Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

70 98. országos ülés 1911 fe igyekszik egy törvényjavaslatot, a mely homlokegyenest ellentétben áll azzal a programmal . . . (Zaj balfelül.) Ezen lehet nevetni, de hogy milyen izlés ez, azt nem tudom. Ezekre az egyeztető tárgyalásokra első izben Huszár Károly t. barátom mutatott rá itt a t. házban és Justh Gyula igen t. képviselő^ társam a tőle megszokott egyenes és nyilt modoránál fogva előterjesztette és megismertette a ház előtt azt a memorandumot, a melynek alapján ő a pénzügyminister úrral hajlandó lett volna a kormányalakításra vállalkozni. Ez a memorandum — hallottuk mindnyájan, feleslegesnek tartom, hogy ezt újból ismertessem — igazolja, hogy Justh Gyula akkor sem tagadta meg az ő férfias és nyilt jellemét, és igazolja azt, hogy ő minden gyanún felülálló becsületességgel és politikai és egyéni tisztességérzettel kezelte e kérdést. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Az igen tisztelt jiénzügyminister ur két izben is nyilatkozott már itt a képviselőház előtt arról a memorandumról, illetőleg azokról a tárgyalásokról, a melyeket az igen tisztelt Justh-jiárttal folytatott; azonban én konstatálni kívánom azt, hogy ezek közt a nyilatkozatok és a függetlenségi párt álláspontját j^reczizirozó memorandum közt egy folytonossági hiány van, vagy hogy jobban fejezzem ki magamat, ezek a nyilatkozatok ós a memorandum egyáltalán nem fedik egymást. (TJgy van! balfelöl.) Az igen tisztelt pénzügyminister ur óvatosan kerül minden olyan kijelentést, a melyből valaki azt a következtetést vonhatná, hogy a pénzügyminister ur az önálló bank alapján állott, a mikor a tárgyalást felvették. Az igen tisztelt pénzügyminister ur mindig arra hivatkozik, hogy ő itt homo régiusként szerepelt. Bocsánat: a kifejezésért, a postás szerepét töltötte be. Az igen tisztelt pénzügyminister ur azt mondja, hogy ő, igenis, jnxroozieziókat tett, azokat a proj>ozicziókat állja most is, és sejtetni engedi velünk azt, hogy neki tulajdonkéj)en az ezen memorandum pontozataiban jxreczizirozott állásponthoz semmi köze sincs, hogy ez a Justhpártnak a

; belügye és ő a memorandumot csakis átvette, 0 felségének átszolgáltatta és azzal semmiféle közösségben nincsen. Én legalább ezt voltam bátor az ő nyilatkozatából kiolvasni. Azonban ugy tudom, t. képviselőház, hogy ez a memorandum nem egyedül a Justh-pártból indul ki, hogy ez (Zaj. Elnök csenget.) direkt és indirekt utón folytatott tárgyalásoknak az eredménye, (Igaz! Ügy van! balfelöl.) és hogy az e memorandumban lefektetett elvek teljesen megfeleltek az igen tisztelt pénzügyminister ur íiitenczióinak. (Helyeslés balfelöl.) Egy hang (a baloldalon): 0 volt az apja! Szmrecsányi György: És én tudom azt, a miben különben engem megerősít egy ujságczikk, a mely lap az igen tisztelt kormányhoz nagyon közel áll: a Budapesti Hirlap (Derült'bruár 10-én, pénteken. ség a jobboldalon.) és ä mely » Lukács László és az ellenzék« czime alatt »előkelő munkapárti forrásból« kapja értesülését. (Felkiáltások jobbfelöl : Ismerjük már!) Én nem mernék rá mérget venni, nem épen az igen tisztelt pénzügyminister ur-e az az előkelő forrás; és épen azért, mivel egyik legkomolyabb napilapban látott ez a czikk napvilágot és ennek hajlandó vagyok hitelt adni — ha nem igy van, lesz szíves az igen tisztelt pénzügyminister ur megczáfolni. (Közbeszólás a jobboldalon. Derültség a jobboldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György: Én ugy tudom, t. képviselőház, hogy, a mikor Justh Gyula a memorandumot előterjesztette, kifejezésre juttatta egyúttal azt is, hogy ő semmiféle más alapon, mint programmja alapján vállalkozott a tárgyalásokra. Ez az előkelő napilap pedig a fent idézett czim alatt ' a következőket írja — csakis a közlemény érdekesebb jiasszusait fogom felolvasni, ne hogy a t. ház türelmét túlságosan igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A bankvita tulajdonkópen nem öt hete, hanem körülbelül három év óta tart. Lukács László pénzügyminister, mint homo regius, ennek a kérdésnek a megoldásával keresett kibontakozást és nyugvópontot, de nem olyan alapon, hogy az önálló bank hívének vallotta magát, a miképen ma, akkor is a közös bank híve volt, tudta ezt Justh Gyula is, de főképen tudta Justh Gyula akkori pártja. E párt részéről sokan keresték, zaklatták a pénzügyministert azzal, hogy a bank dolgában ideiglenes megoldással is meg lehet egyezni.« Ezzel szemben pedig én határozottan tudom, (Zaj.) hogy igenis Justh Gyula t. képviselőtársam nem egyszer, többször, számosak előtt kijelentette, — többek között én előttem is, sajtóban is, ma is, — hogy a pénzügyminister úrral semmi körülmények közt másképen nem bocsátkozott volna tárgyalásokba, mint hogyha ő feltétlenül nem az önálló bank hívének vallotta volna magát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy hang (jobbfelöl): És Lázár Pál! Szmrecsányi György: Kijelentette t. képviselőtársam azt, hogy ha ő neki egyáltalában csak halvány sejtelme lett volna arról, hogy itt paklizások történnek, semmiféle tárgyalásokba nem bocsátkozott volna. A következmények igazolták is az ő férfias, becsületes és őszinte nyíltságát. 0 nem volt hajlandó a hatalom érdekében elveiből és programmpontjából csak a legkisebbet is feláldozni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonban én továbbmegyek. O rá hivatkozom, — és ő megczáfolhat, ha nem ugy van — hogy ő csakis 0 Felségének kabinetjében értesült arról, hogy Lukács László nem az önálló bank híve, (Derültség a szélsőbaloldalon.) és ez volt az oka annak, hogy