Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-126

126. országos illés 1911 márczius 23-án, csütörtökön. 179 adósságot, azt bizonytalan, beláthatatlan időkig a külföldi adósságok számlájára kell irni. Nem állítom én azt, t. ház, hogy ne hozzunk minél több külföldi tőkét, minél több pénzt a magyar államba, mert hiszen tudjuk, hogy az állam prosperálása ehhez van kötve. Hozzunk be nagy összegeket, milliárdokra menő tőkét a külföldről, csakhogy ezt azután ne fordítsuk inproduktiv czélokra, mert hogyha a behozandó tőkéket, ha azokat az adósságokat, a melyeket csinálunk, csak improduktív czélokra, befektetésekre fordítjuk, akkor a magyar állam kiszivattyuzásátmozdítjuk elő még jobban; ha pedig ezen tőkéket behozzuk és hasznos czélokra fordítjuk, akkor a magyar állam emelkedését és az adósságok jövendőbeli visszafizetését idézhetjük elő. Nem mondok talán valótlant, ha azt állítom, hogy ez a gazdálkodási rendszer, a melyet egész Magyarország folytatott, és az a politikai felfogás, ma az országot bizonyos fordulóponthoz látszik elvezetni. Úgy látom t. i., nemcsak most, az időleges elernyedésből, a mely az egész vonalon, ugy ebben a házban, mint künn a nemzet életében konstatálható, de konkrét és feltétlenül bizonyos tényekből is, hogy azt a politikát, a melyet eddig csináltunk, az improduktív kiadásoknak óriási nagy méreteit és a produktív kiadásoknak mindig messzebbrevaló eltolását nem tudjuk a végletekig folytatni, de ugy látom, hogy nem r tudjuk már sokáig sem folytatni. Es itt kiindulok a kivándorlás kérdésének rettenetes bajából és utalok az épen ma napvilágot látott népszámlálási eredményre, a mely mint szomorú tényt bizonyítja előttünk, hogy Magyarország igaz, hogy 1,596.000-rel szaporodott a legutóbbi tíz esztendő alatt a meglévő lélekszám szerint, de meg kell állapítani azt, hogy ezt a szaporodást ugy érte el, hogy 30%-át a tényleges erőszaporodásnak külföldre vitte ki, ugyanezen idő alatt 700.000 magyar ember hagyta el Magyarországot és vándorolt ki a külföldre. Ott tartunk tehát, hogy a természetes szaporodásnak egy harmadát nem bírja az ország eltartani és ez a baj nem apadóban van, hanem növekvőben, állandó vérvesztességet kell konstatálni és ha ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy ez az ország még nem vérzett el, de ha ez a vérvesztesség tovább tart, okvetlenül el fog vérzeni. Meg kell állapítani, hogy igen nagy gazdasági bajok vannak tehát ebben az országban, de meg kell állapítani azt is, hogy bár a statisztikai fejlődés azt mutatja, hogy nemcsak hogy nemzetiségi tekintetben jobban fejlődtünk, illetve, hogy csak mi fejlődtünk Ausztriával szemben, mert nálunk a magyarság aránya állandóan emelkedik, Ausztriában pedig a németség arányszáma állandóan csökkent, hanem azt is, hogy lélekszámszerint is Magyarország fejlődésképesebb volt, mint Ausztria, de az osztrák népszámlálási eredmény azt mutatja, hogy Ausztriában csak két tized %-kal volt kisebb a szaporodási arány az utolsó 10 évben, mint nálunk Magyarországon, azonban ez a relatív aránynál teljesen 2 %-kal kevesebb, tehát míg" Ausztriában csak 0'2 %-ot mutat az időközi változás az utolsó 10 esztendőben, Magyar . országban 2 %-kal kisebb a szaporodási arány, vagyis kezd a viszony megfordulni, az osztrák a jó gazdálkodás következtében annak daczára, hogy szaporodási aránya kisebb, a lélekszámszaporodása mégis nagyobb, Magyarország ellenben a kivándorlás folytán annak daczára, hogy hatalmasabban nyomulhattunk volna előbbre, kezdünk visszamaradni. Az egyik oldalon azt mondják, hogy sínylődik a mezőgazdaság, a másikon azt, hogy nincsen ipar, a harmadikon azt, hogy nagy a drágaság, a negyediken az egyke-rendszert állítják oda s az ötödiken a katonai terheket. Én ugy látom, hogy ezek mind csak részletei a nagy kérdésnek, részletei annak a nagy kérdésnek, hogy Magyarország tud-e olyan produktív gazdasági politikát csinálni és a nemzeti élet egész területének a létfentartó alapjait annyira sokasítani, hogy nemcsak a meglévő népességet, az itt születő népességet bírja itt megtartani és felnevelni, hanem a világnemzetek és a szomszéd nemzetek, a többi nemzetek haladását is utóiérni, sőt azt felülmúlni. Mert ha a mi haladásunk csak annyi, hogy mi is megyünk előre, de a többi nemzetek mindenütt jobban mennek előre, akkor mi azokat sohasem fogjuk utóiérni; ha pedig utói nem érjük, akkor feltétlenül mindig jobban elmaradunk, vagyis az összes nemzeti kérdések, összes ábrándjaink, eszményeink nem csak mind a levegőben vannak, hanem az bizonyos, hogy a dualisztikus államszerkezetből reánk szakadó terheket mi nem fogjuk addig birni, míg Ausztria, vagyis a kettős államszerkezetnek az egyik hidpillére, a magyar nemzeti állam okvetetlenül hamarabb összeroskad ezen teher alatt. TJj irányt kell tehát egész gazdasági életünkbe bevezetni, uj erőforrásokat kell megnyitni, mert ha csak azt a politikát folytatják, hogy a magyar állam felszí mint állam és központosít mindent és a ki élni akar, az mind a magyar államtól akar a maga részére visszaszívni valamit, hát t. képviselőház, ez a csőd felé vezető politika. Ha mindig csak azt nézzük, hogy a jövő évi költségvetés kibírja-e a nagyhatalmi és a többi terheket, de nem gondoskodunk arról, hogy ez a nemzet virágozzék és fejlődjék, akkor ez a hadsereg reorganizálva lesz ugyan, de annak idején nem lesz mit őriznie és nem fogja kibírni a későbbi nemzedék ezeket a terheket. Ugyanezen állapotot kell megállapítani egy bizonyos mértékig a nemzet kulturális haladása terén. Itt is, mintha egy nagy stagnálás állott volna be. Nálunk kevés az önálló kutató erő. Külföldi dolgokkal foglalkoznak elég sokan j 28*