Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

188 126, országos ülés 1911 márczius 23-án, csütörtökön. vallási és tanulmányi alap birtokain, a terjedelmes és óriási értékű papi birtokokon nem épülnek gyárak. Ott a modern gazdálkodás nagy fokozatban hátra van a többi területtel szemben, és. ba egyéb szempontok nem, ez a szempont, a magyar termelés előmozdítása követeb, hogy ezek az ingatlanok gazdát cseréljenek. T. képviselőház! E gondolatnak és politikának folytatásaképen egy hatalmas parczellázási akczió van az országban folyamatban, a mely parczellázás czéljaira annak idején 100 millió K-t szavaztunk meg a koaliczió idejében. Szterényi József: Csak kértünk! Lengyel Zoltán: Ezt a parczellázást folytatják nemcsak állami utón, de magánintézetek és magánbankok is. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a parczellázóknak lehet némely esetben igen jó üzlet, azokra nézve azonban, a kiknek javára parczelláznak, rendszerint csak a tönkremenés egyik forrása. Az a túlterhelt paraszt, a ki sem tőkével, sem géppel, sem szakértelemmel nem rendelkezik, azon a földön ritka esetben tud többet termelni, mint annak előző gazdája, és a parczellázási politika e vonatkozásában legalább is nem jutott arra a pontra, a hol a nemzeti élet további fejlődésére valami nagy hatásúnak lehetne tekinteni. A nagy kamat, a sok adósság, a rossz gazdálkodás vonja maga után, hogy több joaraszt vándorol ki a parczellázás után az országból, mint a parczellázás előtt. Annak a nézetnek adott tehát kifejezést, hogy magában a parczellázás nem fog eredményt produkálni; hogy a viszonyok ily állása mellett túlságosan nagy mértékben az az akczió, a mely a hegyvidéki és alföldi birtok elcserélést óhajtja, nem fog előhaladni. Öntözés esetében azonban nem kell nekünk a mesterséges parczellázás, nem kell azt állami szubvenczióval előmozditani, nem kell a magyar mágnásvilágnak és a főpapoknak ajánlani ezt a kérdést, mert hiszen mikor a mezőgazdaság átment a szemtermelésről a kertészetre, akkor a parczellázás magától következik be, akkor a jövedelmezőséghez tartozik, ba a nagybirtok egy részét értékesitik, és akkor várhatjuk azt az eredményt melyet mindnyájan óhajtunk, hogy a nagybirtok egy része eladatván, a nagybirtokosságnak, különösen a magyar mágnásvilágnak tevékeny tagjai az ipari és pénzügyi politikában is vezető szerepet igyekeznek majd elérni, és ez az ország kétszeres mértékben haladhat előre. A lekötött birtok felszabadul, az ebből keletkező nagy vagyonok pedig a termelés más területein érvényesülnek. T. képviselőház! Az Alföld egyes részein ma már ott vagyunk, hogy a gazdálkodás mellett a nagybirtok úgyszólván vadászterület, a hol tízezrével lövik a nyulakat télen. Hát nem tudunk mi Magyarországon jobb gazdálkodást folytatni, mint hogy a zsiros Alföldet yadászterületnek tekintjük? Nincsen-e elég gyönyörű vadászterület a hegyvidéken, a hol minden foglalás egyúttal a magyar állameszmének térfoglalása is? Rá kell mutatni arra, hogy ez a parczellázási akczió ott, a hol a magyarság nagy tömegben lakik, a nemzeti eszmének nem árt, sőt használ; ellenben az erdélyi részekben államilag megindított és folytatott parczellázási akczió épen a nemzeti élet romlását mozdítja elő, mert az erdélyi részekben nem szegény és eladósodott törpe-birtokokra és parasztbirtokokra van szükség, hanem a középbirtok megerősítésére. Baross János: Nagyon helyes! Lengyel Zoltán: Minden parczellázás, mely ott magyar középbirtokost kiforgat a vagyonából és onnan elköltöztet, egyúttal a nemzetiségi veszedelmet erősiti. Baross János: Tessék középbirtokos hitbizományokat csinálni a nemzetiségi vidékeken! Lengyel Zoltán: Ha ez volna a témám, szívesen foglalkoznám vele, de itt csak arra akarok rámutatni, hogy az öntözés és a magyar gazdasági kultúra létalapjainak megteremtése nélkül a parczellázás egyszerűen azt jelenti, hogy a tengerbe vizet hordunk; ellenben az öntözéssel kapcsolatos parczellázás egy hatalmas gazdasági fellendülésnek, az Alföldön a népesség megsokasodásának alapját biztosítja. Vagyis a Beksics-féle teóriát ki kell egészíteni azzal, hogy a vízművek politikáját be kell iktatni és akkor az az alföldi birtokos, ha felmegy a hegyvidékre, nemcsak kitűnően értékesiti a vagyonát az által, hogy az erdő feltétlen biztos és állandóan fokozódó jövedelmet hoz, hanem az által is, hogy az ott keletkező ipari művek révén nagyobb tevékenységi körhöz és jövedelemhez jut. Viszont az Alföldön minden parczellázás egyúttal hatalmas néprétegek keletkezését, vagyonosodását és felvirágzását mozdítja elő. T. képviselőház! A magyar Alföld ugy, a mint ma van, némely esztendőben él, némely esztendőben gyarapszik, némely esztendőben pedig öt esztendőre való egész termését, egy-egy szárazabb esztendőben tíz év munkáját veszti el. Ha ellenben ezt a magyar Alföldet így hasznosítjuk és ezt az egész politikát egységesen viszszük keresztül, akkor a magyar Alföld lesz Európa kertje, mely nemcsak a magyar állam népessége számára nyújt a megélhetésre biztos alapot, hanem egyúttal a kivitelnek is hatalmas előmozdítója lesz. (Helyeslés balfelcl.) Röviden rá kell mutatnom arra, hogy a magyar itt is nagyon empirikus alapon halad előre, a saját kárán okul, mert a vízrendezésnél annak idején azt a politikát követte, hogy előbb a folyók felső folyásán szabályozta a vizlevezetést és azáltal gyorsítván a viz lefolyását, a szabályozatlan alsóbb vidéknek eresztette neki a vizet, mely kiöntést produkált, és csak azután jutottak arra a gondolatra, hogy a folyók rendezését az alsó folyáson kell elkezdeni és felfelé vinni. Ugyanezt megfordítva kell tapasztalnunk