Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

34 Í19. országos ülés, Í9Ü Hazai Samu honvédelmi mínister: ... a mi 11 K-t jelent fejenként és kultusztárczája kitesz összesen 1*2 millió K-t. Eománia 6'6 millió lakossal, költ a hadügyre 58 millió K-t, a mi 10 K-t tesz fejenként és kultusztárezájára 36 milliót, tékát 6 K-t fejenként. Szerbia 27 millió lakossal költ a hadügyre 25 milliót, tehát fejenként 10 K-t és a kultusztárczára fejenként 2% K-t. Svájcz, a mely hasonlóképen neutrális állam mint Belgium, 3'4 millió lakossal költött a hadügyre 1909-ben — mert adataim erről az évről szólnak — 39 miihót, a mely most már 44 millióra emelkedett és ennek következtében fejenként 12 K-t költ hadügyére ; kultusztárczájára költ 7 K-t. Ebből méltóztatnak látni, hogy a kisebb államok is hasonlóképen majdnem többet költenek hadügyükre, mint mi. Nem lehet tehát azt állítani, hogy mi túlköltekeznénk és ezáltal közgazdasági és kulturális tekintetben elviselhetetlen állapotot teremtenénk. A t. képviselő urak annak idején a delegáczió tárgyalása alkalmával fölvetették azt a kérdést, vájjon szükséges-e, hogy Ausztria-Magyarország nagyhatalom legyen és hogy nem valami nagyhatalmi hóbort-e, ha mi fejlesztjük a hadsereget. Ha mi definiáljuk ezt a fogalmat : nagyhatalom, akkor azt fogjuk mondani, hogy tulajdonképen nem ugy áll a dalog, mint egy közbeszóló képviselő ur mondotta. Nevezetesen mit értünk mi nagyhatalom alatt ? Nagyhatalom alatt értjük azt, hogyha egy nagy állam képesítve van a sikerre való kilátással olyan nagy állam ellen, mint a minő önmaga, a küzdelmet felvenni és létét biztosítani. Ezt senki sem adományozhatja az államnak; a nagyhatalom benne van önmagában, épen ugy, mint az egyes ember, a ki erős, ettől az erejétől nem fog megszabadulni akarattal és nem fogja magát akarattal gyengévé tenni. Ennek következtében hiába mondom én, hogy pl. Perzsia, a melynek a királyát vagy sahját ugy czimezik, hogy a királyok királya, nagyhatalom, hiába adom meg neki a nagyhatalom czimet, az nem képes nagyhatalom lenni; viszont tőlünk nem lehet elvenni a nagyhatalmi erőt, hogyha e szerint szervezve vagyunk. így többek között Kina, a mely méltán képesítve volna nagyhatalom lenni, nem nagyhatalom azért, mert nincs szervezete ; de abban a pillanatban, a mikor szervezi magát, akkor nem lesznek képesítve a többi európai hatalmak körülbelül 20—30.000 , fővel ilyen óriási hatalomnak a békét diktálni, illetőleg a feltételeket megszabni. Ez alkalommal bátor vagyok felemlíteni, hogy az a felfogás, mintha a nagyhatalom nekünk reprezentáczionális költségbe, vagy általában többe kerülne, mint ha nem lennénk nagyhatalom, téves. Téves azért, mert kimutattam, hogy a kis államok tulaj dónké j>en többet költenek hadügyükre, mint mi. Ez épen olyan dolog, mint a gazdag és a szegény ember között levő viszony. Méltóztassanak elhinni, hogy a gazdag ember sokkal olcsóbban tud élni, mint a szegény ember.-(Ugy van ! Igaz !) A mig nekünk erőforrásaink vannak, és hadmárczius 10-én, pénteken. ügyünket önmagunk tudjuk ellátni, ez sokkal kevesebbet jelent, mint a mikor pl. Bulgáriának vagy más kis államnak a maga hadiszereit drága pénzen másutt kell megvásárolni. Förster Aurél: Mi is Ausztriában veszünk mindent! Hazai Samu honvédelmi minister: Végtére még egy dologra vagyok bátor kitérni, nevezetesen a mire kitértek a delegácziós tárgyalások alkalmával is, t. i. a szárazföldi hadsereg és a tengerészet közti párhuzamra. Sokan voltak az urak közül, a kik azt mondották, hogy nálunk a szárazföldi haderővel szemben preferálni nem lehet a tengeri haderőt, tekintettel arra, hogy kontinentális állam vagyunk és ennek következtében elsősorban szárazföldi hadseregre van szükségünk. Ez a tézis, a melyet méltóztattak felállítani a delegácziós tárgyalások alkalmával, tényleg helyt áll. A szárazföldi hadsereg az, a mely egy birtokot elfoglalni, megtartani, megvédeni képes. A tengerészet csak egy segédfegyvernem, a mely tisztán csak arra szolgál, hogy a defiléket és ennek nevezhetem még a Nagy oczeánt is, mint utat, szabadon tartsa, az utat megnyissa és hogy vagy károktól mentesítse a kikötői városokat, vagy pedig ottan károkat okozzon. E tekintetben tehát, mint mondom, a t. felszólaló uraknak igazuk van, és tényleg a szárazföld az, mely elsősorban preferálandó. Olyan hatalomnak azonban, a melynek nemcsak szárazföldje, de, tengere is van, és a hol az ütközeteket nemcsak szárazföldön, hanem tengeren is meg kell vivni, olyan hatalomnak minden körülmények között azon kell lennie, hogy egy respektábilis tengerészeti haderővel is rendelkezzék, mert hiszen ennek nemcsak fizikai, hanem erkölcsi értéke is van, s ha mi annak idején esetleg sikra kellene hogy szálljunk egyik vagy másik hatalommal, a mi kis tengeri haderőnknek egy nagy tengeri haderővel, — a minek következménye lenne természetesen, hogy vereséget szenvednénk — akkor senki sem mondaná azt, hogy ez a kis haderő szenvedett vereséget, hanem tőkét kovácsolnának ebből és azt mondanák, hogy a monarchia tengeri hadereje megveretett. Ebből a szempontból is beáll tehát a fejlesztés szükségessége. De beáll ez még más szenrpontból, nevezetesen a kereskedelem szempontjából is. Nem kívánom a csalhatatlanság bélyegét illeszteni okoskodásomra, mert katonaember vagyok és igy közgazdasági kérdésekkel valami mélyen és behatóan nem foglalkozhatom. Mégis azt tartom, hogy voltaképen a mi' kereskedelmünk emelése szempontjából is szükségünk van a flottafejlesztésre. (Zaj halj dől.) Ne méltóztassék azt mondani, hogy nekünk nincs kereskedelmünk és nincs iparunk, sem azt, hogy ha a tengeri flottát fejlesztjük, az tisztán csak Ausztria javára szolgál. A flottafejlesztés közvetve, igen sokféle okból, a mi javunkra is lesz. (Zaj baljélol. Felkiáltások: Közvetve !) Először is azért, mert ha mi kereskedelmet akarunk, akkor nekünk is ugy kell tennünk, mint a kereskedőnek, a ki először tőkét fektet be