Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés lMi márczius 30-ún, csütörtökön. 3ä5 vonalon formálni, a hol az a művelt külföldön áll, (Helyeslés.) Kénytelenek vagyunk ezt tenni azért, mert az állami közbiztonság szervezetének azokhoz a viszonyokhoz kell idomulnia, a melyeket valamely államban a büntető törvények megsértése, a büntető törvények kijátszása, szóval a társadalmi bűnök tekintetében maga előtt talál. Es itt azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy a kultúra a maga nivelláló, minden különbséget kiegyenlíteni törekvő hatását épen e téren érezteti legjobban, ugy, hogy merem mondani, hogy minden államban, a hol a kultúra képes behatolni és gyökeret ereszteni, a társadalmi bűnök megjelenésének formáját és méreteit tekintve, a jelenségeknek el nem vitatható hasonlóságával és azonosságával találjuk magunkat szemben. Ennek persze, természetes folyománya, hogy ugyanezt a hasonlóságot, azonosságot igyekeznünk kell megteremteni azon állami szervezetekben is, a melyek hivatva vannak bennünket ebben az irányban oltalmazni. (Ugy van!) Minthogy pedig nem lehet elvitatni, hogy a kultúrának e kinövései, ha szabad magamat igy kifejezni, a kultur-bünök már nálunk is teljes mértékben éreztetik hatásukat, és nem lehet eltagadni azt sem, hogy közbiztonsági szervezetünk berendezkedéseit illetőleg a művelt külfölddel szemben még meglehetősen hátra vagyunk, teljesen jogosultnak és indokoltnak kell elismernünk a belügyi kormányzat törekvését, hogy a rendelkezésére álló többlet második, legnagyobb hányadát, 24.5%-ot, vagyis 2,166.000 koronát arra használ fel, hogy ezáltal közbiztonsági szervezetünket erősítse, és modern irányban átalakítani törekedik. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt pedig szerintem annyival sürgősebben kell megtenni, mert ha nem sietünk e tekintetben fennálló inferioritásunkat minél előbb megszüntetni, nemcsak annak a veszélynek teszszük ki magunkat, hogy, ha szabad magamat igy kifejezni, a saját házi bűnöseinkkel szemben nem leszünk képesek védelmet találni, de országunkat szabad kikötővé teszszük, a hol nyugodtan kötnek ki az egész művelt világ bűnösei, hogy innen egész szabadon folytathassák bűneiket. A szükségletek harmadik csoportját az önkormányzati testületeknek, törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek juttatott hozzájárulás képezi. Eme kérdés elbirálásánál, azt hiszem, nem szabad azt a szempontot szem elől téveszteni, hogy egész közigazgatási berendezkedésünknek nézetem szerint egyik legnagyobb hátránya az, hogy nálunk még igen sok olyan feladat, mely par excellence állami feladatot kellene hogy képezzen, ezeknek az önkormányzati testületeknek a jogkörében van meghagyva. (Helyeslés jobbfeíől.) Ezek ellátásáról és költségeinek fedezéséről ők tartoznak gondoskodni, még pedig az e czélra részükre biztositott önmegadóztatási jog alapján. Már most a szerint, a mint ezek az egyes önkormányzati testületek ezen jogukkal nagyobb vag}^ kisebb terjedelemben élnek, vagyis a szerint, a mint ezen testületek nagyobb vagy kisebb mértékben hajlandók magukra venni ugyanazon állami közérdek kiszolgálásának jogát, ehhez képest különböző az ország egyes vidékei szerint nemcsak az az összeg, a mivel egyes állami feladat költségeihez hozzájárulni tartoznak, a mi természetesen anyagi téren igen hátrányosan érintheti őket, hanem különböző az eredményt és értéket tekintve ugyanazon közérdek kiszolgálása, a mi nézetem szerint tűrhetetlen állapot. (Igaz! Ugy van! jobbfeíől.) Azzal én tisztában vagyok, hogy ezen a helyzeten gyökeresen segiteni csakis közigazgatásunk végleges reformjával kapcsolatban lehet; de azért azt tartom, hogy addig is, mig ez bekövetkezik, nem menthetjük fel az államot azon kötelezettség alól, hogy bizonyos mértékben ne igyekezzék a helyzeten segiteni, ne igyekezzék legalább a legélesebb ellentéteket elsimítani, és megakadályozni azt, hogy a kiadásoknak természetes növekedésével ez az aránytalanság is lépést tartva, mindig növekedjék. Ennek a czélnak van hivatva szolgálni az a szükségleti csoport, melyről megemlékezni bátor voltam, és habár kénytelenek vagyunk elismerni, hogy e tekintetben az ujabb időben igen lényeges és előnyös haladást konstatálhatunk, a mennyiben az e czimen felvett kiadások 1900-ban, tehát egy esztendőben 6,351.000 koronával, 1900-ban, tehát ugyancsak egy esztendő alatt 7,010.000 koronával, és 1900-ban, ugyancsak egy esztendőben, 6,900.000 koronával, a legutolsó tíz év alatt pedig körülbelül 24 millió koronával emelkedtek, mégis azt is el kell ismernünk, hogy e tekintetben igen sok teendő várakozik reánk, és ezért azt hiszem, csak megnyugvással veszszük, hogy ezen többletnek egy tetemes része, 18 és néhány százalék, vagyis 1,600.000 korona ismét ezen szükségleti csoport támogatására használtatik. (Helyeslés jobbfeíől.) Azt hiszem, megnyugvással vehetjük azt is, hogy a belügyi kormányzat ezen költségvetési előirányzatában is folytatja a városok segélyezésének megkezdett akezióját. E tekintetben legyen szabad csak arra kérnem fel az igen t. ministerelnök urat, hogy legyen figyelemmel arra, hogy a városok ezen segélyek felhasználásánál nyugdíjalapjuk megfelelő ellátására is legyenek figyelemmel. Mert azzal legyünk tisztában, hogy a nyugdíjigények rendezettsége még talán a fizetésnél is nagyobb mértékben járulhat hozzá az illető nyugodtságának lelki egyensúlyának megtartásához, a mi pedig minden sikeres munkának előfeltétele. (Helyeslés jobbfeíől.) A negyedik és utolsó csoportot képezi a tulajdonképeni általános közigazgatásra szükséges^kiadások. Ez mindössze a még fenmaradó három százalékot, összesen 316.000 koronát vesz igénybe, és ebből is 180.000 korona csak átmeneti jellegű, a mennyiben a folyó évben végrehajtott népszámlálási munkálatok költségével függ össze.