Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

528 U5. országos ülés 19Í1 márczrus 6-án, hétfőn. viszonyokat, olyan fizetési mérleget, mely az arany kiözönlését megakadályozná, törvénynyel biztosítani alig lehetséges. De nem is kísérli meg ezt a bankjavaslat 5. szakasza, ennélfogva ez a feltétel sem tartozhatik azok közé, melyekre a t. minister ur gondolt, midőn azt mondta, hogy a bankjavaslatnak 5. szakasza a készfizetések minden feltételét megvalósítja. Most tekintsük azt a harmadik feltételt, a melyet felemlítettem, t. i. azt, hogy a bank készfizető készségét hogyan biztosítja ez az 5. szakasz ? Mindössze egy odavetettnek látszó megjegyzés foglaltatik ebben a szakaszban arra nézve, hogy a bank készfizető készségét nyilváníthatja, mert azt mondja, hogy »ha az Osztrák-Magyar Bank módosított alapszabályainak 111. czikke alapján javaslatba hozza, hogy a bankalapszabályok 83. czikkének felfüggesztése megszüntettessék« stb. Tehát egy tisztán megengedő, feltételes módban alludál arra, hogy a bank ezen készsége a készfizetés felvételére fenforoghat, a nélkül azonban, hogy bármiféle határozott kötelezettséget állapitana meg a bankra nézve, hogy bizonyos feltételek bekövetkezése esetére ezt a javaslatot megtenni tartozik is. Ebből láthatjuk, hogy a bank készfizető készsége sem az a feltétel, melyet a törvényjavaslat e szakasza biztosit. Sőt még akkor is tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy bizonyos előzmények azok, a melyekre a javaslat e megengedő megjegyzése alludál, s melyek már involválják azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank kénytelen lesz készfizető készségét nyilvánítani, mert a bank alapszabá.lyainak első czikke kötelezi a bankot arra, hogy jegyeinek a külföldi váltókban megnyilvánuló értékparitásáról, a törvényes koronaértékhez való paritásáról gondoskodjék. Ezt a gondoskodást azonban a bankstatutum első czikkelye, a javaslat indokolása, valamint a házban a túloldalról elhangzott beszédek tanúsága szerint nem ugy érti, hogy a bank a készfizetésre legyen készen, hanem ellenkezőleg ugy, hogy a banknak jog adatik a készfizetésre nem törekedni, hanem azt helyettesíteni a már eddig is szerencsés kézzel gyakorolt devizapolitikával és egyéb banküzleti politikával. A bankra mindenesetre kellemesebb és kényelmesebb dolog az aranyban való fizetés helyett ezt a papirospolitikát űzni tovább, mely a készfizetés helyettesítésére szolgál, és midőn most a törvény erejével biró statútum erre mintegy törvényes felhatalmazást ad a banknak, akkor természetes, hogy ez semmiképen sem fogja elősegíteni a banknak készfizetési készségre való törekvését. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát én ezt a feltételt, a banknak készfizetési készségét, semmiképen nem látom biztosítva az 5. §-ban, annál kevésbbé, mert az a szankczió, a merylyel az előzményekképen itt felemlített bankstatutum 1. §-a ellátja azt a felhatalmazást, hogy a bank a devizapolitikával helyettesítse a készfizetéseket, oly lehetetlenül szigorú, hogy a banknak semmiesetre sem kell ennek alkalmazásától félnie. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalolialon.) Ez a szankczió ugyanis azt mondja, hogy ha a bank nem tartja fenn az értékparitást, elveszti szabadalmát. A banknak ugyan e miatt nem kell a készfizetésre törekednie, mert a szabadalom elvonásával az állam nem érne czélt, mert nem valószínű, hogy oly esetben, mikor ilyen derutszerű bankpolitikai helyzet áll be, az állam ezt a retorziót alkalmazná, mert hiszen ilyen időkben a bank helyébe nem állhatna egy másik készfizető bank. Ennélfogva ez a szankczió sem szoríthatja az Osztrák-Magyar Bankot arra, hogy készfizetési készséget nyilvánítson. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De már most tekintsük a készfizetések megkezdési feltételeinek harmadikát, t. i. a szabadalmat adó osztrák és magyar államoknak idevonatkozó akaratát, mint olyan feltételt, a melynek a ministerelnök ur kijelentése szerint e törvényben biztosítottnak kellene lennie:. Először is az osztrák törvényhozás idevonatkozó akaratával kívánok foglalkozni. Azt tudjuk, hogy a készfizetések megkezdésének az osztrák parlamenti körök leküzdhetlen és indokolatlan ellenállása a legnagyobb akadálya, ennélfogva ez az 5. §. van hivatva a parlamenti köröknek ezt az ellenállását legyőzni, de természetesen ugy, hogy az osztrák törvényhozásnak akarata kellőképen meg is nyilvánulhasson. A szakasz e feltételt akként valósithatja meg, hogy azt mondja, hogy, ha a bank javaslatot terjeszt elő a készfizetések megkezdésére, az osztrák kormány — ép ugy, mint a magyar kormány — a törvényhozás mindkét háza elé e javaslatot beterjeszti és ha ez a két ház vagy csak egyike is a javaslatra nézve bizonyos elutasító határozatot hoz, akkor az mindenféle más kísérlet és szükségrendelet alkalmazása nélkül el van végleg vetve. Azt hiszem, ez csak nem biztosíték arra, hogy az osztrák parlamenti körökben megnyüvánuló ellenállás a készfizetések felvételével szemben leküzdetik, vagyis hogy az osztrák törvényhozás hozzájáruló akarata mint a készfizetések egyik feltétele biztosítva volna. Azonban az 5. szakasz további folyamán következik ezen negatívumok után, a melyeket felsorolni voltam kénytelen, egy egyetlen pozitívum és ez az 5. szakasznak az a bizonyos clouja, hogy ha az előterjesztés benyújtásának időpontjától kezdve és csak az országgyűlés együttlétének ideje tartama alatt számítandó négy heti időtartam alatt az országgyűlés egyik vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat j óváhagyottnak tekintendő. T. képviselőház! Miután az osztrák parlamenti körök elé szintén ilyen javaslat kerül, mint ez, el kell azt ismerni, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor azon osztrák parlamenti körök ellenáUása csakugyan rendkívül zseniálisan van megtörve. Mert természetes, hogy ha határozathozatal nélkül is jóváhagyottnak tekintetik egy javaslat, akkor hiába van azoknak az