Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

1ÍL>. országos ülés 1911 márczius 6-án, hétfőn. 531 erre való törekvése. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) De feltéve azt a nem várt és igazán nem valószínű esetet, hogy a bank ezt a javaslatot mégis megteszi, akkor is be kell következnie annak a feltételnek is. hogy az osztrák kormány teljesen egyetértsen a magyar kormán3?nyal e javaslat előterjesztése tekintetében. Fájdalom, a példák azt mutatják és tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az osztrák kormánynak a magyar kormánynyal való ilyenféle egyetértése sem tartozik a valószinű lehetőségek közé. (ügy van ! balfelől.) De még ha ez is megvolna, még akkor is szükség van arra, hogy azt osztrák pénzügyminister találjon az osztrák parlamentben huszonhárom olyan férfiút, a ki neki e szakasz megvalósítása érdekében szolgálatába áll. Én nem akarom hinni, hogyha az osztrák parlamenti körök ennek a javaslatnak az alkotmányhoz viszonyitott tendencziáit látják. — a mint hogy látniok kell ugy, a mint mi is látjuk — hogy akkor akadjon abban az osztrák parlamentben huszonhárom olyan férfiú, a ki kész legyen az osztrák pénzügyminister urnak óhajtása szerint huszonhárom ülésen át beszédeket mondani. Nem hiszem, hogy akadjon huszonhárom ilyen ember az osztrák képviselőházban, annak a bizonyos tizennégy óráig szónokló Lechernek a hazájában, a ki saját parlamentjét segítsen megszégyeniteni, mert hogyha erről a feladatról, illetve ilyenféle esetről lenne szó, a minőt ez az 5. §. kontemplál, akkor, azt hiszem, hogy abban az osztrák parlamentben is az a Leeher — épen ugy, mint a hogy egy alkalommal mondta róla a t. túloldal egyik igen kiváló poéta-tagja — meggondolná ezt a parlamentrontó dolgot és >>hogyha meggondolja mind a rosszat, nem fog beszélni 14 óra hosszat«. Minthogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezen 5. §-a itt előadott nézetem és meggyőződésem szerint egyáltalán nem biztositja azokat a feltételeket, a melyekre a ministerelnök ur beszéde alludál, nem biztositja a készfizetések megkezdése feltételeit, sőt e mellett még egy súlyos alkotmánysérelmet is foglal magában : ennélfogva ezt a szakaszt nem fagodom el, hanem csatlakozom a Sághy Gyula t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés és éljenzések a báloldalon.) , . Elnök: Ki következik szólásra? Hammersberg László jegyző: Rakovszky István ! (Halljuk! Ralijuk!) Rakovszky István : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, hogy daczára a hosszura nyúlt vitának, nem vagyok szerénytelen, ha ezen 5. §-hoz felszólalok, mert hiszen, ha ezt elmulasztanám, talán annak a vádnak tehetném ki magamat, hogy ezen 5. §-sal egyetértek elvbarátaimmal együtt. A mi álláspontunk a bankkérdésben az volt, hogy mi ezt gazdasági kérdésnek tekintjük. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy ahhoz, hogy vájjon valaki az önálló bank vagy a közös bank mellett foglal-e állást, az általa elfoglalt, akár 67-es, akár 48-as közjogi álláspontnak semmi köze sincsen. (Helyeslés balfelől.) Lehet valaki egészen jó 67-es és azért mégis a gazdasági önállóság mellett foglalhat állást. (Helyeslés a baloldalon.) Részemről egészen nyiltan kijelentem, hogy, ha "két dolog nem foglaltatnék ebben a törvényjavaslatban, én a közös bank mellett foglaltam volna állást. Az általános tárgyalás alkalmával két indok tette lehetetlenné, hogy erre az álláspontra helyezkedjem ; ugyanazon indokok teszik most fokozott mértékben lehetetlenné azt, hogy ezen 5. §-t elfogadjam. (Helyeslés.) Az egyik volt a készpénzfizetések tényleges felvételének elodázása, a második pedig ezen 5. §. tartalma, a mely ellen nagyon erős aggályaim vannak. T. ház ! A koalicziós kormánynak álláspontja volt a közös banknak a készfizetések tényleges felvétele mellett való elfogadása. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak a 67-eseknek!) Kérem, ne vitatkozzunk e felett. Ha az urak ki nem váltak volna, akkor, azt hiszem, hogy ilyen alapon megtörténhetett volna a megegyezés azok között, a kik ellenezték. Erre nézve igen erős támpontjaim vannak. Küszöböljük ki ezt a kérdést a vitából és maradjunk csak egész szorosan a vita tárgyánál. (Halljuk!) Mondom, a készpénzfizetések tényleges felvétele mellett, gondolom, — hogy eleget tegyek az uraknak is — könnyebben ment volna a koaliczió alatt a közös bank elfogadása. A készpénzfizetések e tényleges felvétele a t. munkapárt választási beszédeiben szintén előfordult és midőn a t. munkapárt részéről a bankszakértők felkeltek és bizonyították a tényleges készpénzfizetések felvételének lehetetlenségét, káros voltát, azt nemcsak a t. függetlenségi párt részéről felszólaló szónokok czáfolták meg, hanem a legerélyesebben maga gróf Tisza István, a ki elismerte, hogy igenis, lehetett volna és meg kellett volna ezt a dolgot csinálni, de ez lehetetlen volt, mert annak az osztrák bornirtság útját állotta. Bocsánatot kérek, álljunk meg ennél az osztrák bornirtságnál. Ez az osztrák bornirtság nem olyan egyűgy.ű mint az első pillanatra nekünk tetszik, mert az a magyar tehetetlenségen (Igaz ! ügy van ! balfelől.) a magyar hatalomszomjon, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) a magyar egyenetlenségen alapszik, és ebben a tekintetben nem bornirtság, hanem egy nagyon jól bevált, kiszámitott politika. Bornirtság előtt okos, bátor ember nem hátrál meg, mert hogyha az egyik bornirtság elől meghátrálunk, nincsen ok, hogy holnap a másik előtt ugyanazt ne tegyük és igy a bornirtságok előtt való meghátrálásoknak végtelen sorából az sül ki, hogy nem a bornírtok voltak bornírtok, hanem azok, a kik rászedették magukat, (Elénk tetszés és tafs balfelől.) különösen hogyha én azt látom, hogy ez az osztrák bornirtság az egész vonalon győz és nagy hasznot hajt önmagának Magyarország kárára. A tényleges készpénzfizetések fel nem vétele 67*