Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-118
118. országos ülés 1911 márczius 9-én, csüiöriököil. 7 hogy saját személyére, családjára és környezetére nézve jobb higiénikus viszonyokat teremtsen. Veszprémben hallottam és többszörösen olvastam is róla, hogy ott különösen nagy sikerrel folyik a besorozott legénységnek a katonai szolgálat ideje alatt való gazdasági szakoktatása. Nagyon kivánatos, hogy ezen a téren másutt is folytassák ezt a munkát, hogy a városba kerülő falusi ember a városi kaszárnyában ne szokjék el az ő otthonától, az ő gazdasági életétől, sőt megszerezze azokat az elméleti ismereteket is, a melyek — ha hazakerül — alkalmasak arra, hogy több tadással, több ismerettel, nagyobb tapasztalattal továbbíejleszsze a maga kis gazdaságát. (Helyeslés a néppárton.) Azt hiszem, kulturális szempontból igen nagyfontosságú dolog volna, ha a katonaság szabad óráit egyes századoknál olyan tisztek, a kikben érzék van eziránt, felhasználnák arra, hogy elvinnék a legénységet és megmutatnák nekik nagy állami közintézménye.'nket, a melyekkel a polgári ember egész életén át folyton-folyvást érintkezésben van. Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzetiségi ellentétek, az osztályellentétek és súrlódások mind csökkenthetők volnának, hogy ha ezen intézetek bemutatása és magyarázata megtörténnék és azoknak ismeretét a legénység ezen idő alatt elsajátítaná. Németországban történtek ilyen kísérletek nemcsak a katonaságnál, hanem, az egyetemi hallgatóságnál is és ott látjuk, hogy milyen óriási nagy kihatással van ez a társadalmi közgondolkozás kialakulására. Az a katona, az az egyetemi polgár, a ki ilyen tanulmányutakat tesz, a ki elmegy ezeknek a megtekintésére, az már egészen másként fogja értékelni a dolgokat, a melyeket ott kint az életben tapasztal, mint ha mindig csak a kaszárnya négy fala közé van bezárva és látóköre a gyakorlótéren túl nem terjed. A nemzeti szolidaritás és osztályérdekek elsimítása szempontjából tehát kivánatos volna, hogy ez a nevelő munka a kaszárnyákban és a katonai életben folyton forsziroztassék. Meg vagyok győződve, hogy ez lényegesen csökkentené azt a ferde felfogást is a katonasággal szemben, bogy a katonaság semmi egyéb, mint egy improduktív, haszontalan intézmény, és csökkentené egyúttal az antimilitarisztikus agitácziókat és akcziókat, ha látná a nagyközönség a katonaságnál folyó ezen nevelőmunkát. Bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni arra is, hogy a hadsereg beszerzéseinél igen nagy figyelmet kell folyton fordítani arra, hogy a hadsereg és a termelők között a közvetítőket lehetőleg kirekeszszük. A lehetőség szerint a hazai kisiparosokhoz és kisgazdákhoz forduljon a hadvezetőség. ha szüksége van valamire, hogy ezáltal a termelőknek visszaadjunk valamit abból, a mit az ország a hadsereg nagy költségeire áldoz. E tekintetben különös figyelmébe ajánlom a t. minister urnak a termelő szövetkezetek pártolását, a melyek révén első kézből kaphatná meg a szükséges czikkeket. Nagy veszedelmet látok magában abban is, hogy minden országban a hadsereg-szállitás egyes nagyipari vállalatok monopóliumává válik, mert a versenytárs és a konkurrenczia nélkül ezek a nagyipari vállalatok bizonyos kartellszerű összeköttetéseik révén urává lesznek a helyzetnek és sokszor lehetetlenné teszik a hadsereg részére, hogy szükségleteit olyan olcsón szerezhesse be, mint ha szabad verseny volna. Kérem továbbá a t. honvédelmi minister urat, fektessen nagy súlyt arra, hogy a fegyvergyakorlatok idejét akként oszsza be, a mint az az ország mezőgazdasági viszonyainak legjobban megfelel. Az ország különböző részein a mezőgazdasági munka különböző időre esik ; hogyha erre is nagyobb tekintettel leszünk, ez a rni népünknek igen nagy előnyére volna. Kivánatos, bogy az a nagy anomália, mely a hadmentességi adó révén népünket éri, szintén megszüntettessék. Teljes képtelenség, hogy a hadmentességi adó maximuma a legvagyonosabb, leggazdagabb embernél is 120 forintban van megállapítva, és oly aránytalanul sújtja épen a legkisebb exisztencziákat. Egy egészséges progresszivitás behozatala oldhatná meg leghelyesebben a kérdést. Szükséges, hogy a megélhetéssel küzdő exisztencziáknál egy minimális adó állapittassék meg, és esetleg megszüntettessék ott, a hol a megélhetési szükséglet az egyes családoknál már a legalacsonyabb fokot éri el. Nagyon kívánatosnak tartanám, mélyen t. képviselőház, azt is, hogy a mi altisztjeink anyagi helyzete javittassék ; még pedig szükséges ez azért, mert ma csak nagyon szórványos az az eset, hogy valaki hajlandó ott maradni a kaszárnyában, a mikor mindazon ismereteket megszerezte, a melyek alkalmassá teszik, hogy mint altiszt megfelelően működjék. Altiszteink közül épen a legjobbak leghamarabb kívánkoznak el a hadseregből, és ez az oka annak, hogy az újdonsült altisztek, a kik a polgári életből hozott primitív gondolkozást levetkőzni nem tudták* előidézői az ottani brutalitásoknak. Ez ellen is lehetséges eljárni és uj rendet teremteni, ha nem sajnáljuk azon költségeket, a melyek az altisztek számának szaporítását és részükre olyan exisztencziának megteremtését lehetővé teszik, a mely alkalmas arra, hogy családot alapítsanak és a katonaságnál tartósan megmaradjanak. Bátor vagyok felhozni én is azt, a mit előttem , szólott t. képviselőtársam már elmondott, hogy a többség vezérei annak idején nagyon kötötték magukat a katonai kérdésben a 9-es bizottság határozataihoz. Kíváncsiak vagyunk, hogyan áll ez a dolog ma, ós kérve kérjük a minister urat, legyen szives a felvilágosítást nekünk erre nézve is megadni. Még két kérdés van, a meh r re terjedelmesebb nyilatkozatot szeretnék kapni. Az egyik a kétéves katonai szolgálat kérdése. Ez a kérdés év-
