Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-132

132. országos ülés 1911 désben, a melyben tapasztalatom szerint — sajnos — téves magyarázatok forognak fenn. Mielőtt azonban az első kérdés érdeméhez szólok, méltóztassék megengedni, hogy mintegy magam igazolásául egy kijelentést tegyek. Nevezetesen, hogy az első kérdést tárgyazó felszólalásom nem folyománya annak a köriratnak, a melyet városi képviselőtársaim bizonyára megkaptak szintén, a melyet a hírlapok közöltek is. (Mozgás.) Komárom város tisztviselői karának körirata ez az országgyűlés összes városi képviselő tagjaihoz, a melyet leszek bátor felolvasni, mert megérdemli, hogy ezzel itt röviden foglalkozzam. (Olvassa) : »Az összes városok országgyűlési képviselőinek és tisztikarának.* (Zaj a jobboldalon.) »Komárom város tisztviselőinek mai napon tartott értekezlete egyhangúlag elhatározta, hogy felkéri a városok kongresszusának vezetőit, hogy ugy a kormánynál, mint a törvényhozásnál a legerélyesebben sürgesse az állam hozzájárulásának oly összegben való megállapítását, hogy a városi tisztviselők javadalmazása haladék nélkül és törvényileg rendeztessék*. E czélból az összes városi képviselők felhivandók lennének, hogy programmjukban tett Ígéretükhöz hiven mindnyájan felszólaljanak a költségvetés tárgyalásánál és annak elfogadását és a kormány támogatását attól tegyék függővé, hogy az őket, de magát a kormányt is programmja alapján kötelező Ígéret teljesíttessék és ezzel megszüntettessék az a nagy igazságtanság, mely alatt a városi tisztviselők oly régóta szenvedtek és nélkülöztek. Ez a tisztikar el van határozva arra, hogy ezt az igazságtalanságot tovább nem tűri. (Zaj és felkiáltások jobb felől: Szép ! Sztrájk !) és ha jogos igénye nem teljesíttetnék, országos mozgalom utján és minden egyéb törvényes eszközzel oda fog hatni, hogy a kormányt és a városi képviselőket vállalt kötelezettségeik teljesítésére kényszerítse. (Zaj és mozgás jóbbfelol.) Polónyi Géza: Szivák Imrének a választói! (Zaj.) Szterényi József : Ezt a többi városok tisztikarának és szíves közlés és támogatás végett az összes hírlapoknak megküldi. (Zaj jobbfelöl.) T. képviselőház ! Ha nem jelentkeztem volna előzetesen felszólalásra meggyőződésemből kifolyólag e tételhez, és ha nem tettem volna Ígéretet városomnak spontán, a nélkül, hogy erre előzetesen felszólított volna, hogy ezt a kérdést itt az országgyűlésen szóba hozzam, ugy ez a körirat csak arra lett volna alkalmas, hogy elállják a szótól. (Igaz! Ugy van! jobbfdöl.) Azt hiszem, egy ilyen inzultust az országgyűlés tagjaival szemben vissza kell utasítani (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és bár nincs megbízásom városi képviselőtársaim részéről, azt hiszem, mindnyájunk nevében cselekszem, ha ezt határozottan visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Valamennyi köztisztviselői kategória közül meggyőződésem és tapasztalatom szerint legrosszabbul a városi tisztviselők és különösen lárczius 31-én, pénteken. 347 a rendezett tanácsú városok tisztviselői vannak. Nemcsak illetményeik mostoha volta okozza ezt, de nyugdíj kérdés tekintetében is oly helyzetben vannak, hogy bátran állithatjuk, hogy a városi tisztviselők helotái a magyar tisztviselői karnak. Ezen az állapoton segítendő, az előző kormány kezdeményezett egy akcziót, a városok kérése folytán, hogy azon állami funkcziók ellátása fejében, melyet a városok végeznek, bizonyos támogatásban részesiti, illetve azok költségeit nekik megtéríti. Egy bizonyos eltérés van itt a mostani kormány felfogása és a városok igényei közt. A t. belügyminister ur a költségvetés indokolásában teljesen elismeri ennek az álláspontnak a helyességét és körülbelül negyedére teszi a két miihót amaz összegnek, melyre a városoknak e czimen igényük lehet és hozzáteszi, — a mi nagy megnyugtatására szolgálhat a városoknak, mert hiszen vele egy kérésük teljesednék — hogy törvényhozási utón kívánja szabályozni mielőbb ezt a kérdést. Az eltérés abban van, hogy míg a kormány körülbelül 8 millióra teszi, addig a városok egy összeállítás szerint, melyet a városok kongresszusa számára Nagyvárad város tanácsosa, Lukács Ödön készített a városok 1907. évi költségvetése alapján, a városoknál 12 millió, illetve, ha az ő számításukat veszszük alapul, melyre leszek bátor röviden rátérni, 30 millióra teszik ; t. i. ugyanazon a czimeken, melyeket a költségvetés indokolása is elismer, mint átruházott hatáskörben végzett terhet, kerek összegben 12 millió korona; nevezetesen adóügyi kiadásokra 2 millió, — csak kerek összegeket említek itt is — rendőri kiadásokra 7 mülió, közegészségügyire 1,400.000, katonai kiadásokra 1,300.000 K-t fordítottak a városok. Ezeket t. i. az indokolás is olyanokul ismeri el, melyek kártalanítás tárgyát képezik. Ha ehhez hozzáveszszük még az anyakönyvi kiadásokat, melyek szintén állami funkcziót képviselnek, akkor kereken kijön az a 12 millió, melyet voltam bátor említeni. A városok ellenben hozzászámítják ehhez — itt van az eltérés az én felfogásom szerint is — a kulturköltségeket, t. i. a népoktatás czéljára általunk fordított 18 és fél milhó koronát. És ez az a pont, a melyet szerintem az államkormányzat nem honorálhat, mert hiszen közoktatási rendszerünk nem ismeri az egyedül állami oktatási rendszert ; nálunk vegyes oktatási rendszer állván fenn, az állami, községi és egyházi oktatás alapján, ennélfogva a 18*5 mülió korona teher nem lehet meggyőződésem szerint sem a kártalanításnak alapja. Vagyis, t. ház, az eltérés négy millió korona körül alakul ki, mert a kormány 8 millióban ismeri el, mig a városok e budgetszerű számítása szerint ez 12 millió korona. A t. belügyminister ur költségvetésében 1 millió koronával felemelte azt az összeget, a melyet az előző kormány erre a czélra fordított, jóllehet az volt a megállapodás akkor, hogy évenként 1 mülióval emelkedik ez a dotáczió mindaddig, a mig azt az összeget eléri, a mely a tulajdonképeni