Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés Í9Í1 február ÍO-én, pénteken. 65 gyára. (Zaj. ülnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Minden államnak legfőbb és legsürgősebb czélja, hogy állami életét életczéljainak megfelelően rendezze be. Az egész művelt világon talán mi vagyunk az egyedüliek, a kik közgazdasági életünk legfontosabb szerveit idegen befolyásoktól függetleniteni nem tudjuk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A bankkérdés megoldását, kitelünk függetlenitését, mi, a függetlenségi párt, közgazdasági életünk egyik legfontosabb kérdésének tekintjük. És épen ezért az önálló bank felállítását, minthogy a közös bank a mi viszonyainknak meg nem felel, közgazdasági életünk elengedhetetlen követelményének tekintjük. Azt egy szóval sem állítottam, hogy az OsztrákMagyar Bank, a közös bank, mint ilyen nem felel meg hivatásának, de ez még semmiesetre sem jelenti azt, hogy közgazdasági életünkben betölti azt az ürt, a melyet csak egy önálló, teljesen független bank képes betölteni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez természetes, mert a közös bank nem ítélheti meg ugy viszonyainkat, mint a hogy az nekünk teljesen megfelel, a mennyiben neki soha sem szabad szem elől tévesztenie az osztrák érdekeket. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy nekünk nem lehetnek jDarallel haladó gazdasági érdekeink Ausztriával, hanem csak azt óhajtom bizonyítani, hogy a banknak nem áll módjában, tisztán csak a mi érdekeink kielégítését szem előtt tartani. (Igaz! TJgy van a szélsőbaloldalon.) Közgazdasági érdekeinknek csak a teljesen önálló nemzeti bank felel meg. Ennek a megdönthetetlen tételnek igazságát kivánjuk bebizonyítani és ezzel a hosszú vitával a függetlenségi párt azt czélozza, hogy az ország szemét felnyissa, hogy ennek a bankkérdésnek megoldása mily óriási fontossággal bir az egész ország közgazdaságára nézve. (Helyeslés a szélsobalóläalon.) Grrőf Tisza István t. képviselőtársam beszéde folyamán azt mondja, hogy a függetlenségi párt nyitott ajtókat dönget, mikor a mellett argumentál, hogy az önálló bankot fel lehet állítani. De mi nem azt a kaput döngetjük, a mely az irott törvény szavai szerint nyitva áll, hanem azt, a mely minden alkalommal, valahányszor a nemzet azon be akar menni, a törvény határozott intézkedései daczára, előttünk bezáródik. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Beszédének későbbi folyamán pedig azt mondja gróf Tisza István, azt hiszem, Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal polemizálva, hogy önrendelkezési jogunkat biztosította számunkra az 1867 : XII. t.-cz. Továbbá igy folytatja: »Itt a nemzet joga gazdasági téren biztosítva ván«. — Ez igaz, t. kéjjviselőház, ezt a kaput, nem is döngetjük, de méltóztassék t. képviselőtársamnak az 1867-ik évi XII. t.-czikkben biztosított önrendelkezési jogaink megvalósítása felé csak egy lépéssel közeledni akarni, meg fog arról győződni, hogy az osztrák bornirtság be fogja KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. V. KÖTET. csukni előtte a kaput. A mig az önrendelkezési jogok puszta magyarázásánál maradunk, addig nyitva áll előttünk a kajsu, de a mint azon keresztül akarunk menni, bezáródik. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Legjobb példa erre gróf Tisza István legutóbb tartott beszéde a készfizetések történetéről. Azt mondja ebben a t. képviselő ur, hogy a készfizetést fel akarták és hogy minden faktor ugy nyilatkozott, hogy azt fel is lehet venni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Sőt Popovics Sándor bankkormányzó is azt mondotta belépő beszédében, hogy a bank készen áll a fizetések felvételére. Közgazdasági viszonyaink ritka jó alkalmat nyújtottak erre, de még sem tudtuk a készfizetéseket felvenni, mert az osztrák bornirtság ebben megakadályozott. (TJgy van! balfelöl.) íme, milyen kis lépés a készfizetések felvétele az önrendelkezési jog megvalósítása felé és még sem tudjuk megvalósítani. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De találkozni fog t. képviselőtársam az osztrák bornirtsággal az önrendelkezési jogok más tételénél is és hiszem, hogy be fogja látni, hogy azok az okos szavak, a melyekkel a király és a nemzet közötti jó viszony fentartása érdekében azt kéri, hogy az osztrákok velünk szemben okosabb, czéltudatosabb politikát folytassanak, czélt tévesztenek, mert ezt nem az okosság szavának, hanem a nemzet gyengeségének fogják magyarázni. (Igaz! TJgy van a szélsobaloldalon.) Az én t. képviselőtársamnak gróf Tisza Istvánnak nemes intenczióját elismerem, de neki is látnia kell, ha csak szemét az idealizmus sűrű fátyolával be nem köti, hogy szép szóval és önámitgatással sohasem fogunk eljutni az önrendelkezés megvalósításához. A nemzetnek határozottságot és jogai mellett való erős kitartást kell mutatnia, akkor lassan beevezhetünk az^ önrendelkezés biztos révébe, különben soha. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az előadó ur és a t. túloldalról kinevezett bankszakértők, az előadó úrtól le egészen Hantos Elemér t. barátomig és vissza (Zaj.) valóságos rémképeket festettek az önálló bank felállítása esetére. Természetesen mindezt arra a szuppoziczióra, feltételre alapították, hogy mi rossz bankot fogunk felállítani. Elismerem azt, hogy az önálló bank felállítása közgazdasági életünkben több-kevesebb rázkódtatással jár, de kérdezem, hogy nem éri-e meg a nemzetnek azt az áldozatot, hogy hitelügyét saját gazdasági életéhez mérten rendezze ? (Helyeslés balfelöl.) Meg vagyok győződve, hogy más államok, még ha háborút kellett volna is inditaniok a kérdés megoldásáért, még ezt is megtették volna, sőt nekünk is meg kellene ezt tenni. Biztosithatom is a t. képviselőházat, hogy ennek a kérdésnek megoldása sokkal nagyobb haszonnal^ járt volna, mint pl. a boszniai okkupáczió. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) 9