Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-118
ÍÍ8. országos ülés Í9Ü márczius 9-én, csütörtökön. 17 többség vezéreinél álláspontjuk tekintetében. Nevezetesen akkor, a mikor a delegáczionális ülések folytak, még a katonai kérdések nem is kerültek felszínre, a túloldal egyik vezére, gróf Tisza István, felszinre vetette az ujonczkontíngens felemelését, felszínre vetette a katonai további áldozatokat. Vájjon volt-e erre szükség, aktuális volt-e ez ? Épen azon időben abszolúte nem volt Sem szükséges, sem aktuális. Hiszen épen az a legnagyobb bajunk, hogy önök és az önök vezérei akkor is felkínálkoznak, akkor is lemondanak jogokról, a mikor arra nincs szükség. (JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tallián Béla t. képviselőtársam, a kivel különösen kívánok foglalkozni felszólalásom során, legutóbbi delegáczionális szereplésében, szintén erre az útra tévedt, a mikor azt mondja, hogy a hadseregnek egysége nem engedi, hogy a magyar nemzeti követelményeket a hadseregben megvalósítsák. (Mozgás.) Tallián Béla: Nem így mondtam. Ábrahám Dezső: Sokat gondolkoztam e kérdésen, vájjon melyik egység nem engedi, és melyik egységet veszélyezteti, akár a magyar vezérleti és szolgálati nyelvnek, akár a magyar jelvényeknek, akár a magyar szellemnek a hadseregbe való bevitele ? Azt hiszem, Tallián Béla t. képviselőtársam is volt katona, mert hiszen fel kell tételeznem, hogy katona volt, ha így nyilatkozott és ily nyilatkozatokat provokál. Méltóztatnak tudni, hogy nagyobb csapat összpontosításánál a honvédség, közös hadsereg, a Landwehr, és ezeknek a különféle ezredei, osztályai, hadosztályai jönnek össze. Magam is voltam egy ilyen úgynevezett Kaisermanöveren a harmadik hadtestben. Ott voltak horvátok, szlovének, magyarok, rutének, még németek is. Ennek a harmadik korps-nak a gyakorlatában én mindent tapasztaltam, csak azt a rettenetes nagy egységet nem, melyet mindig emlegetnek, és a melyet még a magyar nemzeti jogok ellenében is meg akarnak védelmezni. Mikor az a horvát káplár jelentést küldött, megirta azt a maga becsületes anyanyelvén és ha az a subaltern Officier, a hadnagy vagy főhadnagy le tudta fordítani, akkor lefordította és elküldte a parancsnoknak, de ha nem tudta, nem fordította le és semmi hasznát nem vették a jelentésnek. Ilyen egységgel nem szabad szembeállítani a magyar nemzeti követelések jogosságát. Azt mondja Tallián Béla t. képviselőtársam, hogy nem szabad a hadsereg egységét már nemzetiségi szempontból sem bolygatni. Én csak a magyar honvédségre utalok. Mikor a magyar honvédséget megalkották, akkor szabad volt a magyar honvédség egységének rovására megalkotni a horvát vezénynyelvet ? Ez nem esik rovására a magyar honvédségnek, nem veszélyezteti ennek egységét ? Utalok a magyar honvédség nevelő hatására. Méltóztassanak megnézni egy olyan magyar honvédezredet, melybe oláh vagy tót vagy más anyanyelvű ujonczokot rekrutálnak. Az a két esztendő egy második iskoláztatás és mondhatom, talán még KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. VI. KÖTET. nagyobb nevelő és egységesítő hatással bír, mint akárhány népiskola. (Vgy van! balfelől.J Eddig azt mondják az osztrákok és azt vetik szemünkre, hogy a katonaság nem lehet magyarosító eszköz. Én nem tartom ezt olyan feltétlen elvnek, melyet meg nem dönthetnénk, ellenkezőleg, a magyar nemzetnek minden eszközt és alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a magyar egységes nemzeti államot minden tekintetben kiépíteni törekedjék. (Élénk helyeslés balfelől.J Sümegi Vilmos : Nemzeti érdek követeli! Ábrahám Dezső: Az nem érv, hogy nemzetiségi szempontból nem szabad a hadsereg egységét megbontani. Ezáltal az én igen t. képviselőtársam Tallián Béla nagyon rossz szolgálatot tett a magyar nemzeti állam egységének, hiszen ez nem egyéb, mint konstatálása annak, hogy voltakép ezen a területen nem egy egységes magyar nemzet, hanem csak magyar nemzetiség van. Hiszen akkor tökéletesen ekvivalizálta a magyar nemzetet az oláh, rutén, tót, szlovén vagy más nemzetiségekkel. Ezek azok az okok, melyek ösztönöznek berniünket, hogy a magyar nyelvet és szellemet ne vigyük be a hadseregbe ? Hiszen önöknek kellene jó példával előljárni, nem pedig mindig felkínálkozni a hadsereg egysége szempontjából. Nézzük meg csak a katonai ütköző pontokat, melyek már régen képezik parlamentáris tárgyalás alapját. Itt volt a kilenczes bizottság programmja. Hiszen mikor gróf Tisza István képviselőtársunk volt a ministerelnök, ő maga arra a konzervatív és negatív álláspontra helyezkedett, hogy pl. a hadseregnek vezénylete és vezérlete, mely alatt ő a nyelvkérdést is értette, a mi azonban nincs benne, olyan joga a felségnek, a koronának, mely noli me tangere, melyhez hozzányúlni nem szabad. Tallián Béla: Erre alludáltam én is. Ábrahám Dezső: Mégis mi történt ? Mikor az igen t. tiiloldal és annak vezére erre a nagyon is nem konzervatív, hanem rideg álláspontra helyezkedett, megmozdult — nem ugyan a szabadelvű párt lelkiismerete, ó nem, az nem olyan könnyen volt mozgatható, hanem megmozdultak épen a vidéken azon szabadelvű körök, a szabadelvű pártbeli vezető emberek az oszágban, kik a szabadelvű párti képviselőket felküldtek és azoknak, valamint jórészt az ellenzéknek a nyomására létrejött a kilenczes bizottság programmja. Igaz, hogy ez a kilenczes bizottság megalkotott egy nesze semmi fogd meg jól, azaz egy olyan lényegtelen dolgot, mely voltakép magyar nemzeti szempontból csaknem egyenlő a nullával. De megalkotott még egy más dolgot is, megalkotott egy olyan klauzulát ezzel szemben, a melyben a hadseregre vonatkozó összes jogokat azután ténylegesen átjátszotta a korona, a császár kezére, önök adtak az egyik kezükkel valamit, azonban a másik kezükkel elvettek kétannyit. Most, a mikor ezeknek a csekélységeknek megvalósításáról van szó, örökös negatívumokat hallunk és nem hallunk egyebet, mint azt, hogy az ujonczlétszámot fel 3