Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

142 124. országos ülés lyll ugyanaz, a mi a múltban, t. i. biztosítani a monarchiában lakó összes népek létezését, biztosítani e népek szabad gazdasági és kulturális fejlődését, ugy, hogy e népek valamennyien szabadon, nyugodtan mehessenek előre azon az utón, a melyen a haladás megtétele, a ezivilizáczió felé való haladást és egyszersmind a ezivilizáczió val lépést tartó kellő működést jelent«. Ez a tétel igaz és való, de akkor tessék gróf Tisza Istvánnak is arra törekedni, hogy Magyarországon és az egész monarchiában az összes népek jól érezzék magukat, hogy azok a szlávok, a kiknek pánszlávizmusától ma nevetség félni, de a kik ötven év múlva formidábilis erőt fognak kifejteni, sőt lehet, hogy már a közel jövő évtizedeiben, itt, ősi hazájukban oly jól érezzék magukat, annyira meg legyenek elégedve, ugy fejlődhessenek kulturailag és gazdaságilag, hogy mikor tentacziónak, orosz csalogatásoknak lennének kitéve, azt mondhassák Szent István szavaival élve: »tecum libentius degant quam alibi habitent!« Nadányi GyuSa: Ez önökön áll egyedül. Vajda Sándor: A mi a romániai és a balkáni államokat illeti, sokkal inkább lehetne előre vinni a békés és testvéries megértést azáltal, hogy oly kiváló férfiú, mint gróf Tisza István például egy vámunió eszméjének létesítését propagálná E,ománia és monarchiánk és a többi balkán államok között, mint előstádiumát annak az álláspontnak, a mely mutatis mutandis Kossuth eszméje volt, t. i. egy Staatenbund létesítését a mi monarchiánk vezetése alatt. A mint beszédem elején mondottam, a kormány nem egészítette ki azt a békeakcziót, a melynek eszméjét gróf Tisza István kifejtette; de a sajtó annál inkább dolgozott ez ellen, ugy, hogy azt a benyomást keltette gróf Tisza István akcziója, hogy grőf Tisza István nem bir kellő befolyással a kormánynál, hogy ott érvényesüljön és eszméinek érvényt szerezhessen, másfelől pedig, hogy a magyar sajtó és közvélemény előtt nem bir a kellő népszerűséggel. Mert íme, mit ir a Pesti Hirlap folyó évi márczius 12-iki számában ? (Olvassa) : »Ha pl. igaz volna a bécsi Vaterlandnak mai közlése, hogy Tisza felajánlotta a nemzetiségeknek, hogy a kormány kész külön törvénynyel biztosítani az oláh nyelv használatát az igazságszolgáltatásban és közigazgatásban, hogy magyar állami iskolákban a hittant oláhul fogják tanítani az oláh tanköteleseknek s hogy az oláh felekezeti iskolákban eltörlik a magyar nyelv kötelező tanítását; ha ebből a gaz merényletből csak egy szemernyi is igaz, akkor Tisza megérdemli, hogy az országból kiverjék.« Ha tehát akkor, mikor gróf Tisza István a békehangulat keltésén fáradozik, jön egy . magyar lap és vezérczikkben ugy ir róla, hogy az országból ki kell verni, el lehet képzelni akkor, hogy milyen hangulat uralkodik ebben a sajtóban, ós hogy egyáltalában gróf Tisza Istvánmárczius 21-én, kedden. nak tényleg nincs meg az a népszerűsége, a melyet némelyek neki vindikálnak, és nincs meg az a hatalma és befolyása a kormány és a magyar társadalom körében, a melyet némely románok gondoltak. Nadányi Gyula (közbeszól). Elnök: Nadányi képviselő urat figyelmeztetem, hogy közbeszólásoktól tartózkodjék. Vajda Sándor: Teljesen nyugodt vagyok a felől, hogy hisz a nemzetiségi kérdés rövid időn belül — nem is kell ahhoz egy emberöltő, — el fogja veszteni agitatórius hatását, mert a kormányok ideig-óráig felhasználhatják még mint egy mumust, felhasználhatják a parlamentben is arra, hogy a hányszor jónak látják, beledobják a diszkusszióba, mert még van vonzóereje, és egy kis irredentizmus, pánszlávizmus, pangermanizmus felfedezésével még mindig el lehet terelni a magyar közvélemény figyelmét oly kérdésektől, melyek sokkal inkább érdekébe vágnak a a magyar érdekeknek. De ezek a tréfácskák majd idejüket fogják múlni, mert immár felébredt a magyar társadalom józan része, és a komolyan gondolkozó elemek többsége is immár belátta ezt a furfangos, a liberális érából átörökölt kormánytaktikát. Napirendre fog majd térni a magyar közvélemény is e felett. Miért ? Mert be kell hogy lássa minden értelmesen gondolkozó ember, hogy mindaddig, a mig mindnyájan koldusok vagyunk, és mind koldusabbak leszünk magyarok és nem magyarok egyaránt, és ez az ország teljesen tönkrejut és elveszti az egyes polgár ugy, mint a népek is a jelentőségüket az európai konczertben és a monarchiában, mindaddig, egy oktalan politikának vagyunk mindannyian áldozatai és hogy nem ér semmit az, hogy némelyek szeme előtt a magyar állameszme eszményképe lebeg, a mig nincs a fazékba tehető hus. a mig nincs miből élni. Ezért ttZ SbL gentinai hus érájában igen is hiszem, hogy immár nincs távol OJZ ä/Z idő, mikor komolyan fognak hozzá a kormányok a nemzetiségi kérdés megoldásához. Nagyon hibás és téves utón jár az, a ki azt hiszi, hogy az ország jövőjének ezt az életbevágó kérdését meg lehet oldani talán az által, hogy némely püspökök naivságára spekulálva, őket békebarátoknak angazsálja a kormány vagy a kormánypártnak valamely kiválóbb férfia. De nem lehet, t. ház, némely püspökségre vágyó szerzetesekkel, a kik a nép előtt magukat mint legradikálisabb románokat tüntetik fel ós ugyanakkor nem átallják kéz alatt, suba alatt a béke jelszavával a kormány szekerét tolni, mondom, nem lehet ezekkel az emberekkel sem a békét megteremteni. A román népnek csak egyetlen faktora van, a melynek megvan a maga hatalma, hivatottsága és jogalapja arra, hogy béketárgyalásokat folytasson és ez a faktor a román nemzeti párt, . . .