Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-125

125. országos ülés 1911 márczius 22-én, szerdán. 163 Barkóczy Sándort — csak azért, mert egy katolikus hitbuzgalmi egyesület tagja. Szükségesnek tartom, hogy bizalmatlansággal viseltessünk a kormány iránt, mert mindazokkal a követelésekkel szemben, a melyeket katolikus részről és a néppárt részéről itt ebben a házban másfél évtized óta felhoztunk, állandóan csak platonikus válaszokat kapunk, a melyek nem jelentik azt, hogy ezek a követelések meg is valósulnak. A katholikus autonómiára vonatkozólag kaptunk ugyan ígéretet, a mely biztató most reánk nézve, azonban itt is olyan egérút maradt a nyilatkozatban, a mely egéruton menekültek el az eddigi kormányok valamennyien. T. i. a politikai helyzettől teszik függővé egy olyan törvényjavaslat elfogadását, a mely a többség programmjában is benne van, a mely minden ellenzéki pártnak programmjában benne van, tehát egy olyan kérdés megvalósitását, a melyben az egész ház, talán nagyon kevés kivétellel, egyetért, teszik talán attól függővé, hogy a veder őreformnál egyik vagy másik párt hogyan fog viselkedni, vagy függővé teszik attól, hogy talán a választói reform előszelei és hullámcsapásai nem fogják-e megint eltemetni a katholikusok minden reménységét. Nem hallottunk eddig semmiféle nyilatkozatot arról, hogy például a párbér-megváltásról valamiképen gondoskodott volna a kormány. Méltóztassanak megengedni, hogy bizalmatlanságomat jelentsem ki a kormánynyal szemben még azért is, mert hiányzik a kormányban az akarat azon szocziális reformoknak és munkásjóléti intézményeknek megteremtésére, a melyeket részint már ennek a kormánynak és ennek a rendszernek előző uralma idején százszor és ezerszer megígértek a népnek, a melyekre nézve az előző kormány ígéreteket tett és a melyekre nézve a választóknak önök most újból és ismételten tettek kötelező Ígéretet. Itt van a munkásbiztositás kiterjesztése az aggkori biztosítással, vagy itt van, a mire már hónapokkal ezelőtt felhívtam a földmivelési kormány figyelmét, hogy a mezőgazdasági cselédsegélyző pénztár olyan állapotban van, a mely a modern igényeknek semmiesetre sem felel meg és hogy megszégyenítő a magyar államra nézve, hogy egy olyan nagy kvantumot magába foglaló néprétegnek, a mezőgazdasági munkásoknak biztosítására a magyar államnak csak 200.000 koronája van egy esztendőben. (Helyeslés halról.) A kormánynak egy másik nagy hibája az, a mire már tegnap igen fényesen és igen plasztikusan mutatott rá a háznak nagy helyeslése mellett Griesswein Sándor t. képviselőtársam. Itt van t. i. az alkohol kérdése. Azt látjuk, hogy a kormány az ő pénzügyeit arra épiti fel, hogy az ivási szenvedélyt lehetőleg kultiválja, prémiumban részegítse, sőt talán közvetve elősegítse,. Ha számba vesszük, hogy a mértéktelen ivás, az alkoholnak, pálinkának mértéktelen fogyasztása degenerálja népünket, egészségi állapotát, testét összeroncsolja, kulturális és morális szempontból is csak hátrányos befolyással van, sőt nemzetgazdasági szempontból is igen káros jelenség: akkor meg kell döbbennünk, ha azt olvassuk a költségvetésből, hogy az állam egyedül a szeszadóból 108 millió koronát akar bevenni, söradóból 9 milliót, boritaladóból 22 milliót, söradópótlékból 20 milliót, italmérési illetékből 4'5 milliót, vagyis egyedül az alkoholból 164 milliót. De nem is az a lényeg, hogy mennyit vesz be ebből, hanem az, hogy ebből az összegből, a melyet az alkohol révén vesz be a népen, alig jut valami kultúrára, alig jut valami a nép felvilágosító munkájára. Ezen alkohol segítségével szedték el a mi népünktől földjét, szedték el a mi népünktől akárhány helyen házikóját, akárhány helyen ép ezzel az alkohollal tették földönfutóvá; egész nemzedékeket, egész vidékeket tettek ezen alkohollal beteggé és egészségtelenné. Hiába várjuk, hogy ez ellen az állam a maga anyagi erejével és erkölcsi súlyával, az állam a maga intézményeivel, a maga közegeivel igyekeznék a népet kellőkép felvilágosítani. Bátor vagyok azoktól a szempontoktól eltekintve, a melyeket itt már Giesswein Sándor t. képviselőtársam az alkoholizmusról elmondott, felolvasni a t. háznak a »Jogtudományi Közlöny«-nek egyik érdekes statisztikai összeállítását, a melyben a magyarországi bűneseteknek és az alkoholnak egymáshoz való viszonyát tárgyalja. Nagyon rövid lesz, kérem a t. ház türelmét. Azt mondja a »Jogtudományi Közlöny« (olvassa): »A becsületsértés kivételével személy és vagyon elleni bűncselekményekért elitélt 68.347 egyén közt összesen 50.461, vagyis 73'8% vallotta magát olyannak, mint a ki alkoholt élvez. Az arány elég magas, teljes összhangzásban van a ma szinte általánossá vált alkoholfogyasztással. De viszont ép az a tény, hogy ennyire elterjedt az alkohol élvezete a bűntettesek közt, már impliczite tisztán az okból, hogy tudva, hogy az alkoholhoz juthatás, vagyis e czélra szükséges anyagi eszközök beszerzése sokszor visz rá a bűnre, valamint a bűn elkövetésére szükséges bátorság megszerzése végett gyakran történik alkoholfogyasztás, sejtetni engedi az alkoholt, mint oly tényezőt, melynek a bűncselekmények elkövetésében nagy szerepe van. Az eseteknek a száma pedig, a melyben meg volt állapitható az alkohol élvezete, s a bűncselekmény közötti összefüggés, 13.736 volt, a mi az összes elitéltek 19'6°/o-a, ha pedig csak a szeszesitalokat élvező elítélteket vesszük, ezek 26'5 %-ának felel meg. A bűncselekmény számtalan tényező együtthatásából származik, s a legtöbbször szinte lehetetlenség kihámozni azt, a melynek legtöbb befolyása. volt a tett elköve21*