Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 akkor végeredményben a törvényt módosíthatja ezen javaslat értelmében*. Ezen passzus utolsó mondatával, hogy törvényt módosíthat, később fogok foglalkozni, most csak azt akarom megvilágítani, hogy t. barátom részéről, azt hiszem, tévedés, hogy ezt páratlan dolognak tartja és hogy csodás joggal ruházza fel ez a törvényjavaslat a bankot. Mert én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az angol parlament bir érzékkel arra nézve, hogy hatáskörét féltékenyen megóvja és bír elég hatalommal is, hogy ebben mindig czélt érjen. Az angol parlament nem az, a mely a maga jogait könnyű szerrel másra ruházza. És mikor 1820-ban az angol parlament elhatározta a készfizetések megkezdését, akkor a banknak egy négyévi terminust tűzött, de annak a napnak a megáUapitását, hogy mikor kezdi meg a bank a készfizetéseket, a bankra bízta. Es miért ? Gr. Andrássy Gyula : Tessék itt is azt csinálni! (Helyeslés a baloldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Mert hiszen a bank tudhatja legjobban, hogy mikor érkezett el az az idő, a mikor a legkisebb vészelj nélkül megkezdheti a készfizetéseket. Ez tehát nem valami csodás és nem valami páratlan dolog; sőt, én azt hiszem, hogy ez helyesebb konstrukczió, mint az a konstrukczió, hogy a kormányokra bizassék a nap meghatározása. Azután azt mondja gróf Andrássy Gyula t. barátom, — már nem idézhetem szószerint, mert akkor fel kellene olvasni ezt az egész passzust, de igyekezni fogok értelmét hiven visszaadni — azt mondja, hogy ez csodálatos, zavaros törvény, mert nem áü a készfizetések alapján, hanem azt mondja, hogy a 83. §., a melynek alapján a bank a készfizetések alól fel van mentve, képezi a törvényes állapotot, és azután ugyanaz a törvény azt mondja, hogy a bank kezdeményezésére ez a törvényes állapot megszüntethető, vagyis az ő okoskodása szerint a törvény — röviden szólva — a kényszerárfolyam álláspontján állva, megadja a jogot a banknak, hogy készfizető bankra változhasson át. Ha t. barátom a mai javaslatot nem a Széliféle bankjavaslattal hasonlította volna össze, a mely a Széll-Körber-féle kiegyezésen alapult, lehetetlen, hogy erre az eredményre jutott volna, mert a két javaslat szerkezete tökéletesen más. Itt mivel állunk szemben ? Inartikulálva van olyan banknak a statútuma, a mely bank ma nem készfizető, a mely csak vállalta azt a kötelezettséget, hogy az árfolyamok paritását fentartja. Ez pedig vonatkozik a 83. §-ra. Gr. Andrássy Gyula: A m. §.! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister : Tehát ismétlem, olyan bank statútumáról van szó, a mely ma még nem készfizető, de melynél az a prezumpczió, hogy az ő szabadalmának folyama alatt készfizető lesz. Minthogy pedig itt egyszerre lettek inartikulálva a statútumok, a dolog természetéből folyik, hogy van a statútumban olyan tbruár 10-én, pénteken. 63 paragrafus is, a mely a kényszerforgalmat tartja fenn, és van olyan paragrafus is, a mely megszünteti a kényszerforgalmat és a készfizetések megkezdéséről szól. Gr. Andrássy Gyula : De ezt csak törvénynyel lehet. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Mindig azt mondja t. barátom, hogy: törvény. Hozok fel tehát más példát. Méltóztatnak tudni, hogy a német-franczia háború folyamán először a franczia kormány és később — a mi még nagyobb visszaélés volt — a kommün nagyon igénybe vette a franczia bankot, ugy hogy annak bankjegyforgalma egy időben három milliárd és 200 millió volt, a minek folytán a franczia bank a készfizetéseket megszüntette. Lehet, hogy tévedek, de én nagyon kutattam, de olyan törvényt, a mely a franczia banknak elrendelte volna, hogy ne kezdje meg a készfizetést, nem találtam. Gr. Andrássy Gyula: Nem volt ellenkező törvény ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: A franczia bank tehát megkezdte a készfizetéseket a mint tehetségében állott. Azt hiszem ennélfogva, hogy nem jogosan kifogásolta a t. barátom, hogy van a statútumban egy olyan paragrafus is, a mely kényszerforgalomról szól és van olyan is, a mely a készfizetésekről szól. Azért, mert ez a bank ugy indul meg, hogy most kényszerforgalom van és később tér át a készfizetésre. Még két kérdéssel akarok foglalkozni, melyek nem függnek ugyan szorosan össze az egész törvényjavaslattal, de a tiszteletnél fogva, melylyel t. barátomnak véleménye iránt vagyok, mégis ezeket is meg akarom említeni. Legelőször is azt mondja t. barátom, hogy az az egész intézkedés, a mely az 5. §-ban van, a jsarlament lekicsinylése. Én sohasem láttam, sohasem hallottam azt, hogy ha valakire egy kötelességet rónak és azt a kötelességet záros határidőhöz kötik, ebben bármi néven nevezendő lekicsinylés volna. (Ugy van! jobbfelől.) A lekicsinylés abban van, ha én valakinek a véleményére semmit sem adok, ha annak véleményét meg nem kérdezem. Polónyi Géza: Ez az ! (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Lehetne talán lekicsinylés abban, ha azt tartalmazná ez a szakasz, hogy nem szükséges, hogy a banknak a készfizetések megkezdésére irányuló indítványát még a képviselőház tárgyalja, — nézetem szerint ez lett volna helyesebb, de nem lehetett megcsinálni az osztrákok miatt — de hogy abban legyen lekicsinylés, hogy a bank által javasolt készfizetések megkezdése még egyszer a képviselőház elé kerüljön, ez nem jogos ellenvetés. (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Eitner Zsigmond: Félremagyarázás! (Zaj jobbfelől.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: A másik ellenvetés, a melylyel foglalkozni akarok,