Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-119
119. országos ülés 1911 márczius lO-én, pénteken. 31 A t. képviselő ur felemlítette azt is, hogy Boszniában vannak hadtestek — most két hadtest van — melyekhez olyan vezérkari tisztek vannak beosztva, kik a magyar nyelvet nem értik. Ez megtörténhetik és tényleg ugy is lesz, a mennyiben a kimutatás szerint igy is van kitüntetve a dolog. Nem akarok semmit szépíteni és leplezni, de annyit mondhatok a t. képviselő uraknak, hogy minden lehető megtörténik ugy a magyar kormány, tehát a honvédelmi ministerium, mint a közös hadiigyminister és a vezérkar főnöke részéről is, hogy a vezérkari tisztek elsajátítsák a magyar nyelvben való jártasságot, és én meg vagyok győződve, hogy nem igen messze időben már abban az állapotban leszünk, hogy csaknem az összes vezérkari tisztek fognak tudni magyarul beszélni, minek az lesz a következménye, hogy ha az együttes védelem álláspontján megmaradunk, később az ezredesek, a tábornokok és a magasabbrangú katonai egyének összessége vagy legalább többsége a magyar nyelvben jártas lévén, Magyarországon saját anyanyelvünkön tudnak majdérintkezni. (Helyeslés jobbfelől: Felkiállások balfelol: Szükséges is !) A t. képviselő ur horribilis költségekről, t. i. a hadsereg fejlesztése körül előálló költségekről beszélt és azonkívül arról is, hogy tekintve azt, hogy az Amerikába való kivándorlás állandóan tart, ennek következtében talán? nem leszünk abban az állapotban, hogy a kontemplált fejlesztést keresztülvigyük és a létszámot teljes mértékben megkapjuk. Azt hiszem, a t. képviselő ux itt kissé sötéten lát. Mert méltóztassék megengedni, ha kissé konsziderálunk a kérdés felett, azt fogjuk tapasztalni, hogy nem a katonaságon belül, hanem azon kivül álló okok késztik az illető egyéneket a kivándorlásra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Már most ha tényleg ált az, hogy az illetőknek a munkahiány miatt kell kivándorolniuk, akkor csak jó, ha mi nelák kenyeret adunk, és ennek következtében... fj > ' . • -.•••.... >•£. Bakonyi Samu (tagadólag int). Hazai Samu honvédelmifminister: ...bocsánatot kérek, bizonyos mértékig ez megáll és legalább bizonyos éveken" keresztül nem vagyunk mi az indító okai a kivándorlásnak, illetőleg épen mi retardirozzuk a kivándorlást. (Ugy van! jobbfelől.) A mi pedig azt illeti, hogy nem fogjuk megkapni a létszámot, jelenthetem a t. háznak és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy a statisztikai adatok szerint hála Istennek, a mi az alkalmatosságot és a számot is illeti, mi sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk mint Ausztria, nálunk sokkal több a besorozható egyének száma, mint ott, ugy hogy e tekintetben mi semmiféle hátrányt nem szenvedünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek most Huszár Károly t. képviselőtársam felszólalására. Ő azt mondja, hogy a katonai költségvetés oly nagy, hogy a kulturális és szocziális intézmények fejlesztése követelményeinek nem tudunk megfelelni. Erről a tárgyról majd később fogok beszélni, a mennyiben általános a panasz, hogy óriási nagyok a költségek, s hogy azokat mi el nem birjuk. Beszélt továbbá a t. képviselő ur az u. n. sorsolási rendszerről, a mely egyes helyeken, egyes kaszárnyákban divik. Őszintén szólva, én erről a dologról nem hallottam semmit és abszolúte tudomásom sem volt róla, hogy bizonyos helyeken ez a sorsolási rendszer megvan, jelesül, hogy, magyarán szólva, lutrit csinálnakj s az altisztek ennek révén a szegény legénység pénzét magukhoz ragadják. De ha ez tény, — nem kételkedem benne, hogy egyik vagy másik helyen előfordul — általános bajra ebből még következtetni nem lehet és ha lokaliter előfordul is, köszönettel veszem a figyelmeztetést, s azt rendelet és parancs alakjában kiadom a parancsnokságoknak, hogy a bajon segítsenek. (Elénk helyeslés.) Azt mondotta továbbá a képviselő ur, hogy a katonaságnál necsak az emberölést tanítsák, de hogy a katonaság nevelő és tanító intézet is legyen, hogy ott az analfabétákat írásra és olvasásra tanítsák, gazdasági szakoktatásban részesítsék. Már múltkori beszédem alkalmával jeleztem, hogy ez nálunk mind megtörténik. Nemcsak katonai érdekből, de országos érdekből is fontos, hogy emeljük népességünket mind az etika, mind az intelligenczia tekintetében, s igy mind a hadseregnél, mind pedig a honvédségnél megvannak az iskolák, melyeknek feladata, hogy az analfabétákat írásra, olvasásra, meg számolásra tanítsák, sőt vannak oly tanfolyamaink is, melyekben gazdasági szakoktatással foglalkozunk és igen szép eredményeket értünk el. Azonban bátorkodom jelezni, hogy igen sokat tőlünk nem lehet követelni, mert hiszen a mi feladatunk mégis elsősorban az, hogy saját metier-nkben, mely változatos és tágas, tanítsuk és oktassuk a legénységet, ezekkel a tárgyakkal pedig csak annyiban foglalkozzunk, a mennyiben nekünk e tekintetben szabad időnk marad rendelkezésre. (Helyeslés jobbfelől.) Igen kérném t. képviselőtársamat, hogy azt a hévét, a melyet ezen dolgok felemlitésénél velem szemben tanúsított, gyakorolja a társadalomban is, hogy az maga is segítsen ezen az elmaradottságon. (Helyeslés jobbfelől.) Közgazdasági tekintetben azt kívánja a t. képviselő ur, hogy a katonai szállításoknál a termelőszövetkezeteket előnyben részesítsük. Hála a kereskedelemügyi kormánynak, az előző kormányoknak, — a honvédelmi kormányoknak is — nálunk elv az, hogy ott, a hol mi közvetlenül a termelőkkel érintkezhetünk, inkább a termelőkkel lépünk szerződési viszonyba. De nemcsak a termelő szövetkezetekkel lépünk érintkezésbe, hanem azon is vagyunk, hogy a kisipart is támogassuk, (Helyeslés.) és minden ilyen szállítás alkalmával nemcsak a nagy szállítót veszszük tekintetbe, hanem a kisiparosokat is, a kik azután szövetségbe lépve egymással, a szállításoknak körülbelül jó 50%-át kapják. (Helyeslés.)
