Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés lí/il április 4-én, kedden. 437 igen jelentékeny módon támogatta, ugy hogy ez-. időszerint hazánkban már mintegy 15 dispensaire van. Egyet létesített az állam Budapesten, a mely az Erzsébet-szanatórium - egyesület kezelésében van. A József királyi szanatórium egyesületnek több dispensaireje van ; van azután dispensaire Szombathelyen, Temesvárott Nagyváradon; van egy erdei iskola Szombathelyen, egy nyári üdülő Nagyváradon. Ebből a rövid ismertetésből is kiviláglik, hogy nem lehet kicsinyelni azon tevékenységet, a mely a tüdővész elleni védekezés terén hazánkban megindult és eredményeket is hozott létre. Konstatálnunk kell azonban, hogy ez a tevékenység, ez az akczió inkább csak a társadalom humanitárius mozgalma, mert az állam mindeddig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tüdővész ellen való küzdelem, különösen pedig a tüdővészes betegek meggyógyítása elsősorban a társadalom feladata és ebben az akczióban az államot csak a támogatás szerepe illeti. Tényleg az exkluzív algyógyi szanatóriumon és a budapesti dispcnsaire-on kívül minden létesítmény e téren a társadalom alkotása, az állam csak a fentartásban vesz részt olyf ormán, hegy bizonyos számú betegért a saját budgetjéből ápoltat a társadalom által létesített és fenntartott intézetekben. Hiszen az kétségtelen, hogy örvendetes, hogy a magyar társadalom, a mely annyira megszokta az állam gyámkodását, a tüdővész elleni védekezés terén önerejéből is szépet és eredményeset produkált. A küzdelem azonban oly nehéz és oly roppant anyagi megterheléssel van összekötve, hogy az államnak elsőrendű, kötelessége meg nem elégedni a biztatóan megindult társadalmi tevékenységnek ily támagatásával. Nem elegendő, hogy az állam évről évre 3—400.000 koronát fordit a támogatás czéljaira, hanem intenzive kell belenyúlnia a tüdővészellenes mozgalom vitelébe, ki kell azt emelnie a humanitárius akczió szűkebb keretéből és alapjává kell tenni annak a belső konszolidáló munkának, a melyre ennek az országnak oly nagy szüksége van. (Ugy van! a baloldalon.) Az államnak, törvényhozásnak és kormányzatnak nem szabad tovább tűrnie azt a szerencsétlen helyzetet, hogy a tüdővész évente 70'—-75.000 munkás polgárát irtsa ki ennek a szegény hazának, (ügy van! a jobboldalon.) Hogy állandóan fél millió legyen a tüdőbetegek száma a Kárpátok és az Adria között. Ily rojjpant vérveszteség mellett hogyan boldoguljon tovább ez a szegény ország, hogyan közeledjünk nemzeti nagy álmunk, a 30 millió magyar eszménye felé és hogyan izmosodjék meg gazdaságilag is ez az annyi sebből vérző nemzet ? Hiszen a java munkabíró korában évről-évre elpusztuló 70.000 magyar legkisebb számítással évi 30 millió korona károsodást j elent keresetben! Csak egy haramdrészét mentsük is meg halába itélt testvéreinknek és átlag csak 10 munkaképes ..évet biztositsunk ezeknek a megmentetteknek, közgazdaságilag is mily roppant eredményt jelent ez a nemzeti munka produkezióban ? (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) : És ha nem mennének ki Amerikába ! Lukács György: Magyarországon kötelező a i himlőoltás és ennek következménye, hogy a valódi himlőeset Magyarországon nagy ritkaság. Ez nem volna \gy, ha nem volna a himlőoltás kötelező, ; mert népünk csekély higiénés hajlandóságánál fogva csak kicsiny töredék vetné magát önként alá az oltásnak. Az állani megakadályozza tehát a .himlőjárványokat azzal, hogy a társadalomra ráoktrojálja és büntető intézkedésekkel kikényszeríti azt, a mit a társadalom nagy része sua sponte nem .fogadott volna el. Másik példa. Büntetjük azt, a ki beteg gyermekéhez orvost nem hiv. Teszszük ezt a gyermekhalandóság csökkentése érdekében. Ha a gyermekhalandóság csökkentése és a himlőjárvány megakadályozása érdekében az állam ily büntető intézkedésekkel is megerősített kényszerrendszabályokat tart szükségeseknek, nem kötelessége-e minden lehetőt megtenni a tüdő vész továbbterjedésének meggátlására is és nem kötelessége-e kötelezővé tenni az olyan preventív és profi laktikus intézkedéseket, a melyeket a kultúrember és a higiéné iránt érzékkel bíró társadalmi réteg önként is megcselekszik, de a melyektől a nagy tömeg idegenkedik és épen ezzel az idegenkedéssel az egész társadalom biztonságát veszélyezteti ? • Ily profilaktikas intézkedés volna mindenekelőtt a köpési tilalom. Jól tudjuk, hogy a tüdővész terjedésének közvetítője épen a köpet. A szerteköpés tehát egyszerűen a társadalom ellen való vétek. Meg kellene tiltani, hogy bárki is a saját portáján kivül a földre, a padlóra, a járdára, a kövezetre, vagy bárhova köpjön. És ha ezzel szembe állítják a személyes szabadság kérdését, akkor válaszom az, hogy ott, a hol a közérdek van veszélyeztetve, a személyes szabadságnak háttérbe kell szorulnia, (ügy van! a jobboldalon.) A köpési tilalommal egyenlő fontosságú intézkedés a bejelentési kötelezettség és ezzel kapcsolatosan a fertőtlenítés kötelezettségének kimondása. Ki kellene mondani, hogy minden nyílt tuberkolis eset, tehát olyan eset, midőn a beteg köpetet ürít, tehát fertőz, továbbá minden tuberkulózis-haláleset, végül minden olyan eset, midőn nyílt tuberkulózisban szenvedő beteg költözködik, a hatóságnak bejelentendő. Hogy csak a legutóbbi esetet vegyük szemügyre, az csak mindenki előtt világos, hogy azt a lakást, melyben huzamosabban élt és tartózkodott a nyüt tuberkulózisban szenvedő beteg, fertőzöttnek és továbbfertőzésre képesnek kell tekintetnünk. Sok száz és ezer család egészsége érdekében cselekszünk tehát akkor, mikor az ilyen fertőzött lakás fertőzőképességét megszüntetjük. De a bejelentési kötelezettség csak akkor hatályos, ha a fertőtlenítés kötelességével van egybekapcsolva ; hogy pedig ez mindenesetre megtörténjék, a fertőtlenítést ingyenessé kell tenni. Szükség volna elrendelni azt is, hogy a nyílt tuberkulózisban szenvedő betegnek használati tár-