Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-124

138 1% országos ülés 191 i márczius 21-én, kedden. román nép kilépjen a passzivitásból, hogy ha a parlament küzdőterére lépünk, előbb-utóbb, meglehet, hogy évtizedes nehéz munka árán, meglehet, hogy annak az árán is, hogy sokan közülünk tönkremennek, sokaknak tönkremegy egészsége, tönkremennek sokan vagyonilag, de oda fogunk jutni, hogy önöket meggyőzzük a felől, hogy más alapon, mint a kölcsönös megértés alapján nem lehet ezt a kérdést megoldani, hogy a hatalmi eszközök mind hiába valók akkor, mikor a népek szabadságukért küzdenek, A mi parlamenti tevékenységünknek legnagyobb jutalma, hogy ime, el lett ismerve, hogy ezt a kérdést valóban kötelessége a magyarságnak az ő jól felfogott saját érdekében megoldani. Nagyobb eredményt mi nem remélhettünk és meg vagyunk ezzel teljesen elégedve. Gróf Tisza István szépen beszélt a békéről és mi nagyon örvendtünk, hogy ilyen hangok is hallatszanak. De a magyar társadalomban, a magyar sajtóban és a magyar képviselők között nagyon csekély visszhangra talált ez az agitáczió. de nagyon kevés megértésre talált az igen tisztelt kormány tagjai sorában is. Mert a legnagyobb igazság az, t. ház, hogy a tyukszemrehágás politikájával rontani lehet, de sohasem lehet kölcsönös megértésre vezetni két egymással hadakozó népet. (Zaj.) Ha már most vizsgáljuk, t. ház, hogy Julius 12-ike óta, a mikor Tisza István ezt a beszédét tartotta, mit tett tulajdonképen a kormány, a mely elsősorban volna hivatva a béke talaját előkészíteni, akkor konstatálhatjuk, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur kivételével a többi ministerek mindent megtettek, a mit csak megtehettek, hogy a román nép és a többi nem magyarajkú nemzetiségek ellen tovább folytassák a tyukszemrehágás politikáját. (Zaj.) T. ház! Nem lehet közöttünk szó békéről addig, a mig önök, t. i. az igen tisztelt kormány tagjai, a kiknek kezében van a lehetőség, nem készítik elő a kedélyeket. Hogy lebet mindaddig, a mig nap-naji után a magyar sajtó és magyar közvélemény lenézéssel, inzultussal illeti a nem magyar ajkuakat, mondom, hogy lehet mindaddig a kedélyektől remélni, hogy békét lehessen teremteni? (Zaj.) Nadányi Gyula: Hát önök mivel illetik a magyarságot? (Ugy van! bälfélöl.) Vajda Sándor: Ha már a tyukszemrehágás politikájáról beszélek, ott vau például az Apponyiféle rendelet, a mely szerint a nem magyar ajkuaknak román iskolákban magyarul tanítandó a hitoktatás. (Általános helyeslés.) Nadányi Gyula: Természetes! Hát Romániában hogy oktatnak? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vajda Sándor: Gróf Apponyi Albert rendeletét gróf Zichy János nem vonta vissza (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Jól tette!), hanem ellenkezőleg, bár gróf Tisza István elitélőleg nyilatkozott erről a rendeletről (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) és direkte felemlítette azt nagyváradi beszédében, mint a tyukszemkrehágás politikáját... (Zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Nyegre László: Nem értette meg, hogy mit mondott Tisza! (Zaj. Elnök csenget). Vajda Sándor: . . a rendeletet továbbra is érvényben hagyta. (Helyeslés.) Ugy látszik tehát, t. ház, hogy ha volna is lelkesedés gróf Tisza Istvánban az iránt, hogy a kedélyeket a békére előkészitse, nincsen meg a kellő befolyása a kormány körül, hogy a kormányt meggyőzze arról, hogy ezzel a tyukszemrehágás politikájával végre valahára fel kellene hagyni. (Zaj és derültség.) Mivel pedig a tyukszemrehágás politikája az igen t. kormány tagjai által következetesen tovább vitetett, mi lett ennek az egész akcziónak végeredménye ? Aként lett vége, t. ház, hogy egy fehér holló, dr. Mihu János, tényleg sokat fáradozott népünk érdekében a nélkül, hogy erre megbízása lett volna, a nélkül, hogy tényleg joga lett volna a román nép nevében beszólni, (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy, mint önnek!) nehogy azt mondják, hogy mi Spielverderberek vagyunk, hagytuk, hogy menjen a maga utján, mert örvendtünk, hogy egy becsületes ember vezeti ezt az ügyet, egy fehér holló, a ki még bisz annak lehetőségében, hogy a jelen körülmények között, mikor a talaj még nincsen előkészítve, mikor a kormány még fegyverszünetet nem csinál, már is békét lehet teremteni, a ki még hisz abban és annak az illúziónak adja oda magát, mintha a béke lehetséges volna. (Zaj). Mi igenis örültünk annak, hogy egy becsületes ember, egy fehér holló vezeti ezeket a béketárgyalásokat, mert hiszen elég sok szürke varjú kísérelte meg a mi táborunkból, hogy a békét létrehozza, t. i. azzal a szándékkal, hogy egy csontocskát, egy kis darabka rothadt húst magának megszerezzen. (Mozgás a baloldalon.) Mezőssy Béla: Hiszen az önök embereiről van szó i (Mozgás és zaj a baloldalon és a középen. Elnök csenget.) Vajda Sándor: Igenis, a mi embereinkről! És mi lett a végeredménye ? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy a kormány magatartása következtében ma dr. Mihu akcziója teljesen csődöt mondott és hogy mind azok, a kik eléggé naivak voltak ahhoz, hogy hittek ennek az akcziónak sikerében, most már belátták, hogy ez csak egy illúzió volt, a melynek megvalósulására az idők még nem értek meg. Gróf Tisza István t. képviselő ur foglalkozott beszédében ama régi kedvencz eszméjével is, hogy gróf Andrássy Gyula külügyi politikája s az az irány, a melyben gróf Andrássy Gyula monarchiánk külügyi politikáját vezette, teremtette meg a független üománia büszke birodalmát. Ezek szép szavak, t. ház, de bátorkodom emlékezetükbe hívni az »Aus dem Lében des