Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

404 13í. országos ülés 1911 április 3-án, hétfőn. ventiv intézményekről és intézetekről nem gondoskodunk. A t. belügyminister ur kijelentette, hogy partvédelmi szempontból szükségünk van Dreadnoughtokra, de az élet partjainak megvédése czél-' jából szükségünk van olyan intézetekre és intézményekre, a melyek keretében aztán szembeszállhatunk bármilyen járványnyal, bármilyen ellenséggel. (Helyeslés halfelól.) Ha azt mondják, bogy a nemzetnek kötelessége erejét megfesziteni, hogy ezeket a hajókat felépíthessük, én azt gondolom, hogy a nemzet szívesen adja oda még a vérét is, ha ezzel saját vérét megmentheti. Én ismerem Svájozot, ismerem a többi országokat és valami feltűnt nekem, hogy én nem láttam Svájczban, Bajorországban sem egyetlen egy erdőt, egyetlen egy üdülőhelyet, a melyet villa és villa ne szegélyezne körül, a melyek az idegeneket odacsalják. De menjünk és nézzünk szét Magyarországon. Vannak kiesebb üdülőhelyeink, mint Svájóznak, vannak csörgedező patakjaink, van ózondusabb levegőnk, mégis üres minden, nem szegélyezi körül semmiféle villa, semmiféle szanatórium. A mi szanatóriumunk van, az is lapályos helyen van, kivéve az Erzsébet-szanatóriumot a budai hegyek között. Sümegi Vilmos: Borszék volna a legszebb hely. Zelenyák János: Én azt gondolom, hogy az ilyen szanatóriumok felállításánál, mint a milyen a gyulai, — és azt hallom, hogy Debreczenben is akarnak eg}'et felállítani — csak a helyi patriotizmus, vagy a politika játszsza a főszerepet. A mi hegyi vidékünk, a mely Erdélytől kezdve végig Pozsonyig terjed, mintegy hivogatólag int felénk, hogy ide építsetek, itt lássam azokat a betegeket, a kiknek levegőre, fényre, napsugárra van szükségük. És még sem történik semmi, mert ennek a nemzetfentartó elemnek — hogy ugy fejezzem ki magamat — felépülésére hiányzik a pénz. Az a kérdés, hogy mit kell tennünk, vájjon a kormány tehet-e ebben az ügyben valamit. Azt mondom, hogy igenis tehet. A földmivelési ministérrel egyetértve építsenek a köznép számára olyan helyeken, a hol a terepviszonyok megengedik, u. n. pavillonokat és ott helyezzék el azokat a gyermekeket, vagy oda helyezzék el azokat a szegény embereket, a kiknek levegőre van szükségük és a kik otthon ezt a levegőt ugy sem élvezik. Mert különös dolgot kell mindig szemügyre vennünk és ez az, hogy népünk intellektuális inferioritása miatt nem tudja felfogni a tiszta levegő becsét. Nézzük meg a népet a szobájában: azt gondolja, az ablak arra való, hogy be legyen csukva, az ajtó is arra való. hogy mindig be legyen zárva. Ebben a fülledt, nyomasztó levegőben nevelkedik és nem tudja felfogni sem a levegő, sem az egészség értékét. Ez a téves felfogás, a mely a nép között él, oka annak a nagy gyermekhalandóságnak is, mert a gyermeket csak akkor veszik gondozás alá, ha már a törvény szigora kényszeríti őket rá, de ha csikaja, vagy más állatja megbetegszik, rögtön orvos után szalad. Ki kell tanítani azt a népet, hogy ha a levegő vagy a viz meg van fertőzve, lássa be, hogy ez a legnagyobb ellensége. Ezt pedig máskép nem lehet, mint vándor-előadások által, a melyeket, a mint tapasztaltam Németországban, orvosok szoktak tartani, azok tanítják ki a népet és irányítják figyelmét arra, hogy egészségére többet adjon. Ilyen tervszerű népkioktatás által lehet csak czélt érni az egészségügy terén, a nélkül hogy csendőrért kellene kiabálni. Van valami, a mi különösen megragadja az én figyelmemet és ez az, hogy a nép nem akarja elismerni az alkohol ártalmasságát. Én azt ajánlanám a belügyminister urnak, hogy a pénzügyminister úrral egyetértően küldjenek ki finánczokat, de nem uniformisban, hanem titkos finánczokat, a mint titkos rendőrök is vannak, ezeket küldjék ki a korcsmákba és ezek vizsgálják meg az italt. És én kezeskedem, hogy az összes korcsmák közül talán tizben találnak igazi, hamisítatlan italt. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A nép, ha tiszta italt kap, a mely nem karczolja, nem irritálja az ő torkát, azt mondja, hogy az nem sokat ér, annyira el van romolva az ő izlelőképessége. Ha pénzt akar szerezni a belügyminister ur (Zaj. Elnök csenget.) közegészségügyi czélokra, ajánlok egy módot. A mint az a titkos fináncz észrevette vagy tapasztalta, hogy egyik vagy másik korcsmában ennyi meg ennyi a hamis ital, arra a legnagyobb büntetést mérje. Miután feltételezem,hogy a készletnek jó háromnegyedrésze hamisítvány. Erre a hamisítványra kell kiróni a legnagyobb büntetést és ezen pénzbeli büntetést kell inkasszálni és közegészségügyi intézetek felállítására fordítani, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azzal egyáltalában nem érünk el czélt, ha a hamisítókat 120 vagy 100—200 koronával fogjuk büntetni. A budapesti ember talán nem is tudja, mi az a tiszta vaj, nem tudja, mi az a tiszta, természetes tej. Hogyha most ezen titkos finánczok mind megvizsgálják és előveszik a vásárcsarnoktól kezdve az utolsó elárusítóig mindenkinek a portékáját és büntetéssel sújtják, rövid egy esztendő alatt két-három miihót szedhetnek össze. A mi e tekintetben nálunk történik, azt ily mértékben seholsem tapasztaljuk, mert itt már valóságos privilégiumot űznek abból, hogy hamisított élelmiszereket árusítanak egészen nyíltan. Mint már jeleztem, a szanatóriumokra kell súlyt fektetni és pedig a népszanatóriumokra. Különös dolog, hogy nálunk szanatórium eddig csak 3 van, s ez is oly méregdrága, hogy oda szegény ember ugy sem juthat be, szegény ember gyermeke ugy sem lesz ott ápolva. Nincs meg a költség hozzá. Miért ne lehetne olyan vidékeken, mint Mármaros, Zemplén, Szepes]vagy Bars vármegyékben villaszerű, pavillonszerű szanatóriumokat emelni és odainternálni azokat, a kik inficziálva vannak. Akkor látná a nép, hogy törődnek vele ; hisz ugy is azt mondja, hogy senki sem törődik