Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-126
202 126. országos ülés Í9Í1 márczius 23-án, csütörtökön. gősebb, mennél messzebb kihatású az élvezeti ezélokra forgalomba jövő szeszesitalok minőségének törvényhozási szabályozása. Az igaz, hogy anyagi tartalmánál fogva nem könnyű feladat, de nem is megoldhatatlan,' csak komolyan kell akarni.« íme, ez egy másik terv, mely arra czéloz, hogy a hamisítás legyen megakadályozva. Mikor megtörtént az, hogy a szeszes italoknak faszeszszel való keverése által tömeges mérgezések fordultak elő Budapesten, akkor indokolt volna ezt a tervet is reálisnak tekinteni, és oly irányú megfontolás tárgyává tenni, hogy az e fajta visszaélések drákói szigorral való büntetése által állja útját a kormány az alkohollal való mérgezésnek. ISTem óhajtok több véleményt felolvasni, csak még Polónyi Géza képviselőtársamét. Polónyi Géza nyilatkozatára azért fektetek súlyt, mert körülbelül megfelel az én véleményemnek és azon meggyőződésemnek, melyet én is vallok a jelenlegi kormányzattal szemben. Polónyi Géza képviselőtársam t. i. azt mondja (olvassa): »Addig, mig Lukács László a pénzügyminister, nem hiszem, hogy a képviselőháztól eredménynyel valamit várni lehetne« (Nagy f derültség.) és hogy (olvassa); »En már az előző években sürgettem a kihágási törvénynek végrehajtását, mely nemcsak a részegséget bünteti, de attól, a ki részeg embernek italt ad, ismétlés esetén az italmérési, illetőleg korcsmázási jognak elvonását elrendeli. Mivei azonban itt az állami, a pénzügyi érdek összeütközik az erkölcs nagy érdekével, ez a törvény nincs, és azt hiszem, hogy a mig Lukács lesz a pénzügyminister, nem is lesz végrehajtva.« (Derültség.) Egyébként volt már valamiféle kezdeményezés képviselői körökben és hivatalos faktorok részéről is, hogy az alkohol pusztításának meggátlására eredményes törvényes intézkedés történjék. 1908 deczember 4-én a képviselőház delegáczionális termében ülést tartott Andrássy Gyula belügyminister elnöklete alatt egy konferenczia, a mely egyhangúlag fogadta el Dóczi Imre előadónak ezt a propoziczióját, hogy (olvassa) : Azon eszközök mellett, — mondotta a mini ster után felszólalt előadó — melyek az alkoholizmus meggátlására legalkalmasabbak, az elsősorban áll és nálunk nemsokára gyakorlatilag megvalósítható, a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmákra és pálinkamérésekre való kiterjesztése. Hogy ez a kívánság mennyire általános és hogy a közvélemény mily egyhangúan követeli majdnem egy évtized óta a pálinkamérések és a korcsmák vasárnapi munkaszünetet, ezt mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy az utóbbi években több mint 200 egyesület és különböző társadalmi érdekképviselet, harmincöt vármegye és a községek egész légiója kérte ismételten és ismételten az egyes ministeriumokat, magát a kormányt és a képviselőházat a vasárnapi munkaszünetnek a pálinkamérésekre és a korcsmákra való kiterjesztésére, sőt a vármegyei és a városi törvényhatóságoknak nagy száma szabályrendeleteket is alkotott, a mely szabályrendeletek a vasárnapi munkaszünetet a korcsmákra és a pálinkamérésekre is kiterjesztik. Azt hiszem, ezekben a különböző véleméményekben és szabályzatokban mégis csak foglaltattak mindenesetre olyan ideák, a melyek megvalósíthatók, a melyek megérdemlik azt, hogy komolyan vegyék őket, s a melyek egyikének vagy másikának megvalósításával egész bizonyosan megindulhatunk és nagy lépést tehetünk azon az utón, melyen népünket az alkoholizmus pusztításától megmenteni akarjuk. Hogy azonban a kormány sohasem veszi komolyan ezeket az indítványokat és felterjesztéseket, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy hozhat határozatot akármilyen testület, akármilyen város, akármilyen vármegye, ezeket a határozatokat mindig megsemmisítik és igy a kezdeményezők munkájának semmiféle eredménye nincs. (ügy van! balfelöl.) A pénzügyminister ur igen nagy gondot és súlyt fektetett arra, hogy igazolja azokat a kiadásokat, a melyeket a hadügyi terhek követelnek tőlünk és hogy ugy tüntesse fel, mintha azokat a terheket mi igen könnyen megbírnék, mintha azok a terhek a pénzügyi egyensúlyt felborítani egyáltalában .nem fognák sem most, sem a jövőben és hogy annak ellenére, hogy kielégítjük a hadsereg minden kívánságát, mégis marad megfelelő összeg arra, hogy kulturális szükségleteinknek is a fejlődós által megkívánt tételeket juttatjuk. Főképen hivatkozott a pénzügyminister ur arra, hogy tulajdonképen az az összeg, a melyet a jövőben engedélyezni szándékozunk a hadseregnek, egyáltalában nem több, mint melyet a koalicziós kormány a legutolsó öt esztendő alatt amúgy is adott a hadseregnek, hogy tehát ezek az uj terhek nem jelentenek semmi különöset, mert mindaz, -a mit most budget alapján juttatunk a hadseregnek, a koaliczió szintén kénytelen volt rendelkezésre bocsátani. Az ő számítása szerint a koalicziós időben öt év alatt a rendkívüli kiadás volt 796 millió korona ... Lukács László pénzügyminister: Összes kiadás ! Haller István: ... és ezentúl, 1910-től 1915-ig 754 millió korona, ugy hogy még a koalicziós gazdálkodás hátrányára esik 42 millió korona. Ezt az állítását az igen t. pénzügyminister ur részben egyik érvével maga gyengítette, részben a másik érvével elfogadhatatlanná tette, illetőleg megczáfolta, mert először is hivatkozott arra, hogy a koalicziós időben az utolsó öt esztendő alatt a hadügyi vezetőség minden esztendőben túllépte a költségvetés hatá-
