Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-131

131. országos ülés 1911 márczius 30-án, csütörtökön. 321 tartott Maylenderrel, mint Vioval, a kiről mindenki tudja, hogy érzelmeiben müyen. (Derültség a jobboldalon.) Hiszen lehet a t. ministerelnök urnak ilyen felett vicezelni. (Ellenmondás a jobboldalon.) Látom, egész beszédem alatt vicczel. Jól teszi a t. ministerelnök ur, ez az ő politikáját jellemzi, hogy akkor, a mikor igazán aggodalommal (Mozgás a jobboldalon.) nézzük a fiumei fejleményeket, mert azt csak meg fogja engedni a t. mimsterehiök ur, hogy a fiumei kérdés feszegetése pártpolitikai szempontból abszolúte reánk haszonnal nem járhat, mi nem keressük a pártpolitikai sikereket, a minthogy helytelenítem, ha más keresi ott, Fiúméban csak egy érdek lehet, a magyar nemzeti államérdek, és midőn azt ostorozom és látom, hogy a t. urak abban a politikában, a melyet Fiúméban folytatnak, a magyar nemzeti államnak érdekeit sértik, (Ellenmondás a jobboldalon.) hogy akkor e felett Magyarország ministereinöke jóizüen tud nevetni: ez nem járja. (Mozgás.) Justh Gyula: A ki utoljára nevet, az nevet legjobban. Gr. Batthyány Tivadar: Attól félek, hogy Fiúméban a horvátok fognak legutoljára nevetni. Mondom, ugyanazon reczipé szerint megy a dolog, mint annak idején Dalmácziában. Jól emlékszem, hogy ott is mindent, a mi olasz volt, irredentizmus vádjával illettek. Ugyanezt teszik most Fiúméban az olaszokkal szemben. Pedig a tény az, hogy Fiúméban van egy pár fiatal ember, a kik Giovane Fiume czim alatt bizonyos éretlen irredentista tendencziát hangoztatnak, és a Giovane Fiume pár embere áll a legnagyobb politikai ellentétben épen azon autonomistákkal, a kiket önök minden áron le akarnak törni. Ez a tény, a melyet jó lesz itt leszögezni, mert épen állandóan olvasom a magyar sajtóban is, hogy hát bizonyos irredentista törekvések vannak. A fiumei autonóm párt, a mely a fiumei olasz lakosság zömét képezi, minden körühnények közt hűségesen viselkedett a magyar állammal szemben, egyúttal minden körülmények közt lelkesen ragaszkodik a maga autonómiájához, azon autonómiához, a melyet Deák Ferencz, gróf Andrássy Gyula és a többi, a 67-iki események nagy embere, nekik biztosítottak, és a melyet, hogy állandóan birni fognak, az illető nagy államférfiak szavukkal Ígérték, biztosították. T. ház ! Ezzel szemben azt látjuk, hogy ez autonómia kérdésében az urak nem általános intézkedésekkel, nem intézményekkel lépnek fel, hanem nap-nap mellett tűszurásokkal, apró beavatkozásokkal igyekeznek ennek az autonómiának lényegét, határát, erejét és hatáskörét megszorítani. Ez az egyik hiba, de szerintem magyar nemzeti szempontból, habár ezt is a végsőkig ostorozni kell, sokkal nagyobb hiba és bűn, a melyet az urak azzal tesznek, hogy egyáltalában Fiúméban a horvát elemet túlzott egyoldalú előzékeny eljárással buzdítják és benne felélesztik azt a gondolatot, hogy a magyar állam és a magyar kormányzat idejében KÉPVH. HAPLÓ 1910 —1915. VI. KÖTET. lehetséges nekik esetleg Fiúméban is érvényesülniök. E tekintetben a legnagyobb hiba volt az, hogy az igen t. urak, most, midőn megtörtént az a rettentő katasztrófa, hogy dr. Maylender Mihály képviselőtársunk hirtelen és korán elhunyt, egy egyébként minden tekintetben tiszteletreméltó férfiút, kinek a kulőrje azonban határozottan horvát. -.: (Ellen/mondások jobbfelóí.) Gr. Wickenburg t Márk: Nem áll! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsásson meg nekem, igen t. Wickenburg barátom, a tény az, hogy egész családi relácziói Vio Antal képviselő urnak őt a horvát tábor felé terelik. (Ellenmondás jobbfelől.) Én ismerem őt gyermekkorától fogva. Ezek tények, melyeket letagadni nem lehet. Vio Antal képviselő ur nem tartozott azokhoz, kik mindaddig, mig fiumei képviselőjelölt nem lett volna, magukat, mondjuk, fiumánernek mondják, hanem a horvát tábor felé tartozott. Elismerem, hogy nem exponálja magát semmi irányban, . . . (Zaj jobbfelől.) Engedje meg Mártonfiy Márton t. képviselőtársam, hogy egy kicsit én is ismerjem a fiumei helyi viszonyokat, ki ott nevelkedtem, a ki két czikluson át Fiume képviselője voltam, ott szolgáltam az államot és azóta is állandó összeköttetésben vagyok Fiúméval. Én mindenben elismerem az igen t. képviselőtársamnak fensőbbségét, elismerem abban is, hogy ő már előttem mondta ki az általános, egyenlő, titkos egyenlő jognak a helyességét, (Derültség.) de engedje meg, hogy ehhez a kérdéshez én is egy kicsit hozzászólhassak. Fiúméban a közfelfogás az volt, hogy dr. Vio Antal képviselő ur addig, mig képviselőjelölt nem lett, magát nem exponálta ugyan soha, de hogy az ő kulőrje inkább horvát. A ki a fiumei viszonyokkal közelebbről nem ismerős, az ezt az én kifogásomat tulaj donképen nevetségesnek fogja tartani; de a ki a fiumei viszonyokat ismeri, az igen jól tudja, hogy Fiúméban épen azon szempontokból, melyeket Apponyi Albert t. képviselőtársam itt elmondottba legnagyobb súlyt helyezték mindig arra, hogy Fiúméban a magyar és az olasz elem összetartson, és hogy, habár a horvátoknak minden tekintetben polgári jogaik gyakorlatát megengedték, a politika, mely ott követtetik, határozottan igenis az olasz nyelv, Fiume autonómiája, és a magyar nemzet, a magyar és olasz elemnek együttműködése érdekében folylyék a horvát elemnek azon részével szemben, mely magát Fiúméban politikailag exponálta. Ezzel szembehelyezkedett az igen t. kormány most, midőn egy bár nagyon tiszteletreméltó férfiút erőltetett — mert hiszen az egész hivatalos apparátussal a leghatározottabban erőltette annak a képviselőnek a megválasztatását. . . Justh Gyula: Munkapárti módra ! Gr. Batthyány Tivadar: ... ki horvát allűrökről, horvát nüanszairól ismeretes Fiúméban. Hiszen ha ez nem igy lett volna, akkor az egész választási kampány alatt az a kérdés és az a jelszó, vájjon dr. Vio Antal képviselő ur, akkor képviselőjelölt ur, 41