Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

98. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. 61 bevonásával a bankjegyek diszázsióját megszün­tették. Ezek azok az okok, a melyek miatt én egész nyugodt lélekkel és teljes meggyőződéssel azt mondom, hogy igenis a főczélt, a mely az egész valutareform terén előttünk lebegett, ezzel a tör­vényjavaslattal elértük. (Igaz ! ügy van ! a jobb­oldalon.) Hogy ebben a törvényjavaslatban a készfize­tések volnának fölvéve, ilyen abszurdumot nem állithat senki. Nincsenek. De azt állitom, hogy mégis elfogadom ezen javaslatot és bátran ajánl­hatjuk a képviselőháznak is elfogadásra ; mert azt a czélt, a melyet a készfizetések megkezdése által akarunk elérni, elérjük ezen törvényjavaslat intéz­kedései által is. És itt figyelmeztetem a t. képviselő­házat, hogy a váltóárfolyamok paritásának biz­tosítása nincsen semmiféle terminushoz kötve, erre kötelezve van a bank abban a pillanatban, a mint ezen megújított szabadalmát megkapja. A másik dolog, a készfizetések megkezdése, szintén nincsen ebben a javaslatban elejtve, az is benne van, csak­hogy nincs terminushoz kötve és ez ennek a tör­vényjavaslatnak a baja, a melyről nem tehetünk, és a melyet eléggé sajnálunk. (Felkiáltások balfelől : Miért ?) Bocsánatot kérek, ne tessék kivánni, hogy én minden közbeszólásra feleljek. Gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnapi beszédében egy más vonatkozásban azt mondotta, hogyha mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a váltóárfolyamok paritásának ezen biztositása által, a mely a törvényjavaslatban kontemplálva van, mi elértük a czélt, miért csináltuk azt a kom­jjlikált mechanizmust, a melyre később rátérek, a készfizetések tekintetében. En a magam részéről kijelentem, hogy én a váltóárfolyamok paritásának biztositása mellett a készfizetések megkezdését is nagyon szükségesnek tartom és meg mondom egész őszintén, hogy miért. Utóvégre méltóztatik azt nagyon jól tudni, hogy a hitel nemcsak az illető adósnak fizetőképességétől függ, hanem függ attól is, hogy mennyi hajlandóságot vagy jóakaratot tételeznek fel arról az adósról, hogy annak a köte­lezettségnek, a melynek megfelelni tud, meg is akar felelni. (ügy van !) Már most, én nem tehetek róla, de előttem érthetetlen az, hogy ha valaki beleegyezik abba, hogy a bank a váltóárfolyamok paritását biztosítsa, miért vonakodik az attól, hogy a bank a készpénz­fizetések megkezdésére is köteleztessék ? Mert a külföldi váltóárfolyamok paritásának biztositása és a készfizetések megkezdése ugyanazon dolognak két másféle oldala, de ugyanaz a dolog. (Igaz! ügy van! jobbfdől.) Ezt igen egyszerűen be fogom bizonyítani. Mit tesz az, hogy a bank a váltóárfolyamok paritását biztosítja ? Már előbb voltam bátor mondani, hogy ez lényegében annyit tesz, hogy a kinek Berlinben — nem fogok különféle viszony­latokat emliteni, mert a mi az egyikre áll, a többire is áll — 100 márkát kell fizetnie, hogy azt a 100 márkát mindig 117 korona 56 fillér értékű bank­jegygyel vásárolhassa meg. Már most, ha bizto­sítva van az, hogy én bármikor 117 korona 56 fil­lérért kapok 100 márka aranyat, mintán 100 márka arany nemcsak egyenlő, de azonos 118 korona értékű pénzzel... Polónyi Géza : Aranyértékkel! Hieronymi Károíy kereskedelemügyi minis­ter: ... mivel ugyanazt az aranyat foglalja ma­gában, ha a márkát 117 K 56 fillérért kapom meg, miután a márkában az arany teljesen, azonos a 117 K 56 fillér értékű aranynyal, nagyon ter­mészetes, hogy ha 100 márkát kapok, akkor pari szerint 118 K — beszéljünk kerek összegben 118 K-ról — aranypénzt is kapok 118 korona bankjegyért, mert ha két dolog egy harmadikkal egyenlő, akkor ez a két dolog egymás közt is egyenlő, (ügy van !) Hock János: így van, természetes! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisíer: Ha tehát nekem biztosítva van a külföldi árfolyam, ennélfogva biztosítva van az is, hogy azért a bank­jegyért mindig diszázsió nélkül megkapom az ércz­pénzemet, az aranyat is. Ezért, ismétlem, a két dolog ugyanaz, csak két oldalról tekintve. (Igaz ! ügy van ! jobb felől.) Daczára ennek és épen ezért követelnünk és törekednünk kell a készfizetések megkezdésére, mert a mi külföldi hitelezőink nem fogják soha megérteni azt, hogy miután ez igy van, a mint mondtam, miután a külföldi váltóárfolyamok paritásának biztositása eredményében tökélete­sen egyenlő a készpénzfizetések megkezdésével, hogy akkor azok, a kik az egyiket igenis hajlandók biztositani, a készpénzfizetést miért nem akarják megkezdeni, (ügy van ! jobbfelöl.) En azt hiszem, hogy miután ezek a kérdések az előttem szólók által már sokszorosan megvilá­gittattak, nem szükséges ezekről többet szólanom, de ugy vélem,, hogy teljesen bebizonyítottam azt, hogy nem jövünk a czél tekintetében inkonzekven­cziába akkor, a mikor ezt a javaslatot elfogadásra ajánljuk, illetőleg a mikor ezt a javaslatot elfogadja a ház többsége. Mert igaz. hogy nem kaptuk meg a készfizetéseket, — és ez ennek a dolognak egy hibája — egy cseppet sem átallom bevallani. . . Múzsa Gyula: Nagyon őszinte beszéd ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: . . . bocsánatot kérek, nekem nincs mit tagadni, én őszintén beszélhetek, de a czélt teljesen elérjük. Eitner Zsigmond: Azt nem épen ! (Zaj. Hall­juk ! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: És ha ennyi vajúdás után van egy mód, a melylyel a czélt elérhetjük, nem értem, hogy e czél elérésére szükséges eszközöket, melyek e törvényjavaslatba le vannak fektetve, két kézzel meg ne ragadjuk. (Helyeslés jobbról. Mozgás a bal- és a szélsőbal­oldalon.) En, t. képviselőház, nem is vagyok abban a vélekedésben, a mi itt sok helyütt és különösen gróf Andrássy Gyula t. barátom tegnapi beszé­dében kifejezésre jutott, hogy miután a bankra ruháztuk — a miről később külön fogok szólam —

Next

/
Oldalképek
Tartalom