Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

526 Ifj. országos ülés 1911 ban az akkori viszonyok között ez törvényerőre nem emelkedett — hogy a pénzügyi viszonyok yjedig azóta annyira rosszabbodtak, hogy ma sem következett el az ideje annak, hogy a készfizetések felvétessenek. Itt közbevetőleg bátor vagyok megemlítenie hogy kételkedem abban, hogy a politikai viszo­nyok, ha meg is engedték volna nálunk a törvény elfogadását, akkor a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok törvényhozása ugyanazon törvényjavaslatot törvényerőre emelte volna-e 1 De ettől eltekintve, egy pár szóval megvilágitani kívánom azon kérdést, hogy vájjon a mi pénzviszo­nyaink tényleg annyira rosszabbodtak-e 1903 óta, hogy a készfizetések felvétele ma aggályos volna. A pénzügyminister ur azon okokat, a melyek­nél fogva ő aggályosnak találja a készfizetés fel­vételét, négy pontban sorolja fel. Az egyik pont és indok az, hogy külkereskedelmi mérlegünk kedvezőtlen. A másik, hogy az árukészletek aránya a bankjegyforgalomhoz képest ma rosszabb ; hogy továbbá kényszerítve vagyunk külföldön köl­esönöket elhelyezni és az idő ma nem volna alkal­mas e kölcsönök effektuálására. Végre pedig arra történik utalás a pénzüg} r­minister ur részéről, hogy a bankkamatláb azóta emelkedett, nagyobb, mint volt 1903-ban. A mi az első pontot illeti, hogy külkereske­delmünk mérlege sokkal kedvezőtlenebb, mint akkor volt, erre nézve vagyok bátor egypár fel­világosító megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tény az, hogy 1903-ban a mi külkeres­kedelmünk 137 millió koronával aktív volt; az is tény, hogy 1906-ban és 1907-ben 46, illetőleg 34 mil­lió koronával passzív lett, 1908-ban aktív volt 24 millióval, 1909. és 1910-ben pedig 108 millióval, illetőleg 121 millióval passzív volt. így felállítva a mérleget, a pénzügyminister urnak tényleg igaza van. Azonban, ha nem a pénz értékét veszszük, hanem azokat a mennyiségeket, a melyek behozat­tak és kivitettek, akkor az 1909. és 1910. évi mér­legünk a következőkép áll : 1909-ben behoztunk 70,999.000 métermázsa árut, 1910-ben 62,443.000 métermázsát, vagyis majdnem 11 millióval keve­sebb volt a behozatalunk métermázsában 1910-ben, mint 1909-ben, a mi azt jelenti, hogy sokkal többet termeltünk — 10 millióval többet — 1910-ben, mint 1909-ben, a mi gazdasági produktivitásunk­nak és előrehaladásunknak jele. A mi a kivitelt illeti, 1909-ben kivittünk 61,565.000 métermázsát, 1910-ben pedig 64,427.000 métermázsát, tehát súlyban 2,287.000 métermázsá­val többet, ugy hogy a mérleg itt is az előző évhez képest javult. Már pedig lényegileg és tulajdon­képen a mérleg passzivitása nem tisztán attól függ. hogy milyen értéket képvisel, hanem attól is, hogy mennyi czikk hozatott be, illetőleg vitetett ki, mert ez képezi tulaj donképen gazdasági termelésünk eredményét. De ha az értékre térek át, egy nagyon fontos körülményt kell ennél a pontnál figyelembe venni, azt, hogy ezek az évek;' az 1909, és I9J0. évek azok, : márczius 6-án, hétfőn. a melyekben ipari czikkekben azon óriási nagy értékemelkedés állott be, ugy hogy 1909-ről I910-re az értékek áremelkedését 15—20 %-ra lehet becsülni. Miután joedig Magyarország be­hozatala főleg ipari ezikkekre vonatkozik, nagyon természetes, hogy még ugyanazon mennyiségű ipari czikk behozatala is értékben 1910-ben nagy emelkedést jelent. A kivitelnél azonban megfor­dítva áll a dolog. Köztudomású, hogy 1909-ről 1910-re fő kiviteli czikkeink — elsősorban a gabo­nát és a lisztet sorolom fel — lényegesen estek árukban. A mint a fővárosi statisztikai hivatal kimutatása mutatja, 1909 májustól 1910 májusig búzában az áresés körülbelül 9 korona volt, rozs­ban 5 K, takarmányárpában 5 K, zabban 3 K 50 fillér, tengeriben szintén 5 K. Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a t. kép­viselő urat kérni, hogy méltóztassék fejtegetéseit szorosabb kapcsolatba hozni az 5. §-sal, mert az, a mit a t. képviselő ur most fejteget, a tárgyhoz nem tartozik. (Mozgás és ellenmondások a bal­és szélsőbal-oldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Szebeny Antal: Rögtön levonom a konzekven­cziákat; méltóztassék azonban megengedni, hogy egypár szóval befejezhessem okfejtésemet. (Hall­juk !) Abból, hogy kivitelünk értéke leszállott, bevitelünké pedig emelkedett, következik tény­belileg mérlegünk jjasszivitása. Ha az 1910. évi behozatalt és kivitelt ugyanazon az áron értéke­sitenők, mint a hogy értékesíttetett 1909-ben, az következnék, hogy a mérlegünk javulna 296 mil­lióval, vagyis a 121 millió korona passzív mérleg 175 millió korona aktív mérleggé változnék át. Ezt voltam bátor megemlíteni azért, hogy igenis a mérlegünk nem rosszabb, mint volt 1903­ban, tehát ugyanazok a viszonyok, a melyek 1903-ban kedvezőbbé tették volna a készfizetések felvételét, jelenleg szintén fennállanak. A mi a másik okot, nevezetesen azt a különb­séget illeti, a mely az érezfedezet és a bankjegy­készlet között van, ez is igen lényegesen javult az elmúlt hat év alatt; mert az elmúlt hat év alatt a legkisebb forgalom 1448 millió, a leg­nagyobb pedig 1773 millió volt. Azóta mind a legkisebb forgalom, mind pedig a legnagyobb forgalom 25%-kal emelkedett, ezzel szemben az érczkészlet standja 1903—1906 között csak 4'3%-kal csökkent, tehát sokkal nagyobb mér­tékben emelkedett összmennyiségében, mint az ilyen rövid idő alatt elvárható volt, a mi annak jele, hogy e tekintetben is teljesen rendezett vi­szonyok között vagyunk. A mi a kölcsönök felvételét illeti, fájdalom, abban a helyzetben vagyunk, hogy egyrészt nagy gazdasági kiadások, főleg hadüg}'! kiadások folytán kénytelenek vagyunk kölcsönökhöz folya­modni, és ezek elhelyezése nagy nehézségekkel jár. A legutóbbi példa is mutatja, pedig a készfize­tések nem voltak felvéve, mégis nagyon nehezen tudtuk kölcsönünket elhelyezni, (ügy van! a bal- és 'a, szélsőbaloldahn.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom