Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

13'i. országos ülés Í9ll április 3-án, hétfon. 415 nemzetet és e nemzet fiait boldoggá teheti, ha nem is elérje, de legalább megközelíthesse Erancziaországot. Az osztrák züllött állapotok pedig nem az általános választójog ellenségeinek, hanem híveinek szolgáltatnak bizonyitékot. Mert gróf Tisza István ur arra mutatott rá, hogy ime, nem. lehet parlamentáris életet élni Ausztriában, a pártok mindig zsarolják a kormányokat és mert a kormány a pártokat nem elégítheti ki, a ház feloszlatására vezetett az osztrák parlamentáris züUés. Gróf Tisza István ur szivéhez azok az elemek, a melyek legutóbb a züllött állapotokat Ausztriában előidézték, a mely elemek magatartása az osztrák parlament feloszlatására vezetett, sokkal közelebb állanak, mint azok az elemek, a melyeknek az általános választói jog kell, mert köztudomású, hogy az ultra cseh naczionalisták, továbbá a cseh agráriusok voltak legutóbb Ausztriában azok, a kik fellázadtak a parlamentarizmus ellen és a kiknek magatartása szétzüllesztette az osztrák állapotokat és előidézte az osztrák parlament feloszlatását. így tehát semmi bizonyitékot nem szolgáltatott gróf Tisza István arra, hogy az általános választói jog után törekvő demokratikus elemek megzavarnák vagy akadályoznák a parlamenti életet. Ellenben bizonyságot szolgáltatott az osztrák állapot arra, hogy épen gróf Tisza István ur szivéhez legközelebb álló cseh agráriusok, vagyis a konzervatív felfogású parlamenti csoportok voltak azok, a melyek az osztrák parlament feloszlatását kierőszakolták. Azonban nemcsak ezt az álláspontot találom én furcsának, és nemcsak azt tartom kissé érthetetlennek, hogy az igen t. munkapárt előtt miért vált ez a kérdés egyszerre oly nebántsvirággá és hogy gróf Tisza István urnak szeretete vagy ellenszenve hogyan volt képes egy egész nagy párt gondolkodási formáját átalakítani és a divatczikkek köréből teljesen kiküszöbölni az általános választói jogot. Hanem nagyon furcsának találom azt is, hogy a Kossuth-párt t. szónoka, Hammersberg t. képviselőtársam is pénteken meglepett bennünket azzal a kijelentésével, hogy ő a választói jog tekintetében nem nyilatkozhatik, mert a párt ebben a kérdésben még nem foglalt állást. Kovácsi Kálmán : Nincs még napirenden ! Pető Sándor: Ez egy kis tévedés. Mert, hogy az általános választói jogot akarja-e valaki, vagy nem, ahhoz nem kell épen a törvényjavaslatnak napirenden lennie. Hiszen ennek előkészítő munkája épen a parlamenti vita. De, mondom, egy kis tévedés van a dologban, Mert a függetlenségi párt nemcsak nem kell, hogy most állást foglaljon ebben a kérdésben, hanem csekély negyven évvel ezelőtt, 1874-ben követelte legelőször az általános, községenkénti, és titkos szavazati jog behozatalát. Azóta nem volt a függetlenségi pártjaiegyetlenegy felirata, válaszfelirata vagy programmja, a melyben az általános, községenkénti és titkos szavazati jogot ne sürgette volna, természetesen akkor, a mikor a politikai párturalom tekintetében a hajléktalanok menhelyén volt, a mikor még ellenzéki agitáezióra kellett a jelszó. Mikor aztán jött a koalicziós uralom, erről mindenről megfeledkeztek, de megfeledkeztek egyébről is. Megfeledkeztek arról, hogy a vezérlő bizottságban gróf Apponyi Albert ur azzal az indokolással fogadta el az általános választói jogot, hogyő nem akar kevésbbé demokrata lenni, mint a Habsburgok és ha neki felülről kínálják az általános választói jogot, ő ez elől ki nem térbet. A koalicziós kormányzat mézesheteiben pedig a függetlenségi pártegyik elnöke — azon fücgetlenségi párté, a melynek most Hammersberg t. képviselőtársunk volt a hivatalos szónoka — Barabás Béla nemcsak minden felnőtt férfiúnak, hanem egyik budapesti gyűlésén egész ünnepélyes formában a nőknek is odaígérte a választói jogot. (Derültség.) Nagyon furcsa tehát, hogy a párt hivatalos szónoka, akkor, a mikor a választói jognak az ő pártjuk életével ilyen kapcsolata van, feláll és a belügyi költségvetés tárgyalásánál azt mondja, hogy ebben a kérdésben nem nyilatkozhatik, mert nem tudja még a párt álláspontját. Az általános választói jog olyan kérdés, a melyről nem lehet ma így határozni, hobiap amúgy. Ez nagy poütikai kérdés, a melylyel mindenki tisztába jöhet, mihelyt a politikai élet arénájába belép, de különösen mikor egy párt életében 30—40 év telt el, a melyben mindig agitált az általános választói jogért, akkor az a párt, illetőleg annak a hivatalos szónoka most, a mikor az elv megvalósítása kerül szóba, nem állhat elő azzal, hogy még nem határoztunk. Ha pedig előáll, ez megint csak azt igazolja, hogy az általános választói jog nálunk hajléktalanok menhelye, a mely jó agitáezióra, de a melyet, a mikor komolyan meg kellene valósítani, mindenki megtagad. (Ellenmondás a baloldalon.) Kun Béla: Hát a munkapárt ? Azt halljuk ! Pető Sándor: Be azoktól, a kik az európai értelemben vett általános választói jog ellenségei, szerettem volna azt is hallani, hogy mit akarnak. Programmot és nyilatkozatot azonban még nem hallott ank, mert remélem, nem méltóztatik gróf Tisza István urnak és azoknak, a ki az ő általa kiadott jelszavak után indulnak, fentartani annak a nagy kudarczczal végződött gyűlésnek a rezoluczióját, a mely 1910 márcziusában folyt le a pesti vigadóban, a hol Baross János t. kép viselő ur szabott programmot a választói jog tekintetében, beszélvén arról, hogy csakis azoknak ad választói jogot, a kik családot alapítanak, a kik bizonyos ideig laknak egy helyben, bizonyos hosszú ideig egy munkaadónál végeznek munkát stb. A czenzusos választói jog valóságos szégyene az országnak. Svédországot kivéve, Európában egyetlenegy állani sincs, a hol a választói jog czenzuson alapulna, és mindazok a szempontok, a melyeket a czenzusos választói jog mellett felhoznak, meg sem közelitik annak igazságát. A legkézenfekvőbb érvük, hogy a kik az állam terheit viselik, azok részesüljenek csak jogokban. Csak egy igen rövid számadatot mondok el az adózás tekintetében.