Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 április 4-én, kedden. 435 találja, a gyógyításnak módja nem egyéb, mint az emberi szervezet ellenállóképességének fokozása. Mennél inkább vagyunk képesek az emberi szervezetet ellenállóvá tenni a belé jutott fertőzettel szemben, annál biztosabb, hogy a küzdő felek : a romboló baczillus és a megtámadott emberi szervezet között ez az utóbbi lesz a győztes. Mihelyt a tudomány ebbe az uj világításba helyezte a kérdést, a közönynek és fásultságnak megszűnt minden igazoltsága. A közönynek és fásultságnak ama tetszetős kifogás köpenyébe sem szabad többé burkolóznia, hogy a küzdelem oly nehéz, oly roppant szellemi és anyagi áldozatokkal jár, hogy az eredmény nem áU arányban az áldozatokkal. Mert előrehaladott, felvilágosodott nemzetek két-három évtizedes küzdelme megmutatta, hogy a nagy áldozatok árán elért eredmény nem csekély, hanem nagyon is jelentékeny és megérlelte azt az igazságot is, hogy a küzdelemben a kezdő időszak az, a melyben a legcsekélyebb az eredmény, hogy azonban a fokozatos erő- és áldozatbefektetések folyton hatványozottan gyümölcsöznek és kamatoznak. De hogyan is lehetne ezt a századokon keresztül korlátlanul terjeszkedett és meggyökerezett betegséget egyetlen csapásra kiirtani ? Hiszen itt a tennivalók egész tömege vár teljesítésre. Az eredmény majd jelentkezik, de persze előbb csak kis mértékben, majd folytonosan növekedő arányban. Hiszen Németország 2—3 évtizedes SZÍVÓS munkássággal elérte azt a nagy eredményt, hogj a tüdővészes halálozások számát minden évben 30.000-rel szorította le. Gondoljuk meg, mit jelent az, tisztelt ház : 30.000 olyan életet, a mely különben kialudt volna, munkaképessé tenni és még hossza időre megtartani a családi élet és a nemzeti munka számára! Még nagyobb eredményeket ért el Anglia, a hol 42 milliónyi lakosság mellett a tüdővészben való elhalálozások száma 20.000-rel kevesebb évente, mint a 20 millió lakosságú, Magyarországban. És igen jelentékeny eredményeket ért el Francziaország, Olaszország, Belgium stb. És ilyen eredményekért nem volna érdemes küzdeni ? Nem volna érdemes, midőn a tudomány világító fáklyájánál a küzdelem arányát is egész pozitivitással megjelölhetjük; midőn tudjuk, hogy egyfelől a fertőzést kell minden rendelkezésünkre álló eszközzel megakadályozni, másfelől az emberi szervezetet kell a romboló baczillusnak ellenállóvá tenni ? Hiszen ez már nem a sötétségben való tapogatózás többé ; ez már a biztos ut a küzdelemben, a melynek végén a győzelem van. A győzelem, a melynek, biztos bekövetkezésére engednek számitanunk egyrészt a gyakorlatban máris elért jelentékeny eredmények, másfelől az a körülmény, hogy az orvosi tudomány legjelesebbjei internaczionális szövetkezésben folyton azon keresnek-kutatnak, hogy mennél tökéletesebb módját találják meg a védekezésnek és így fokról-fokra mind jobban és jobban mentesítsék ettől az átoktól az emberiséget. A múlt század utolsó negyedében indult meg a tudomány, a hatóságok és a társadalom együttes nagy akcziója ezzel a vészszel szemben. Idő kellett ahhoz, hogy a tüdővész gyógyíthatósága köztudattá érlelődjék és hogy ennek belátása alapján a nemzetek áldozatokra határozzák el magukat, s azokat a tudomány útmutatása mellett intézményekben is megtestesítsék. Azzal tisztában van a gondolkodó, hogy a küzdelem nem lehet egyoldalú ; hogy az a tennivalóknak egész seregét igényli. Nevezetesen két nagy csoportja van a tennivalóknak. Az egyik csoportba tartoznak azok a teendők, a melyeknek czélja a fertőzés megakadályozása, a fertőzés alkalmainak a lehető legszűkebb térre való szorítása. A másik csoportba tartoznak azok a teendők, a melyeknek czélja a fertőzött szervezetek meggyógyítása. Az első csoportba a profi]aktikus, a preventív teendők körébe tartozik a tisztaságnak kérlelhetetlen érvényesítése az emberi együttélés minden vonatkozásában. A tevékenységnek ebbe a körébe tartozik a lakások egészségtelensége, túlzsúfoltsága ellen való harcz. (Helyeslés.) Mert hiszen nem hiába nevezik a tüdővészt lakásbetegségnek. És hogyha lakásmizériáinkat egyetlen csapásra meg lehetne az, egész országban szüntetni, akkor a tüdővészben való elhalálozások száma azonnal felére száUna le. A preventív tevékenység körébe tartozik továbbá az alkoholizmus ellen való SZÍVÓS küzdelem, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mert a tüdővésznek a legbensőbb munkatársa az alkoholizmus, a mely preparálja a szervezeteket arra, hogy a tüdő vész baczillusainak ellent ne tudjanak áüani. Ebbe a körbe tartozik a törekvés arra, hogy por- és piszokmentes levegő, hogy tiszta és egészséges viz és élelem álljon mindenkinek rendelkezésére, hogy a legszegényebb embernek is jó lakása legyen. Általában mindaz, a mi az egészség általános feltételeinek létesítésére törekszik, mindaz, a mi a szocziális viszonyok javulására hat közre, egyszersmind egy-egy lánczszeme a tüdővész leküzdésére irányuló munkásságnak. Valamint azonban egy kulturállamnak közoktatásügyi rendszere nem szoritkozhatik csupán az elemi oktatás intézményeinek kifejlesztésére, hanem középiskolákra és egyetemekre is van szüksége, ugy a közegészségügy terén való köztevékenység sem merülhet ki az egészség általános feltételeinek megteremtésében, hanem specziális közegészségügyi intézmények parallel létesítéséről is kell gondoskodni. Ilyen specziális közegészségügyi intézmény, a mely a leghatékonyabb tényezője ezidőszerint a tüdővész ellen való küzdelemnek, a szanatórium, illetőleg, minthogy itt a nagy tömegek betegségéről van szó, a szegény tüdőbetegek szanatóriuma, az úgynevezett népszanatórium, a melynek czélja a tüdőbetegek megmentése. A szanatóriumok állandó orvosi felügyelet és ellen55*