Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-98

54 1)8. országos ülés 1911 február 10-én, pénteken. Iványi Árpád képviselő ur felkért, hogy napirend előtti felszólalás jogát neki megadjam. En e jogot neki megadtam. Szent-Iványi Árpád: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) A tegnapi képviselőházi ülésen a pénzügyminister ur igazán lekicsinylő, fékevezető és szerintem rágalmazással telt kijelentést tett. (Igaz! Ugy van! balfelől. Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások : Rendre !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szent-Iványi Árpád képviselő urat figyelmeztetem, hogy a szabad kritika jogát mindig tiszteletben tartom ; azért adtam meg az engedélyt a napirend előtti felszólalásra is, azonban a felszólalás csakis a kritika jogára vonatkozhatik a házszabályok keretében, igy tehát az általa imént használt és a parlament tekintélyét sértő kifejezésért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. (Helyeslés a jobboldalon.) Szent-Iványi Árpád: Ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy azon esetre, ha ez nem fog rágalmazásnak minősülni, bocsánatot fogok kérni a minister úrtól nyilt ülésen. (Felkiáltások a jobboldalon : Megteheti előre !) A lekicsinylésre nézve nem kívánok egyebet mondani, csak azt, hogy a ki az ellenfelét lekicsinyli, az maga magát még nem fújja fel valami nagygyá. De nem szólok erről, sem a félrevezetésről semmit, mert tudom, hogy Désy Zoltán t. barátom, minthogy ma nincsen alkalma azt be is bizonyitani, a holnapi napon interpelláczió alakjában fogja azt megtenni. Felszólalásomnak tárgyát képezi azonban az, hogy a tegnapi napon a pénzügyminister ur ezeket mondotta (olvassa): »Arra kérem t. képviselőtársamat, ne méltóztassék a multat nagyon bolygatni és feszegetni, mert nem lehet tudni, hogy a múltnak romjai között hol vannak még egyes bombák elhelyezve, és ha az ember azokat nagyon bolygatja, azok felrobbannak és akkor nemcsak a közel állókat teritik földre, de megsértik esetleg még a távolabb áUókat is.« En kérem a minister urat, legyen szives azokat a bombákat kirakni, (Elénk helyeslés balfelől.) azokat előkeríteni. Én, t. képviselőház, nem fogok reszketni azoknak fejeiért, a kik olyan hibát követtek el, hogy most félniök kell a bombáktól; (ügy van ! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de tessék kimutatni, hogy mik azok a bombák, hol vannak azok a bombák, és hogy kik azok, a kiknek azoktól félniök kell. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Azt hiszem, bűzbomba volt csak ! Szent-Iványi Árpád: Hát ha a t. minister ur be fogja bizonyitani, hogy csakugyan vannak ilyen cselekmények, a melyek miatt felni lehet az illetőknek, én a magam nevében kijelentem, hogy bocsánatot fogok tőle kérni; ha azonban nem tudja bebizonyítani, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, de én ezt egyébnek, mint rágalomnak nem tekinthetem, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Hock János: Ha nem tudja bebizonyítani, azt mondja: Szent-Iványi Árpád: Minthogy a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártot sértette leginkább ez a gyanusitás, s minthogy vezéreink közül az egyik — mint méltóztatik tudni — súlyos betegen fekszik, a másik pedig Amerikában van, nekem, mint a párt alelnökének kötelességem volt ezt az ügyet ide hozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) En kérem a minister urat. . . Hammersberg László : Hol van ? Szent-Sványi Árpád:... ne átalj a, tessék előhozni azokat a dolgokat, tessék kimutatni, hogy mik azok, s ha azokban szegy élni való van, én nem fogom védelmezni. De hogyha nem tudja bebizonyitani, már engedelmet kérek, akkor én ezt másnak nem tekinthetem, mint annak, hogy félre akarta vezetni, el akarta terelni erről a dologról az egész ország figyelmét, hogy ő igenis a 48-as és függetlenségi Justh párttal mikor alkudozott, az önálló bank alapján állott, sőt hir szerint az az Ígérete is volt, hogy talán be is fog lépni a függetlenségi- és 48-as pártba. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérem a minister urat. . . H liszár Károly (sárvári) : Tessék nyilatkozni erre ! Szent-Iványi Árpád:... hogy nyilatkozzék erre nézve és ha állítását nekünk be fogja bizonyitani, kijelentem, hogy itt férfiasan bocsánatot fogok kérni; de ha nem tudná bebizonyítani, akkor, engedelmet kérek, ez nem lenne egyéb, mint rosszakaratú rágalom és vénasszonyi fecsegés. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket kívántam elmondani. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Posgay Miklós: Az ország elé odaállítani rjellengére pártokat egy ministernek ! (Zaj.) Elnök: Áttérünk most napirend szerint az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érmeés pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Nóvák János! Nóvák János : T. képviselőház ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Az előttünk fekvő bankjavaslatra nézve az a nézetem, hogy már a t. kormány is megunta ezt a hosszas vajúdást és az a szándéka, hogy mielőbb tető alá hozza az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát és hogy az mielőbb törvénynyé váljék. Hálás köszönettel tartozom azonban az igen t. pénzügyminister urnak, hogy ez a reményem, ez a feltevésem nem vált be, hanem ő figyelmeztet minket az ellenzék kötelességére. Ha jól fogom fel a mi kötelességünket, az ellenzék mintegy őrszemként áll a kormány és a munkapárt felett. A pénzügyminister ur tegnapi beszédében világosan kijelentette, hogy a mikor a 48-as párt többségben került be, a koalicziós kormány megalakult, s mivel a koalicziós kormányban 67-es