Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-131
13Í országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 32? ministerelnök ur ugy állította oda a kérdést, hogy én az általam felsorolt adatokban foglalt tényeket ugy állítottam volna ide a t. ház elé, mintha azokból konzekvencziákat kívántam volna levonni a jelenlegi kormányra nézve aképen, hogy ez az ő bűne. Teljesen távol állott tőlem ilyesmi; sem czélom, sem szándékom ez nem volt, sőt a napló igazolni fogja^ hogy szavaimnak egészen más értelme volt. Én objektív alapon igyekeztem azokat a tényeket ideállítani, melyek igazolják, hogy ott Fiúméban rendszeres és erős folyamat van az elhorvátositás irányában. Súlyosbítja ezt a körülményt épen a t. ministerelnök ur által előadott az a tény, hogy ezt a várost már egy vasgyürü övezi körül, mely döngeti minden oldalról a város falait. Súlyosbítja ezt a körülményt épen a t. ministerelnök urnak a kitétele, melyben ezt a horvátosodást természetes fejlődésnek állítja oda. Nem tudom, helyes-e ez vagy nem, nem is kutatom; de ha természetes fejlődés és folyamat ez az elhorvátositás, akkor nézetem szerint a magyar államnak kettőzött kötelessége (Helyeslés balfelől.) helyes politikával, helyes irányítási eszközökkel még ennek a természetes — ha természetes — fejlődési folyamatnak is gátat vetni. Szavaimnak értelme kizárólag az volt, hogy meggyőződésem szerint a kormány épen ezen kérdésben egy helytelen, meg nem engedhető, czéltudatlan vagy talán nagyon is czéltudatos politikát folytat és ezért nem tartom a költségvetés tételét megszavazhatónak. Ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur hasonló czimen kíván szólni. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Ugyancsak a házszabályok értelmében személyes kérdésben és szavaim értelmének helyreállítása czimén kérek szót. Az igen tisztelt ministerelnök urnak most elhangzott egész beszéde abban a részben, melyben velem polemizál, — őszintén megvallom — engem megdöbbentett, mert magyar ministeri, pláne ministerebiöki székből Fiúméban a horvát érvényesülésnek ilyen dithyrambusokat még sohasem zengettek. (Ellenmondás jobbjelöl és fellciátlások : Egy szóval sem tettel) Igenis, egész tendeneziája a beszédnek ez volt. (Zaj.) Elnök : Kérem, ez polemikus rész ; szíveskedjék saját szavait megmagyarázni. (Derültség.) Szíveskedjék a képviselő ur szorosan a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Batthyány Tivadar: Én egy félmondatot mondtam erről bevezetésül, mert meg akartam indokolni, hogy szavaim félreértése és személyes kérdés czimén miért kértem szót. De mivel az elnök ur ebben megakadályozott, leszek bátor egész röviden rektifikálni néhány olyan momentumot, melyet Jazlen nyilatkozatomból helytelenül olvasott ki a ministerelnök ur. A ministerelnök ur szememre hányta, hogy én a fiumei lakosság zömét képező olasz autonóm pártot annyira pártolom. Igenis, pártolom azt a pártot, melyet még boldog emlékű Maylender Mihály alapított, a mely párt Maylender vezetése alatt még sokkal többször helyezkedett szembe a magyar kormányzattal, mint a hogy a Zanella elnök vezetése alatt álló u. n. autonompárt teszi. Ha tehát a ministerelnök urnak kifogása van az ellen, hogy ez a párt egyes esetekben — majd mindjárt rátérek, hogy mikor — az egyes törvények végrehajtásával szemben a maga igazát igyekszik érvényesíteni, akkor igazán csodálom, hogy boldogult Maylender Mihálylyal egy párton ülhetett, a ki megalapította ezen autonóm pártot. (Zaj a jobboldalon.) Emlékeztetek azon feliratra, melyet Maylender Mihály szerkesztett és intézett a régi szabadelvű párti kormányzattal szemben, hogy ez minő hangnemben ment; igen csodálom, hogy a ministerelnök ur ilyen argumentummal akarja a fiumei olaszság zömét tevő autonóm párt tagjait kompromittálni. A mi pedig azt illeti, hogy a fiumei autonómpárt, vagyis a fiumei városi képviselet többsége, egyes törvények végrehajtása körül felszólal, engedelmet kérek, ez sohasem volt renitenczia a fennálló és szentesitett törvényekkel szemben, hanem ez mindig folyománya volt annak, a mit én röviden — talán a t. ház minden tagja ismeri ezt a terminológiát — a fiumei paragrafus nevével jelöltem. 1867-ben ugyanis, a midőn Fiumét ismét visszacsatolták adminisztrative Magyarországhoz és midőn keresték az autonómia biztosítékait, a provizórium miatt ezt törvénybe nem iktathatták, megadták mindazokat a garancziákat, a melyek, törvények helyett, e biztosítékokat megadhatják. Ekkor meg lett állapítva, hogy azokat a törvényeket, melyek Fiúméban bizonyos módosításokat igényelnek, ugy fogják életbe léptetni, hogy egy külön paragrafus felhatalmazza a kormányt arra, hogy az illető törvényt a fiumei helyi viszonyok és specziális helyzet igényelte módosításokkal léptesse életbe. E körül és egészen legális módosításokat illető minden pontosabb törvény körül folynak bizonyos tárgyalások, de ezekből a fiumei olaszság zömére ráolvasni akarni a hazafiatlanságot vagy a nem magyar érzelmű felfogást: engedelmet kérek, a leghatározottabban igazságtalan. A mit a t. ministerelnök ur velem szemben kifejteni méltóztatott, hogy t. i. szerinte egészen természetes, ha a fiumei alközségek lakossága, mely azelőtt horvát volt, ma is horvát. . . Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani, mert megint polemikus fejtegetésekbe bocsátkozik. A házszabályok szerint szorosan csakis félreértett szavainak értelmét igazithatja helyre. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Ha nem szabad sza• vaim értelmét helyreigazitanom, akkor nem is folytatom. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.)
