Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-117

117. országos ülés 1911 zást tartalmaz a kormány számára az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek — okne Sang und Klang — az eddigi tartalom szerint való meghosszabbítására. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Már az általános vita keretében rámutattam arra, hogy ennek az érmeszerződésnek, a melynek meghosszabbítására a t, képviselőháztól most meghatalmazást kérnek, vannak ozikkelyei, a melyek már régen hatályon kívül helyeztettek, a melyeknek értelme sem dogmatikus, sem historikus magyarázatok szerint abszolúte nincs, sőt a melyek bizonyos tekintetben ínég félreértésekre is okot szolgáltathatnak. Ezzel az érmeszerződéssel, ha az így szavaztatik meg, a mint van, a törvényhozás bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy vagy nem olvasta el ezt a szerződést, vagy pedig szándékosan be akarja bizonyítani, hogy ez a törvényhozás képtelenségek megszavazására is hajlandó. Gr. Batthyány Pál : Mindenre hajlandó ! Polónyi Géza: Én már megelégeltem azt, hogy a házzal megszavaztatták a bankvitának 111. §-át, a mely nem létezik. (Derültség balfdM.) De arra már aztán semmi ok sínes, — és én vártam is, hogy a t. előadó ur talán lesz olyan szives legalább ezeknek a kirívó lehetetlenségeknek kihagyását proponálni, — hogy a magyar törvényhozást azzal kompromittáljuk, hogy 1911-ben megszavazzunk egy törvényt, a mely felhatalmazza a kormányt a 12. czikk szerint a két és egy negyed forintos ausztriai veretű érmék tekintetében egy egyezség kötésére, a mely érmék világos törvények szerint már régen forgalmon kivül vannak. Még kevésbbé volna czélszerű, hogy példát említsek, megszavazni az érmeszerződés 17. ozikkét, mert' ez a papír, illetőleg államjegyeknek forgalmára vonatkozik, ezek az államjegyek pedig már szintén régen hatályon kivül helyeztettek. Sőt. hogy a konfúzió és a kompromisszió teljes legyen, megszavaztattak az urakkal már előzetesen egy olyan intézkedést, a mely az 1899. évi XXXIV. t.-czikkbe van foglalva és a mely az államjegyekre vonatkozó intézkedéseknek utolsó remanencziáját is hatályon kivül helyezte. Ez már meg van szavazva. Most pedig ennél az érmeszerződésnél egy meghatalmazást kérnek önöktől, hogy a már hatályon kívül helyezett áUamjegyekre vonatkozó intézkedéseket újból tessék reaktiviálm (Derültség balfelól.) és az állam j egy ékre, az ausztriai értékre szóló papirpénzj egy ékre vonatkozólag, a kormány egy ujabb megegyezést létesítsen. Ha valami politikai vagy gazdasági haszon kínálkoznék ebből, akkor talán én sem remonstrálnék ellene. De csak azért, hogy önök emléket állítsanak maguknak arra nézve, hogy képesek voltak ilyen lehetetlenséget is megszavazni minden politikai vagy párthaszon nélkül, erre talán még sincs szükség, hogy a magyar törvényhozást ilyen módon kompromittáljuk. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) márczius 8-án, szerdán. 579 Ezekre csupán szives figyelmüket akartam fölhívni. Hogy vájjon meg fogják-e tenni ezt a nevezetes dolgot, vagy nem, az önökre tartozik. Én nem fogom, önöket megkímélni e tekintetben és semmiféle propozicziót sem teszek ezeknek kihagyására, mert ez önöknek volna a kötelessége. Részünkről elég, ha tiltakozunk és lelkiismeretünket szalváljuk a tekintetben, hogy ilyen képtelenségekhez legalább a magunk részéről hozzá nem járulunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az érmeszerzőclésre vonatkozólag lehetne és kellene is sok elvi kifogást termi. így már magában véve természetes dolog, hogy az, a ki az önálló jegybank álláspontján áll, azt az elvi kérdést, hogy az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződést kössön-e egy másik állammal, vagy nem, csak negatíve oldhatja meg. Mi nem járulnánk ahhoz, — legalább én a magam részéről sohasem járulhatuék hozzá, — hogy Magyarország pénzrendszere más állammal közössé tétessék és egyáltalában nem járulhatnék ahhoz, hogy Magyarország e részben önálló rendelkezési jogáról lemondjon. Igaz, hogy a közös bank természetszerű korollárruma ez az intézkedés, és azt már nem is veszem zokon, ha a t. képviselő urak mint a közös bank hivei, erre az álláspontra helyezkednek, de erre már abszolúte semmi szükség nincs, hogy nemcsak az érméknek további kölcsönös érvénye tekintetében, de magának a pénzlábnak és pénzrendszernek tekintetében is, olyan szerződést kössenek, hogy az a.jelenlegi bankaktának és az érmeszerződésnek lejárta után még két esztendőre kötelezze Magyarországot. Erre egyáltalában semmi szükség sincs és ez Magyarországra nézve egy békó a tekintetben, hogy akkor is, midőn 1917-ben át akar térni az önálló jegybankra, Magyarország még további két esztendeig obligálva marad nemcsak az érmeknek kötelező elfogadására, a mi a dolog természetéből folyik és a mi ellen nem is teszek kifogást, de arra nézve is, hog)^ magát a pénzláb és pénzrendszer és egyáltalában a valutarendezés kérdését Magyarország még két esztendeig meg nem oldhatja. Hiszen azt hittük, hogy a Benedikt-féle formulával ez a kérdés a két állam közti megegyezés alapján már elintéztetett. De bármiként áll a dolog, elvileg kifogásolom, hogy ehhez mi hozzájáruljunk és részemről ezt főleg azon okból nem vagyok hajlandó megszavazni. Ezek után csak néhány reflexiót teszek. Az egyik a következő : A t. pénzügyminister ur talán volt szives figyelemmel kisérni azt a megjegyzésemet, hogy Ausztria területén tudomásom szerint igen sok olyan váltópénz forog, a mely nem tartozik a magyar pénzrendszerhez. P. o. azok, a kik gyakrabban utaznak Dalmáczia területén, panaszkodva említették, hogy a pára mint váltópénz majdnem ugyanolyan mennyiségben van ott forgalomban, mint bronz és nikkelpénzünk. Ez az osztrák kormánynak velünk szemben nem barátságos eljárása és abszolúte semmi ér-