Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

Í3o. országos ülés 19ií április 4-én, kedden. 423 hogy peticziós ügy van folyamatban ellenem a Curia előtt, a mely el fogja dönteni, hogy tényleg és igazán a választók megnyüvánult akaratát képviselem-e én itt vagy sem, mégis megmondom nyíltan, hogy Hódmezővásárhelyen is az állami népiskolai külterületi igazgató befolyásolta a külterületi tanítókat a tekintetben, hogy napidíjakért a kormánypártnak szavazatokat szállítsanak. Hock János: Mindenütt! Kun Béla: De tovább menve, t. képviselőválasztás lezajlása után, a mikor a hódmezővásárhelyi t. munkapárt arról gondolkozott, hogy vájjon adjon-e be peticziót ellenem vagy nem, és azután is, a mikor a peticziót már beadta, egyszerre esak detektívek jelentek meg a város bel- és külterületén. Hiába nyomoztunk utána, hogy vájjon ki küldte ezeket a detektiveket, ki az a detektív és merre van hazája ? Kérdeztük, de nem mondta meg a szája, mert bizonyára magasabb hatalmak tettek lakatot arra és igy neki nem volt szabad nyilatkoznia. De az is tény, t. képviselőház, és tanukkal tudom bizonyítani, hogy ezek a detektívek a belterületen, a hódmezővásárhelyi rendőrök segítségével, a külterületen pedig, minthogy ott a csendőrség látja el a szolgálatot, csendőri segítséggel zaklatták a reám szavazott békés polgárokat és vonták kérdőre azért, hogy miért szavaztak én reám. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Nagy bűn ! Kun Béla: Ugyanakkor, t. képviselőház, a mikor a detektívek csendőri fedezet mellett járkáltak a tanyák között, — mert tudomására hozom a t. képviselőháznak azt is, hogy az én 5400 választómnak a fele a külterületen lakik — ugyanakkor a belügyministerium által jóváhagyott alapszabályok mellett működő tanyai olvasókörök, engedélyt kértek tánczmulatság tartására ; a rendőrfőkapitány azonban ezt az engedélyt nem adta meg azzal az indokolással, hogy nincsen kellő számú csendőre, a ki ezen tánczmulatságoknak a törvényes mederben való lefolyását ellenőrizhesse. És ugyanakkor, a mikor ezt az engedélyt megtagadták, — a csendőr urak a detektivekkel, a kiket, nem tudom, valami felsőbb láthatatlan kéz küldött a városba, vigan száguldoztak a tanyák között és zaklatták a békés polgárokat. Mindezeket a dolgokat, t. képviselőház, nem azért hozom fel, hogy a t. belügyminister ur ellen itt feljelentéseket és kifogásokat tegyek, a mely kifogások, tudom, hogy kellő válaszszal itt a házban találkozni ugy sem fognak, hanem azért hozom fel, mert szerintem nem az a hibás, a ki ezeket a detektiveket odaküldötte, hanem maga a rendszer, a melynek eszközei azok, a kik ma Magyarországon a hatalmat gyakorolják. Az uj jobb állapot érdekében tehát meg kell magát a rendszert változtatni és akkor el fognak e rendszer exponensei is tűnni az ország közigazgatásának teréről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.} Ebből a szempontból is követelem az általános, egyenlő és titkos választói jogot, a mely frissítést és újuló erőt fog adni az elernyült tagoknak, a mely az igazi népszabadságot, a jogegyenlőséget fogja diadalra juttatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pál Alfréd munkapárti t. képviselőtársam tegnap igazán meleg szivre valló értekezéssel szólott a községi ügy rendezéséről. Látszik beszédéből, hogy mint főszolgabíró évek hosszú során tapasztalta azokat a hiányokat, a melyek a megyei, községi élet terén pótlásra várnak és üdvös gondolatai vannak arra nézve, mikép lehetne ezeket a sebeket gyógyítani. Csupán a következtetés levonásában nem állt helyes alapon. Midőn ugyanis felsorolja a belügyi közigazgatás terén orvosíandó kiáltó sebeket, azt vártam volna tőle, hogy ennek következményeképen nem fogadja el a belügyi költségvetésről szóló törvényjavaslatot ; ő azonban a ministerelnök és a kormány iránti vak bizalomból elfogadta. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy őt ezen a téren is kövessem. Az általa felsorolt hiányokat én is nyíltan hangsúlyozom, az orvoslást én is követeiéin, de mivel a kormány eddigi működéséből nem meritek reményt a hiányok orvoslására, nem vagyok abban a helyzetben, mint a bő közigazgatási tudással és tapasztalatokkal rendelkező t. képviselőtársam, hogy a kormány iránt a bizalmat megszavazzam. Ha már a körjegyzők és segédjegyzők helyzetéről szólunk, be kell látnunk, hogy ezeknek az embereknek kis ujj okban kell lennie a magyar közigazgatás tudományának. Ezek az emberek nyolcz osztályt végeztek a gimnáziumban ; közigazgatási tanfolyamon szerezték meg képesítésüket, tanácsadói a polgároknak, a kik ügyesbajos dolgokban hozzájuk fordulnak. És mégis rendezetlen még az a csekély fizetésük is, a mijük van. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek az emberek gróf Khuen-Héderváry ministerelnök úrtól, a mikor a segédjegyzők kongresszusának küldöttsége megjelent előtte, orvoslás helyett csak Ígéretet kaptak. Ezek az emberek, a kik valóban becses elemei a közigazgatásnak, a levegőben lógnak és a családalapítás magasztos és nemzeterősitő hivatásától meg vannak fosztva. Én tehát a magam részéről kérem az igen t. belügyi kormányzatot, hogy ezen emberek érdekében mindent megtegyen, a mi sérelmeik és kívánságaik orvoslására szükséges. Iklódi Szabó János t. képviselőtársunk tegnap meleg szivre valló értekezéssel lépett fel itt a gyermekvédelem ügye mellett. A gyermekvédelmi ügy a belügyi költségvetésnek valóban egyik igen-igen értékes részét -képezi. Hiszen mindnyájunk előtt nyilvánvaló volt, hogy a jövő Magyarországot azok alkotják meg, a kik manapság még csak gyermekek, és pedig nemcsak azon gyermekek, a kik jobb sorsban, meleg dunyhák között születtek, hanem azok is, a kik a nélkülözés viszontagságainak vannak kitéve, (Ugy van! baljelöl.) azok a gyermekek, a kikről részben gondoskodik az állam a gyermekvédelem utján jobb sorsuk megteremtéséről, a melyre nézve a törvény rendelkezéseket ir elő. De azok a gyermekek is