Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés 1911 i nabb helyzetben vannak, el is tekintve attól, hogy ha összehasonlítást teszünk a karrier tekintetében az ugyanazon kvalifikáczióval biró központi és egyéb állami tisztviselők és a vármegyei tisztviselők között, akkor igen szomorú eredményre jutunk a vármegyei tisztviselőket illetőleg. A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetét 1904-ben, az akkori X. törvénynyel gróf Tisza István kormánya rendezte, és akkor egyenlősítette őket rang és fizetés tekintetében az állami tisztviselőkkel. Azóta azonban az állami tisztviselők tekintetében lényeges eltolódások történtek. Hogy csak egy példát említsek, nagyon helyes intézkedés volt, hogy a vidéki pénzügyigazgatók egy része is az V. fizetési osztályba soroztatott, és más hasonló eltolódások is történtek, de a vidéki alispánok kivétel nélkül megmaradtak a VI. fizetési osztályban. Ha ehhez hozzáveszszük az azóta mutatkozott irtóztató drágaságot, ha figyelembe veszszük a lakbérek abnormis emelkedését, bátran merem állítani, hogy a vidéken is a tisztviselői kar sokkal rosszabb helyzetben van ma, mint volt akkor, mikor az 1904 : X. t.-cz. létrejött. De ha párhuzamot akarunk vonni a közigazgatási tisztviselők és az állami tisztviselők között, akkor egyrészt figyelembe kell vennünk a közigazgatási vezető tisztviselők reprezentaczionális terheit is. Méltóztassék csak az alispánt, vagy a járás fejét, a főszolgabírót venni. De figyelembe kell vennünk különösen az előléptetési viszonyt, a melyben a vármegyei tisztikar és az állami tisztviselői kar van. Mindig az ugyanazonos kvalifikácziót, tehát a jogvégzettséget véve alapul, méltóztassanak egy főszolgabírót összehasonlítani a maga karrierjében egy ministeriális, vagy egy végrehajtó szolgálatban lévő ugyanoly minősitósű állami tisztviselővel. A főszolgabírónak, a mig főszolgabíró lesz, átlag 8—10, sőt több évre van szüksége és eljutott a VIII. fizetési osztályig. Ha ugyanazt egy ministeriális tisztviselőnél vesszük, nagyon rossz előléptetési viszonyok mellett is 8 év alatt a VIII. fizetési osztályt átlagban elérték. Ma természetesen rosszabb itt is a helyzet, mert rengeteg fizetéstelenség mellett, a mely tulaj donképen anomália, a mely elől egyetlen egy kormány sem tud kitérni, bármely elhatározásra jut is . . . Gr. Tisza István : Dehogy nem, valamennyit kisepertük ! Szterényi József: Egy kormányelhatározással lehetne következetesen keresztülvinni. De én azért utalok erre, mert már házhatározattal is állunk szemben. A régebbi időkben még boldogult emlékű Nernénjd Ambrus provokálta azt a határozatot a pénzügyi bizottság kívánságára és még sem lehetett effektuálni. Polónyi Géza : Miért nem ? Szterényi József: Nem lehetett! Már most, t. ház, ha méltóztatnak hozzávenni azt, hogy 15 évi főszolgabírói működés szükséges ahhoz, hogy az a főszolgabíró a VII. fizetési osztályba beválasztható lehessen, akkor 25—30 év is eltelhet, a mig az a főszolgabíró a VII. fizetési márczius 31-én, pénteken. 349 osztályt eléri, a mikor a ministeri központban, vagy künn a vidéki központokban, az állami tisztviselők már régen a VI., sőt V. fizetési osztályban vannak benn. Ily körülmények között, t. képviselőház, bizonyára nem mondható méltánytalannak a vármegyei tisztviselőknek ama kérése, hogy az ő fizetésrendezésükkel a törvényhozás foglalkozzék, és legyen szabad a t. ministerelnök úrhoz mint belügyministerhez azt a tiszteletteljes kérdést intéznem, hogy kegyeskedjék e kérdést mielőbb napirendre tűzni, a t, pénzügyminister urat pedig legyen szabad arra kérnem, minthogy az ilyen kérdésekben az ő szava szokott a döntő lenni, hogy ezt a kérdést támogatni kegyeskedjék. E részben legyen szabad különben a t. kormányelnök urnak Brassó város közönségének a kormányhoz és a képviselőházhoz benyújtott fölterjesztését figyelmébe ajánlanom. Rátérek végül, t. ház, mai beszédem harmadik részére : az erdélyi szászok helyzetére a magyar nemzeti politikában. Talán felvethető itt az a kérdés, hogy egyáltalán miért foglalkozom most ezzel a tárgygyal, mikor arra különleges ok nincs. Azért foglalkozom vele, t. ház, mert az erdélyi részek az utóbbi időben több oldalról igazságtalan támadásnak voltak kitéve, és különösen azért, mert sajnálatomra, arról kellett meggyőződnöm, hogy a szászokat sok helyütt egészen tévesen ítélik meg, tehát a mi belső politikánk érdekében tartom helyénvalónak, hogy több, mint egy negyedszázad személyes tapasztalataim alapján fel világosit ólag hassak közre ez ügyben. Az erdélyi szászok, t. ház. annak idején minden fentartás nélkül csatlakoztak a magyar politikához és ebben különböznek nemzetiségeink igen nagy részétől, hivei azóta a magyar állameszmének és a magyar állam nemzeti jellegének. Jellemző erre nézve az, a mit Schuller Rezső t. képviselőtársam e részben múltkor itteni beszédében mondott, nevezetesen (olvassa) : >xNem habozom kijelenteni, hogy én a magyar állam históriai jellegét, a mely a magyar nép hegemóniájában érvényre jut, nemcsak specziális magyar érdeknek tartom, hanem az ország érdekében lévőnek.« Ez, t. ház, ma már az egész erdélyrészi szászok általános felfogása. (Helyeslés jobbról és a középen.) Miben áll tehát a szászok külön érdeke ? Egyesegyedül abban, t. ház, hogy a szászok meg akarják őrizni nyelvüket, kultúrájukat, faji jellegüket, és védve kívánják tudni egyházukat. De mindezt — és ez fontos, ez a lényeges — mindig a magyar nemzeti állam keretében, mert a szászok épen ugy, mint mi, az egységes magyar nemzet tagjainak vallják magukat. (Igaz! ügy van! jobbról.) Nagyon jellegzetesen jellemezte a szászoknak ezt az álláspontját a nemzetiségi kérdésben minap itten tartott beszédében igen t. képviselőtársam, gróf Tisza István, melyben a következőket mondja : »Az erdélyi szászok is ragaszkodnak nyelvükhöz,