Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

196 126. országos ülés Í91Í i más kérdésre, hanem kizárólag arra szorítkozom, hogy inkább pár rektifikáló szót mondjak a vita folyamán elhangzott olyan megjegyzésekre, me­lyek a nemzetiségi kérdésben elfoglalt állás­pontommal és román polgártársaink egyik-másik tekintélyes tagjával folytatott eszmecseréimmel szoros kapcsolatban állanak. (Halljuk/Halljuk!) Az utóbbi időben ismételten merültek fel különböző téves és tendencziózus híresztelések a sajtóban ezekre az eszmecserékre vonatkozólag. Én nem reagáltam ezekre a híresztelésekre, mert a magam részéről lehetőleg kerülni igyek­szem azt, hogy a sajtóba becsúszott téves kije­lentésekkel vagy megjegyzésekkel polemicze fog­lalkozzam. Rakovszky István: Nagyon helyes! Gr. Tisza István: Teszem ezt csakis azért, mert igazán nem rendelkezem annyi idővel, hogy mindazt a valótlanságot elolvassam és figyelem­mel kisérjem . . . (Helyeslés jobb félti.) Rakovszky István: Ez igy van! Gr. Tisza István: ... a mi a sajtóban — megengedem, sokszor jóhiszeműleg — megjele­nik, és a legveszélyesebb eljárásnak tartom azt, ha az ember egyes valótlanságokat rektihkál, a többieket azonban nem, (TJgy van! jobb felől.) mert azzal kvázi a valóság bélyegét süti azokra, a miket nem rektihkál. Most azonban a vita folyamán Vajda t. képviselő ur is szóba hozta ugyanezt a témát itt e házban és valóban, azt hiszem, ilyen körül­mények között mulasztást követnék el, ha a kérdéssel pár rövid rektifikáló megjegyzés kereté­ben nem foglalkoznám. Mielőtt azonban ezt tenném, a t. képviselő urnak egy illúzióját kell szótoszlatnom. A t. képviselő ur bizonyos megelégedéssel konstatálja azt, hogy a magyar közéletnek egyes tényezői a nem magyar ajkú polgártársainkkal való tel­jes egyetértés politikáját hirdetik és megelége­déssel kiált fel, hogy ime, ez az ő munkálkodá­suknak, az ő akcziójuknak eredménye. Hát ne éljen a t. képviselő ur illúziókban. Az én magamtartása ebben a kérdésben sokkal régibb, mint az önök akcziója. (TJgy van! jobbfélöl.) Hogy többet ne említsek, ezelőtt körülbelül húsz esztendővel nyilatkoztam talán először egy nagyváradi felszólalás keretében a magyarság és románság közötti viszony tekintetében; nyilat­koztam majdnem szórói-szóra ugyanazokat mondva, a miket a közel múltban tett kijelen­téseimben hirdettem. Én ezekhez a kijelentéseimhez, ezekhez a meggyőződéseimhez ragaszkodom, r daczára a t. képviselő urak szereplésének; (Élénk helyeslés jobbfelöl.) ragaszkodom azért, mert sokkal na­gyobb és fontosabb érdekeket látok itt fen­forogni és mert sokkal értékesebb tényezőket látok román ajkú polgártársaink sorában is létezni, semhogy én a képviselő urak szereplésé­nek valami kü 1 ;nösebb fontosságot tulajdonita­írczius 23-án, csütörtökön. nék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. képviselőház! Ha közhelyet ismétlek is, de másból most sem indulhatok ki, mint abból a két sarkalatos tantótelből, a miből, gondolom, pártkülönbség nélkül kiindulunk ebben a kér­désben mindnyájan: egyfelől a politikailag vett magyar nemzet egységéből és a magyar nem­zeti jellegéből, mint conditio sine qua non-ból, (Élénk helyeslés jobbfélöl.) másfelől azon széles­körű jogokból, a melyeket a magyar nemzet szabadságszeretete ós testvéries méltányossága biztosított ez ország nem magyar ajkú polgárai számára is. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur félreért, vagy félrema­gyaráz engem, midőn azt mondja, hogy én a románoktól azt kívánom, hogy ők kivetkőzzenek nemzetiségükből. Ellenkezőleg, minden szavam­mal azt hirdetem, hogy ón respektálom Magyar­ország román ajkú polgárainak nemzetiségük­höz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz való jogait. (Helyeslés jobbfelöl,) Én nem veszem rossz né­ven, ha ezekhez ragaszkodnak és hajlandó va­gyok teljes testvéri elbánással gondozni mind­azon nem magyar ajkú polgártársainknak is minden jogos érdekét, a kik fenntartás és hátsó gondolat nélkül a magyar nemzeti állam szol­gálatába szegődnek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az az ut, a melyen meg fogjuk érteni egymást. Ez az az ut, a melyen megértettük egymást német ajkú polgártársainkkal. (TJgy van! jobbfélöl.) Es itt engedjék meg nekem, hogy minden további szószaporítás nélkül belső megelégedéssel utaljak azokra az épen olyan bölcs, mint a mi­lyen hazafias szavakra, a melyeket az erdélyi szászokhoz tartozó egyik tisztelt barátunktól, a tegnapi napon hallottunk. Én azt hiszem, t. kép­viselőház, hogy az erdélyi szászok is ragaszkod­nak nyelvükhöz, ragaszkodnak fajukhoz, ragasz­kodnak jogaikhoz, - azt hiszem, hogy az erdélyi szászok is egy olyan nagy nemzetnek a tagjai, a melyre gondolhatnak annyi büszkeséggel, mint román ajkú polgártársaink, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) de ezt az állásjwntot bölcsen össze tudják egyeztetni hazafias kötelességeikkel és azzal a tudattal, hogy ők a németség ügyének is azzal tesznek szolgálatot, ha itt Európának ezen a sarkán, ezen a fontos pontján r megerő­sítik a magyar nemzeti álláspontot. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) És megelégedéssel utalható , t. képviselőház, arra az óriási javulásra és fordulatra is, á mely szerb ajkú polgártársaink között megnyilvánul. Hiszen szerb ajkú polgártársaink elintézték a nemzetiségi kérdést egymás között, legalább is a legjobb utón vannak, hogy elintézzék, mert ha végignézünk a képviselőház sorain, látni fogjuk, hogy itt igenis a magyarországi szerb­ségnek érdemes és tekintélyes tagjai foglalnak helyet, és foglalnak helyet magyar szerbek

Next

/
Oldalképek
Tartalom