Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 április 4-én, kedden. 427 sénél a »nem adjuk meg« jelzi, a közös-hadügyi költségek kielégítésénél pedig a »megadjuk,mert muszáj« jelzi, akkor Beöthy László t. előadó ur egész felszólalása a legnagyobb óvatosság mellett nem egyéb mint frázis, nem egyéb mint szólam,, a melynek- egy cseppnyi igazsága nincs. (ügy van ! Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Röviden kívánok rámutatni azon felszólalásra, a melyet Szuhányi Ferencz t. képviselőtársam a sajtó ügyében tett. Nem voltam jelen, a mikor nyilatkozott, de egész terjedelmében elolvastam beszédét. A magam részéről abban a nézetben vagyok, hogy őt rossz indulat a sajtó iránt nem vezette, csupán abban az egyben tévedett, hogy a sajtó védelemre és támadásra szorul. Mert tagadhatatlan az, hogy a sajtónak vannak kinövései, de az is tagadhatatlan, a legutóbbi eseményekből láthatjuk, hogy e kinövéseket eltünteti, lenyesi maga a tisztességes sajtó. Tagadhatatlan, mert a legközelebbi múltban is volt rá eset, hogy a tisztességes sajtó maga törte pozdorjává e parazitákat, élősdieket, a zsarolókat, a kik meg akarták rontani a tisztességes magyar sajtó hitelét és becsületét. Az állami megrendszabályozás, t. ház, — csak pár szóval terjeszkedem ki erre — szerintem nagyon felesleges dolog és nagyon kétélű fegyver, mert én ugyan a munkapárti kormányról, már csak annálfogva is, mert a múltkori sajtóügyi kongresszuson a t. miniszterelnök ur és ministertársai igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar sajtóról, nem teszem fel azt, hogy valamikor ádáz gyűlölettel és igazságtalansággal a sajtó ellen törjön, de jöhet ismét egy olyan nemzetietlen kormány, egy darabont-kormány, jogot, törvényt és igazságot keresztültipró kormány, mely a sajtóra is rá akarja tenni sújtó kezét, erőszakosságát és galádságának bélyegét. Ha ilyen esetek következnének el, akkor csakugyan egyedüli mentsvárunk, nemzeti függetlenségünk biztositéka, a nemzeti közszabadságnak a bástyája abban van, hogy a sajtó független és mindenkitől befolyásolhatatlan legyen. Elnök (csenget) : Ha jól hallottam, a képviselő ur a »galád« szót használta. Kérem, hogy az ilyen kifejezéstől, mely parlamentárisnak nem minősíthető, tartózkodni szíveskedjék. KŰI1 Béla: Bocsánatot kérek, szívesen alkalmazkodom a tisztelt elnök ur intéséhez, (Felkiáltások ióbbfelől : Kell is!) de nem a jelenlegi képviselőházra értettem, hanem arra, hogy jöhet esetleg egy olyan darabont-kormány, mely a nemzeti jogok sárbatiprásával és galádsággal arra fog törekedni, hogy a nemzeti élet szabad nyilvánulását és a sajtónak a nemzeti élet szaban nyilvánulása mellett való állásfoglalását is megtörje, így értettem szavaimat. T. képviselőház ! Szerintem a sajtó a népfelség megnyilatkozásának egyik szerve és mint ilyen, hiszem és vallom, mert hiszen magam is magyar újságíró voltam és vagyok és a nemzeti eszményeket sohasem adtam fel, hogy a sajtó mindenkor ki fogja dobni magából' azt a- piszkot, melyet az egészséges vérkeringés is kidob magából, mint talajt verni nem tudó baczillust. (ügy van ! balfelől.) Huszár Károly t. képviselőtársam a szabadkőmivességről is tett néhány megjegyzést. Magam nem vagyok szabadkőmives, azonban összes társadalmi, közéleti és lélek szerint való egyesüléseinknek a szabadságát teljesen helyénvalónak tartom és attól nem félek. Hiszen elvégre a mai közélet nincsen már gyermekpólyában. A XX. században élünk, mikor az eszméknek az előretörését, a különböző áramlatok összecsapását nem lehet mesterséges utón és módon leszorítani. És én azt tartom, hogy a mai egész magyar közélet olyan, mint egy katlan, melyben együtt forr a nemes érez a salakkal, és én azt hiszem, hogy mint a magyar sajtó, ugy a magyar szabadkőmivesség is mindenkor a nemes érez, nem pedig a salak közé fogja magát számítani, és azon a téren, hol a nemes éreznek a megmutatására, a nemzeti élet terén való használására nyílik kilátás, mód és alkalom, mindenkor azon fog lenni, hogy a nemes erezet képviselje. T. képviselőház! Az igazi liberalizmus írja azt elő, hogy a szabad gondolkozást ne tiltsuk meg. A kik más és más formák, más és más vélemények közt, mint a milyenek közt mi élünk, czélul tűzik ki azt, hogy ennek a nemzetnek a szabad gondolkozás alapja és elvei szerint használjanak, ezt a magyar nemzeti államot soha meg ne ingassák, de egyúttal a modern fejlődés alapjára helyezzék, azoknak adjunk tág teret és elég alkalmat, hogy nézetüket, meggyőződésüket nyilváníthassák. A középkorból való dolog az, hogy eszméket, előretörő áramlatokat kancsukával es zsarnoksággal lehessen visszafojtani. A liberalizmusból és a szabadságból folyik a gyülekezési jognak szabadsága is. Nagyon sajnálom és nagyon helytelenítem, hogy a gyülekezési jognak szabadsága tekintetében a t. kormány és a t. ministerium nem olyan elvnek és nem olyan intézkedéseknek alapján áll, a melyek a gyülekezési jog szabadsága eszméjének megfelelnek. Azért mondom ezt el, mert példákkal tudok szolgálni a legközelebbi múltból. Manapság tételes törvény helyett, diszkréczionális, titkos főszogabirói és főkapitányi jog szabályozza a gyülekezési szabadságot, a mindenkori főszolgabírónak, a mindenkori főkapitánynak, tehát az államhatalom terve és parancsa szerint igazodó közegnek rendelkezése alá van bocsátva a nemzeti közszabadságnak egyik legnagyobb biztositéka. (ügy van I Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A választások idejében — neveket tudok felsorolni — voltak olyan 48-as képviselőjelöltek, a kiket, pedig nem is gyülekeztek, mert hiszen egymaguk voltak, este hat órán tul nem bocsátottak ki a hajlékukból. Hiába folyamodtak a velük perviszonyban álló barátjukhoz, a főszolgabíróhoz, azzal, hogy nem csinálnak rendetlenséget, csak bocsássák ki, azt felelte a főbíró, hogy 54*