Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

420 135. országos ülés 1911 április h-én, kedden. Lukács László pénzügyminister: T. képviselő­ház! Van szerencsém törvényjavaslatot benyújtani az 1910: XIX. t.-cz. hatályának további két hónapra való meghosszabbításáról. (írom. 254). Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék intézkedni, hogy ez a törvényjavaslat kiosztassék és előzetes tár­gyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizott­sághoz utasittassék. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat az 1911. év első négy hónapjá­ban viselendő közterhekről és állami kiadásokról szóló 1910. évi XIX. t.-ezikk hatályának 1911. június végéig való kiterjesztéséről, indokolásával együtt, ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és sürgős tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Következik most a napirend értelmében a szabadalmazható találmányoknak, a mintáknak és védjegyeknek kilállitásokon való időleges oltal­máról szóló, a kereskedelemügyi minister által benyújtott törvényjavaslat, illetőleg a közgazda­sági bizottság erre vonatkozó jelentésének (írom. 240, 251) tárgyalása. Az első szót a közgazdasági bizottság elő­adóját illeti. Mocsáry Sándor előadó: T. ház! Az ipari jogvédelem, mint méltóztatnak tudni, az 1863-iki bécsi kiállításból indult ki és az 1878-ik évi első párisi nemzetközi iparjogvédelmi kongresszuson át eljutott ugyancsak Parisba az 1883. évi márczius 20-án tartott Unió konferencziához, a mely meg­alkotta a »Convention International pour la Pro­tection de la Propriété Industrielle<< nevezetű Uniót. Ennek az Uniónak 1884-ben, vagyis az Unió megalakulását követő évben, az államok sorából 11 tagja volt, a legközelebbi múltban, a melyről a kimutatás szól, már 28 állam lépett be e nemzetközi Unióba és azt mondhatjuk, hogy ma körülbelül egész Európa benne van az Unióban, az európai Oroszország, Törökország, Románia és Montenegró kivételével — de benne van Japán, Mexikó, az Északamerikai Egyesült-Államok, sőt az ausztráliai államszövetség is. Ezen Unióba a magyar szent korona országai 1908: LII. t.-czikkel léptek be, vagyis hazánkra nézve az Unió határozmányai 1909. január 1-ével lettek kötelezők. És midőn az Uniónak határoz­mányai hazánkra nézve kötelezőkké lettek, itt egy nemzetközi obligót vállalt magára az ország, és ennek, az Uniónak egy erre a törvényjavaslatra vonatkozó pontja, t. i. a 11. pont, a mely azonban módosítva lett a brüsszeli pótegyezmény VII. czikke által, szószerinti szövegében azt mondja, miszerint »a magas szerződő felek mindegyike, az illető állam törvényeinek megfelelően, időleges oltalmat nyújt a szabadalmazható találmányok­nak, mustráknak, vagy mintáknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azon termé­kekre nézve, a melyek a szerződő felek bármelyi­kének területén rendezett hivatalos, vagy hiva­talosan elismert nemzetközi kiállításokon köz­szemlére tétetnek«. . . Ámde, a mint bölcsen méltóztatik tudni, a találmányszabadalmakról szóló 1895: XXXVII. t.-czikkben, illetőleg 3. §-ának második pontja szószerinti szövegében ugy szól, miszerint »nem tekinthető újnak és igy a törvény 1. §-a szerint nem szabadalmazható a találmány, ha a bejelen­tés idejében kiállítás utján oly ismeretessé vált, hogy a szakértő által használhatása lehetségessé vált«. Itt tehát, mint méltóztatik látni, a két tör­vény közt határozott ellentét van, mert míg az Unió határozmányainak elfogadásával mi termé­szetesen az idézett XI., illetőleg VII. czikknek ma­gunkra nézve kötelezővéválását elfogadtuk, addig ezen régebbi, a találmányi szabadalmakról szóló törvényünkben egy olyan találmány, minta vagy védjegy, a mely a kiállításokon már elvesztette, hogy ugy mondjam, ujdonsági jellegét, nem szaba­dalmazható, s igy ezáltal határozott hátrányban van. Ennek a törvényjavaslatnak, mélyen t. kép­viselőház, semmi más czélja nincs, mint hogy egy­részt azt a nemzetközi obligót, a melyet az 1908. évi LII. t.-czikkben magunkra vállaltunk, be­váltsuk, másrészt pedig, hogy a kiállításokon be­mutatott találmányoknak, mintáknak és véd­jegyeknek ezt az időleges oltalmat megadjuk. Azáltal, hogy ezeknek a találmányoknak, minták­nak és védjegyeknek ezt az időleges oltalmat meg­adjuk, természetszerűleg hozzájárulunk ahhoz, hogy a kiállításaink látogatóttabbak legyenek, hogy kiállításainkon bizonyos félelem nélkül be­mutathassanak a feltalálók olyan dolgokat, a melyeknek kiállításától eddig természetszerűleg, miután ezen időleges oltalomban nem részesültek, tartózkodniuk kellett. Tehát, mélyen t. képviselőház, ennek a tör­vényjavaslatnak kettős czélja van : t. i. a már említett ujdonságrontó hatás eliminálása először, másodszor pedig a bejelentés elsőbbségének vé­delme. Ugy kell t. i. felfognunk ezt a dolgot, hogy — mint az Unió az ő eredeti szövegében megem­. liti — ez a »protection temporaire« nem valami pótszabadalom, hanem ez igenis a szabadalmi jognak védelme. Az Unió határozmányai szerint hivatalos és hivatalosan elismert kiállítások eseté­ben forog fenn tulaj donképen az a védelem, míg ellenkező esetekben nem. A mi törvényjavaslatunk azonban nem emlit meg egyátlalában hivatalos és hivatalosan elismert kiállításokat, hanem ebben i a tekintetben nagyon helyesen a mindenkori ke­reskedelmi kormányra bizza annak megítélését, hogy mely kiállítások fognak részesülhetni ezen előnyökben. Ennek, mélyen t. képviselőház, az én sze­rény felfogásom szerint határozott előnye van, minthogy először is ez a kifejezés, a mely hiva­talos és nem hivatalos, illetőleg hivatalos és hi­vatalosan elismert kiállításokról beszél, egy na­gyon elasztikus fogalom, mert arra nézve egyet­len állam törvényhozásában, de magának az Uniónak határozmányaiban sem találunk semmi­, féle határozott kijelentést vagy határozott for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom