalható. (Halljuk ! Halljuk !) Ez az áthidalás most folyik. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt bátor voltam a kéj>viselőház figyelmét felhívni ezen mozgalom veszélyeire, lehetőségére és arányaira. Azóta a mozgalomhaladt. Nemcsak hogy meghódította már a határszélt, de czéltudatosan és tervszerűen halad a Felvidék belsejébe. A röpiratoknak, könyveknek egész özönével árasztják el a Felvidéket, lapokat tartanak fenn, a melyeknek egyenesen az a tendencziájuk, hogy a tót nyelvet átidomítsák esek nyelvvé, sőt már egész meztelenül egész cseh közleményeket hoznak, csakhogy rászoktassák a népet a cseh nyelvre. Egymásután nevelnek intelligens híveket, a kiket átvisznek a Felvidék egyes góczpontjaiba és hogy a mozgalomnak a községekben folytatása és propagátora legyen, évenként száz tót fiút kivisznek, kiképezik őket iparossá, földmivessé, aztán visszahozzák a községbe, hogy ott élő összeköttetései legyenek ennek a mozgalomnak. Egymásután alakulnak cseh bankok, cseh vállalatok. Igen sajnálom, hogy a vita előhaladása miatt részletes adatokkal meg nem világithatom, menynyire terjedt ez a mozgalom. Egyszer majd, jobb és alkalmasabb időben alkalmat veszek erre. (Halljuk ! Halljuk !) Röviden ismertetni fogom, hogy miért tartom veszélyesebbnek ezt a mozgalmat, mint a régi pánszláv mozgalmat. Azért, mert a gyér tót intelligenczia helyébe beállítják a hatalmas cseh intelligencziát, a gyér tót tőke helyébe beállítják a hatalmas cseh tőkét. De a legveszélyesebb azért, mert ez a mozgalom a monarchia keretén belül igyekszik a maga politikai czéljait megvalósítani, (ügy van ! jóbbfelől.) Nem vagyok olyan balga politikus, hogy vissza akarjam szorítani a cseh tőkének és vállalkozásnak bevonulását Magyarországra, ellenkezőleg, igen szívesen látom azt, de maradjon az annak, a minek lennie kell, a hazai közgazdaság tényezőjének, és ne akarjon idegen politikai czélokat szolgálni. (Helyeslés jóbbfelől.) Azt hiszem, a magyar államnak és társadalomnak kiváló kötelessége, hogy megfelelő ellensúlyozó akczióval paralizálja a cseh-tót mozgalomnak e politikai hatását. (Helyeslés jóbbfelől.) Én ezt természetesen csakis nagy kulturális és anyagi eszközökkel vélem elérhetni, a melyekre már megérett a Felvidék helyzete. Ha az ember a Felvidékre utazik, igazán elszorul a szive és megfájdul a lelke azon állapotok láttára, a melyek ott vannak. Itt van pl. a Vág völgye,, a mely festői tájaival, történelmi emlékeivel, egyenletes kii májánál és jó termőföldjénél fogva arra volna hivatva, hogy magyar Elzász, a magyar Rajna-vidéke legyen. De a Vág folyó irgalmatlanul keresztül-kasul szántja azt a völgyet és megeszi annak szivét. így vagyunk a nagy mellékvölgyekkel is. A szántók felszorulnak a ' hegyoldalakra, a legelők felszorítják az erdőket 57