Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

364 lö2. országos ülés 1911 márczius 31-én, pénteken. tevékenységnek tartom, (Helyeslés.) a mely egyik vagy másik, az államra nézve közönyös helyi érdeknek gondozásában merülhet ki. Én az önkormányzat lényegét az állami ügyek intézésében való részvételben keresem; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) de nem a tisztviselők működésében, mert a tisztviselő működése már nem önkormányzat, akár választjuk, akár kinevezzük azt a tisztviselőt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mit hivatásos tisztviselő teljesít, az nem önkormányzati cselekvény, nem önkormányzati munka, hanem az az, a mit a társadalomnak nem tisztviselőkből álló elemei, a tisztviselőkkel együtt, közreműködve, ellenőrizve a tisztviselőket, gyakorolnak. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) És ennek az önkormányzatnak ki kell terjednie a szorosan állami természetű teendőkre is. Én tehát, mondom, ezt a bifurkáczióját az állami és nem állami közigazgatásnak — hogy tisztelt túloldali képviselőtársaim nyelvezetével éljek — egészen kikapcsolom ebből a kérdésből. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Hanem egyszerűen azt mondanám : Igenis, a vármegyék háztartása abban a helyzetben van, hogy a tisztviselők jogos kívánalmait másképen, mint lényeges államsegélylyel ki nem elégitheti, tehát teljesen indokolt, hogy az állam egy vagy más formában segitségükre siessen. És teljesen egyetértek t. képviselőtársammal abban is, egy itt nemcsak a fizetés, de a nyugdíj szempontjából is feltétlenül segítenünk kell a mai tarthatatlan helyzeten. Erre a czélra szolgál az a három millió, a mely a mostani költségvetésbe mint felemelt tétel van beállítva; erre szolgálna az a negyedik millió is, a melynek a jövő évi költségvetésbe való beállítása biztosan kilátásba van helyezve és a melyet a, városok már a folyó évben óhajtottak volna megkapni. Részemről nagyon óhajtom, hogy ugy a vármegyei tisztviselők státusrendezésére szükséges milliók, mint a városok ezen negyedik miihója lehetőleg mielőbb rendelkezésre álljanak. Azt megítélni, hogy a jelen költségvetésbe beilleszthető-e ez a két millió, kizárólag a kormány feladata. E tekintetben nyilatkozzék a kormány, felelőssége tudatában, és ha nem vállalhatja magára az ország pénzügyi helyzetére való tekintettel azt, hogy a folyó évben beállittassék, én ezen elhatározása előtt meghajlok és azt szívesen támogatom, de igenis kérem, hogy mind a két tétel a jövő költségvetésbe okvetlenül felvétessék. (Elénk helyeslés a baloldalon és jóbbjelől.) Másrészről azonban, a mint óhajtom, hogy a városok további segélyezése lehetőleg gyorsan haladjon előre, ugy nem tartanám czélszerűnek, hogy az egyszerűen ilyen mechanikus utón menjen tovább, t. i. azzal, hogy szukczesszive ujabb milliókat bocsássunk rendelkezésre. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a kérdést másutt is meg kell fognunk ; meg kell fognunk a városi törvénynél, mert igénytelen nézetem szerint a mai városi viszonyoknak egyik, sok irányban, igy pénzügyi és más irányban is helytelen következményekkel járó baja az, hogy a rendezett tanácsú városok típusa túlságosan nehézkes és költséges. (Ugy van !) Míg nagyobb rendezett tanácsú városok számára megkönnyiteném a törvényhatósági jog megszerzését, addig másrészről keresnék olyan tipust, a mely a nagyközség és a rendezett tanácsú város jelenlegi szervezete közt áll, (Helyeslés és tetszés.) a mely tehát a városi autonómiát, a városi életet lehetővé tenné a rendezett tanácsú városokra nézve is, de azokat megmentené attól a nagy tehertől, a melylyel kisebb rendezett tanácsú városaink sem anyagi, sem, bocsánatot kérek, szellemi tekintetben megküzdeni nem képesek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Azt gondolom, hogy a városi törvény volna hivatva sok tekintetben segíteni ezeken bajokon, de ez már nagy megfontolást, sok előmunkálatot, tehát bizonyos időt kivá.nó feladat. Addig is azonban, míg ez keresztülvihető volna, lehetségesnek tartanék rövid idő alatt egy reformot, a mely lényeges anyagi könnyítést jelentene a városokra nézve, de e mellett óriási haladást is jelentene a magyar közigazgatás javítása szempontjából és ez a városi rendőri szolgálatnak államosítása. (Általános élénk helyeslés.) T. ház ! Az idő is hiányzik most már erre, de talán felesleges is volna (Halljuk! Halljuk f) ennek mélyreható előnyeit magyarázni. Akármily oldalról nézzük meg a kérdést; akár általános közbiztonsági és közrendészeti szempontból, akár, fájdalom, ma is meglehetős rossz helyzetben levő, de kivált egy, a múltban megérdemelt rossz hirnév alatt nyögő erkölcsrendészetünk szempontjából, akár politikai rendészet szempontjából, t. i. bizonyos nemzetiségi vagy szoczialisztikus tendencziákkal szemben való állami küzdelem szempontjából vizsgáljuk a kérdést, (Helyeslés.) mindenki, a ki ebben az országban gyakorlatilag foglalkozott már rendészeti ügyekkel, tudni fogja azt, hogy minő tarthatatlan és minő mizériák forrása a mai helyzet. (Helyeslés jobbról.) Minden egyébtől eltekintve, — hogy a rendőri hatóságok kisebb területekre vannak széjjeltagolva, (Ugy van! Ugy van!) és hogy ott a kellő egyöntetűség és a kenő kontinuitás hiányzik — azt gondolom, egyik gyorsan végrehajtható feladat volna a városi rendőrségnek államosítása, a melyet igénytelen nézetem szerint kapcsolatba kellene hozni az igen szerencsétlenül konstruált határrendőrség reorganizácziójával. (Élénk helyeslés és taps.) Annak idején, midőn t. barátaim nagy részével együtt húztuk a jármot, már megegyeztünk abban a tekintetben, hogy a határrendőrséget, ugy, a hogy az intézmény meghozatott, életbe nem léptetve, államosítjuk az egész rendészetet, az egész országban, és a határrendészetet is a törvény módosítása révén beolvasztjuk ebbe az egységesen szervezett rendőrségbe. (Helyeslés.) Azóta, fájdalom, életbelépett a határrendőrség, gondolom, nem nagy gyönyörűségére