Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

117. országos ülés 1911 márczius 8-án, szerdán. 595 csak ilyen állapota mellett lehetséges, a mi megtörtént ugyancsak a japán háborúban Daschitsaonál, mikor Oku azt a parancsot adta Neda altábornagynak, az egyik hadosztály vezetőjének, hogy a hadosztály pedig nyomuljon előre, még ha mind egy szálig odavész is. Kuroki pedig csak ilyen érzület mellett adhatta meg a hadosztályparancsnokoknak, Ljaojan mellett azt a parancsot, hogy hagyják meg csapataiknak : öltsék fel halotti ingeiket és ugy menjenek a csatába életük teljes odaadásával, a legtökéletesebb halálmegvetéssel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen hadierkölcsre csak békében lehet felemelni a katonai erőket. És mivel tesszük ezt mi, t. ház ? Az egységes monarchiának mesterségesen gyártott természetellenes fogalmával, nem pedig a mindnyájunk szivében és az ifjú katona szivében vérszerint élő hazának szerelmével! (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre a pontra érve, egyáltalában nem akarom bárkinek itt a házban hazafias meggyőződését, csak a legtávolabbról érinteni. Én nem tételezhetem fel önökről, hogy a létező állapotokhoz való elvakult ragaszkodás következtében, ellentétben azzal a nemzeti felbuzdulással, a mely elől még önök sem zárkózhattak el, a kik 1894-ben a szabadelvőpárt tagjai voltak, hogy lelkükben be ne lássák a mi álláspontunk jogosultságát. Lehetetlennek tartom ezt épen akkor, mikor olyan férfiú áll a honvédelem vezetése élén, mint a mostani t. honvédelmi minister ur, kinek itt a házban, valamint a házon kivül tett nyilatkozataiból meggyőződtünk arról, hogy benne összhangzatos lélek él, a melyben teljes egyensúlyban áll a derék katona a 'hazaszerető polgárral és államférfiuval. Hogy ez igy van, hogy a t. honvédelmi minister úron csakugyan nem múlik a véderőnek nemzeti irányban való fejlődése, arról meggyőződhettünk legutóbb Losonczon tartott programmbeszédéből, a melyből mindenki láthatja azt, hogy benne igenis megtalálnók azt az alkalmas tényezőt, a ki diadalra tudná vinni a lefolyt nemzeti küzdelem vágyait. Fájdalom azonban, mindaddig, mig az önök részéről csak türelmi kitanitásokkal találkozunk; mindaddig, mig önök azt hiszik, hogy jogosítva vannak a nemzeti követelések teljesítése nélkül is a katonai túlkövetéléseket megadni : addig nekünk ebben a házban nem lehet reményünk, hogy — az önök kétségbe nem vont legjobb hazafias érzülete mellett is — bármi sikert tudjunk felmutatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt aztán elértem egy másik kérdéshez. En azt tartom, hogy ezt egyetlenegy szerves kérdésnek és a nemzet jövőjére kiható tárgynak a megbeszélésénél figyelmen kivül nem hagyhatjuk. Ez nem is a junktim kérdése, hanem a prius kérdése. (Halljuk ! Halljuk I) A hadügyminister ur a delegáczió előtt tartott expozéjában a politikai helyzetnek Magyarországon is kilátásban lévő és szerinte már el is ért javulására tesz félreérthetetlen czélzást. Én azonban azt hiszem, nagyjában ábránd az a rózsás önhitegetés, a mely a t. hadügyminister urat vezeti. (Igaz I ügy van I a szélsőbaloldalon). Ábránd pedig azért, inert nem lehet azt elfogadni, bármily nagy önmegnyugvással hitetik is el önök magukkal ezt: hogy helyreállott minden békesség, s nem zavarja immár az önök czirkulusait továbbra belső ellenmondás, a mely ennek az országgyűlésnek legégetőbb kérdése, a választójog kérdése tekintetében az önök soraiban uralkodik. Azt mondják, hogy ez csak epizód volt, múló inczidens. Mi érezzük azt a kötelességünket, hogy ez a felfogás ne győzedelmeskedjék, a választójog kérdése elmúló epizódnak, egy napig tartó inczidensnek ne tekintessék, hanem folytonosan napirenden legyen, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ne hagyjunk önöknek mindaddig békét, a mig a megoldás stádiumába nem juttatják ezt az ügyet, a melyre ünnepélyesen fogadkoztak válaszfeliratban, trónbeszédben és programmjukban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nehogy valakinek az a gondolat jusson eszébe, hogy mi köze ennek a kérdésnek az ujon ez javaslat hoz : 1906-ban az a megállapodás jött létre, hogy á függőben hagyott katonai kérdések az általános, egyenlő választójog alapján megválasztandó parlament döntése alá bocsáttatnak. Most a legautentikusabb helyről, a ministerelnök ur ajkáról hallottuk a bécsi deíegáczionális tárgyalások során, azóta a pénzügyi bizottságban is, talán már itt a házban is és talán megint meg fogja ismételni, hogy a választójog reformjának a kérdését ugy akarja megoldani, hogy abba semmiféle más kérdés zavarólag ne hasson. Ez lehet nagyon ügyes taktika, de azzal szemben, hogy az 1906. megállapodások a nemzet részéről a katonai kérdések megoldását csak arra az esetre és arra az időre követelték, a mikor a választójogi reform, és pedig az általános, egyenlő választói jog formájában meg fog valósulni; és azzal szemben, hogy a trónbeszéd ez elodázhatatlan kérdésnek jelezte, ezzel szemben ez a taktika ügyes lehet az önök erős pártfegyelme következtében, a mely az ilyen kérdést múló inczidens és epizód értékére szállítja le, ele a nemzet előtt ez nem marad egyéb, mint oly taktika, mely kitér a politikai morál legfontosabb, legkardinálisabb kötelezettsége alól, a mely egy többséget, egy kormányzásra vállalkozott jjártot terhel. Elnök (csenget) : A t. képviselő urat két dologra kötelességem figyelmeztetni. Először arra, hogy a ház határozata értelmében tulajdonképen már 1 órakor át kellett volna térni az interpellácziókra; (Ugy van! jobbfélől.) ennélfogva az interj)elláló képviselő urak szólási jogára való tekintettel is kívánatos,- hogy a t. képviselő ur előadását most már fejezze be. Másodszor figyelmeztetnem kell arra, hogy az általános választói jog kérdése a rendes ujonczlétszám megállapításának kérdésével csakugyan nem hozható kapcsolatba. (Helyeslés, a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) 75*