Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-119

119. országos ülés 1911 márczius 10-én, pénteken. í'i: másik oka még a következő: Holló Laj os t. képviselőtársam a múltkor a delegáczióban szintén fölvetette ezt a kérdést és arra hivatkozott, — nem emlékszem egészen biztosan a számokra — hogy körülbelül 30.000 tiszt és hivatalnok közül 1700 magyar.tiszt és talán 1600 más magyar honos, de idegenajkú tiszt szolgál a hadseregben. A valóságban ugy áll a dolog, hogy a tisztek létszáma a hadseregben nem 30.000, hanem körülbelül 16.000 főt tesz ki; a többi hivatalnok. Az specziális tulajdonsága a magyarnak, hogy inkább a tisztikarban szolgál, mint a hivatalnoki karban. Ezt a jelenséget tapasztaljuk a különböző fegyvernemeknél is, a mennyiben a legtöbb magyar ember nem a gyalogsághoz, hanem igenis a huszársághoz akar menni, (Ugy van! jobbfdől.) mert ez az a fegyvernem, a mely neki legjobban tetszik és a mely az ő uri voltának legjobban megfelel. (Igaz! ügy van ! jobbfdől.) Hammersberg László: Ez a magyarság tradicziója! Múzsa Gyula: A magyar huszárnak született ! Hazai Samu honvédelmi minister: Innen dedukálható az is, hogy a magyar elemmek pl. ahadbiztosi és a számellenőrzési kar nem tetszik és tekintettel arra, hogy ezek a testületek a maguk szukkrestencziáját nem a hadapródiskolából, hanem az altisztek köréből nyerik, nagyon természetes, hogy e két karban magyar elemet nem találunk. Szabó István t. képviselő ur azt mondta, hogy annak az averziónak, a melyet a magyar ifjú a közös hadsereggel szemben tanusit. tulaj donképeni oka abban keresendő, hogy ifjaink tanúi annak a meddő küzdelemnek, a melylyel még paritásos jogaink érvényesülését sem tudjuk elérni. Tegyük fel, hogy ez igy van, de kérdem, hogy hazafias szolgálatot teljesitenek-e ezen ifjak, ha akkor, midőn ezt a meddő küzdelmet látják, nem lépnek katonai szolgálatba ? Azt hiszem, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tennének a hazának és önmaguknak is, ha ők, eltekintve a politikai küzdelemtől, igenis tódulnának a katonai pályára. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbahldahn.) A t. képviselő ur azután, a fegyvergyakorlatok kérdésére tért át és azt a kérdést és kérést intézte hozzám közgazdasági szempontból, hogy vájjon hajlandó vagyok-e a fegyvergyakorlatok időszakának kérdését olyképen rendezni, hogy közgazdasági szükségleteinknek eleget tegyünk, jelesen hogy népünk a maga mezőgazdasági munkáját ne legyen kénytelen elhanyagolni. E tekintetben van szerencsém kijelenteni, hogy én ezen, nemcsak tőle, hanem több más képviselő úrtól haUott kivánság jogos és iudokolt voltát magam is átéreztem és megtettem a szükséges intézkedést arra nézve, hogy ugy rendeztessék a fegyvergyakorlatok kérdése, hogy kinek-kinek szabad elhatározására bizatik, vájjon egyik vagy másik időpontban akar-e szolgálni, hogy ehhez képest a maga privát viszonyait a legczélszeiűbben rendezhesse. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A hadmentességi dij tekintetében több izben történtek felszólalások oly értelemben, hogy a mai törvény nem felel meg a jogegyenlőség és az egyenlő teherviselés követelményeinek, továbbá hogy a hadmentességi dijról szóló törvény is módosítandó. Én is ebben a felfogásban vagyok és majd alkalmat veszek magamnak arra, hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszszek be, és pedig egészséges progresszivitás alapján. (Elénk hdyeslés a ház minden oldalán.) A harmadik kérdés, a melyet a t. képviselő ur érintett, az, hogy örül annak, hogy a sorozás alkalmával nem sorshúzás fogja eldönteni, hogy ki jön a póttartalékba. A mint méltóztatnak tudni, a kétéves szolgálatra alapított katonai szolgálati kötelezettség következtében amúgy is sokkal nagyobb lesz az ujonczlétszám, mint volt eddig, minek következtében a legnagyobb valószínűség szerint olyan póttartalékosaink, a kiknek családfentartási vagy más kulturális szempontból erre jogczimük nincs, természetesen ki fognak esni. (Altalános helyeslés.) Áttért ezután a t. képviselő ur a kétéves szolgálatra, s azt mondta, hogy bár üdvösnek tartja a kétéves szolgálatot, mégis tekintettel arra, hogy a kétéves szolgálati kedvezményben csak a gyalogság és a tüzérség egy részét részesitik, az érte kivánt vér- és pénzadó nem áll arányban ezen kis méretű kedvezménynyel. Én e tekintetben egészen nyiltan előterjesztem azokat a számokat, a melyek a gyalogságra, a tüzérségre és lovasságra, azonkivül a haditengerészetre esnek. Ezekből azután méltóztassanak megitélni, vájjon kisméretű-e az a szám, a melyben a katonai szolgálatra kötelezettek a kétévi szolgálati kedvezményben részesittetnek. (Halljuk! Halljuk I) Az egész hadsereg számára kontemplálva van az évenként való besorozásra a gyalogsághoz két évre 134.000 fő ; a lovasságra és a lovasitott tüzérségre esik 3 évi szolgálatra összesen 19.500 fő, beleértve a háromévi szolgálatra kötelezendő altiszti szolgálatot teljesitőket is ; a haditengerészetnél négyévi szolgálatra lesz kötelezve 6000 fő. E szerint 134.000 fő ellenében háromévi szolgálatra fog köteleztetni 19.000 fő, vagyis körülbelül az egésznek egy heted része. Én most az összmonarchiát tartottam szem előtt, a mint ezt a t. ellenzék mindenkor teszi, a mikor azokról a terhekről van szó, a melyeket a kétesztendei szolgálati kötelezettség az országra ró és a mikor t. ellenzék nem azt mondja, hogy a kvóta arányában Magyarországot mennyi terheli, hanem — kivéve Bakonyi Samu t. képviselő urat, a ki tegnapi beszédében tényleg a Magyarországra eső kvótarészt emelte ki, de általánosságban, lehet hogy taktikai szempontból, lehet hogy más szempontokból — mindig milliárdokról beszél, noha tényleg nem milliárdokról és nem is sok száz millióról, hanem 364%-ról van szó, a mely hányad az összes szárazföldi hadsereg számára, körül-