Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

1U. országos ütés 191Í április 3-án, hétfőn. 40? kellő jegyzői szukkreszczencziát megteremtse, hanem jegyzőinknek megbízható, szakképzett és ingyenes munkaerőket is biztositana. (Halljuk! balfelől.) Az 1901 : XX. t.-cz. ugyanis kimondja, hogy a közigazgatási tanfolyamra való felvételnek az elméleti előképzettségen felül egy évi gyakorlat az előfeltétele, egyáltalában nem gondoskodik azonban arról, hogy a jegyzői pályára készülő ifjúság hol és mi módon szerezze meg ezt a gyakorlatot. Az igazságszolgáltatásban, a vármegyei, és a ministeriális igazgatásban, a pénzügyi hatóságoknál, mindenütt vannak gyakornoki állások szervezve, csak a községi közigazgatásban ismeretlen fogalom a gyakornoki állás. Az ilyen állások szervezését annál kívánatosabbnak és czélravezetőbbnek tartom, mert azok nemcsak a jegyzői képesítés megszerzését könnyitenék és a némely vidéken már-már fegyegető jegyzői hiányt előznék meg, hanem a jegyző tűrhetetlen munkaterhét jelentékenyen enyhítenék és azokat bürokratikus, adminisztratív, némely sablonos teendők alól felmentve lehetővé tennék, hogy a népjóléti igazgatás terén annál eredményesebb, intenzivebb, sikeresebb munkálkodást fejthessenek ki. A kör- és községi jegyzők szolgálati viszonyairól beszélve, lehetetlen nem foglalkozni a magánmunkálatok kérdésével. (Halljuk ! Halljuk!) Már közigazgatási tisztviselő koromban sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és lelkiismeretes megfontolás után azon szilárd meggyőződésre jutottam, hogy azt, sajnos, ma még véglegesen megoldani nem lehet. Bármily kívánatos lenne ugyanis a jegyzők függetlenségének biztosítása, tekintélyének megóvása és a munkaterhük apasztása czéljából, hogy egyidejű anyagi kárpótlásuk mellett magánmunkálati ügyködésük megszorittassék vagy megszüntettessék, ez nemcsak az állam pénzügyi érdekeinek szempontjából, de azért is lehetetlen, mert a legszegényebb néposztályt olcsó, megbízható és könnyen hozzáférhető jogi tanácsadójuktól semmi körülmények közt sem szabad megfosztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen kérdéssel kapcsolatosan nagyhorderejű feladat hárul a belügyi kormányzatra, mely hivatott a magánmunkálatok díjszabását megállapító vármegyei szabályrendeleteket felülvizsgálni, mert nemcsak életbevágó anyag, de nagyfontosságú etikai érdek is fűződik ezen kérdéshez. Eddig, sajnos, csak egyoldalú szempont érvényesült az ilyen szabályrendelet felülvizsgálatánál, nevezetesen az, hogy a nagyközönség érdekeinek megóvása czéljából a díjtételek minél alacsonyabbra szoríttassanak le, ugy hogy akárhány vármegyei szabályrendelet 40—50 filléres díjtételeket is tartalmazott. Szerény nézetem szerint ez épen a czéllal ellenkező eredményre vezetett, mert rákényszeritette a jegyzők túlnyomó részét a minden testületben szunnyadó önfentartási ösztönnél fogva arra, hogy sok esetben a megengedettnél magasabb díjtételeket számítsanak. Teljes bizalommal viseltetem a jelenlegi kormány iránt, mely számos tanújelét adta annak, hogy a szürke elmélet kedvéért a gyakorlati élet követelményeivel nem szakit, hogy a kellő középutat eltalálja, a látszólagosan ellentétes érdekeket összeegyezteti, és nem teremt olyan jogszabályokat, melyek az élet tűzpróbáját ki nem állják. Nem kevésbbé fontos és nehéz kérdés azon sérelem orvoslása, melyet a jegyzői kar a nyugdíj ügye tekintetében szenved. A ki ezt a kérdést a tényleges állapot szempontjából objektív vizsgálat tárgyává teszi, bátran elmondhatja, hogy summum jus summa injuria, mert bár a jegyzői nyugdíj az állami és törvényhatósági tisztviselőkével teljesen azonos elvek alapján van rendezve, az eredmény mégis homlokegyenesen ellenkező. Míg az állami vagy megyei tisztviselő nyugdíjazás esetén az általa tényleges szolgálata alatt élvezett illetmények túlnyomó részének élvezetében továbbra is megmarad, és munkaképtelenség esetére agg korára is szerény megélhetése biztosítva van, addig a jegyzőnek, a ki tényleges szolgálata alatt az általa végzett magánmunkálatok fejében jelentékeny jövedelmet élvezte, mely a nyugdíj összeg megállapításánál figyelembe nem vétetik, öreg korára biztos nélkülözés az osztályrésze. Ezen visszás állapot megszüntetése czéljából felette kívánatos volna, hogy a nyugdíjjárulékok egyidejű felemelése mellett a magánmunkálatok egyidejű felemelése mellett a magánmunkálati dijak fejében is bizonyos általány a jegyzői nyugdíjba beszámittassék. Annál inkább remélem, hogy a jelenlegi kormány megfontolás tárgyává teszi ezen kérdést, mert 11.459. számú rendeletében komoly jelét adta már annak, hogy ezzel behatóan foglalkozik. Igaz, hogy ez a rendelet még elzárkózik az elől, hogy a magánmunkálati dijak a nyugdj megállapításánál tekintetbe vétessenek, de mégis az általam kívánatosnak jelzett irányban jelentékeny haladást biztosított akkor, mikor elvileg megengedte, hogy a lakbérek a maximális nyugdijat teljes 30%-kal felemelte. A jegyzők materiális és morális helyzetének ilyetén rendezésével kapcsolatosan lehetetlen nem foglalkozni minősítésük felemelésének kérdésével. Az 1901 : XX. t.-czikk annak idején jelentékeny javulást jelentett a multakkal szemben, de félúton megállani mégsem lehet. A kérdéses törvény ugyanis, mikor kimondta, hogy a főgimnázium vagy főreáliskola nyolczadik osztálya, illetve azokkal egyenrangú más középfokú iskola vagy katonai tanintézet elvégzése képesít elméleti szempontból a közigazgatási tanfolyamra, akkor tág kaput nyitott azon veszélynek, hogy nagyobb számmal özönöljenek olyan egyének a jegyzői pályára, a kik a nyolczadik osztály elvégzése után az érettségit letenni képesek nem voltak. Mérlegelés tárgyává kellene tehát tenni, hogy kellő átmenet után jegyzőjelöltjeinktől az érettségi vizsga nem volna-e megkövetelendő. Annál aktuálisabbnak tartom ezt a kérdést, mert Némethy államtitkár urnak a jogi oktatás rendezése tárgyában tartott szaktanácskozmányon elmondott nagy-