Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-115

Hó. országos ülés Í9li szavaival éljek, hideg epébe mártott éles borotvával bonczolják és vonják kétségbe. Legerősebb aggályainkat pedig épen ezen szakaszszal szemben tápláljuk. Ezen szakasz maga eléggé megindokolhatná erélyes állásfoglalásunkat az egész javaslat ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Magyarország különös helyzete, azok a támadások, a melyeket az osztrák felfogás majdnem négyszáz év óta intéz a magyar alkotmány ellen, különösen szoros kötelességévé teszi épen az ellenzéknek, hogy alkotmányjogi kérdésekben a legnagyobb éberséggel őrködjék alkotmányunk integritása felett, hogy a legnagyobb erélylyel igyekezzék kiküszöbölni minden alkotmányjogilag veszélyesnek látszó preczedenst. (Helyeslés baljelől.) Mert a magyar történelem évlapjai fényes bizonyságot tesznek arról, minő preczedenseket használtak fel a múltban ellenünk, mint használta ki a hatalom ellenünk hazánk törvényeinek hézagait. (Igaz ! ügy van ! baljelől.) Szerintem ez a szakasz is oly hézagot mutathat fel, legalább a mi kicsavartnak nevezett észjárásunk szerint, bár ezen felfogásunkban tekintélyes 67-es politikusok is osztoznak. Ez a szakasz vét először is azon alkotmányjogi alapelv ellen, hogy törvényt csakis törvénynyel lehet módositani, mert az Osztrák-Magyar Bank módosított alapszabályainak 111. czikke — ez a 83. czikk érvényességét függeszti fel — kimondja, hogy a 83. czikk, mely a készfizetések kötelezettségét állapitj a meg, életbeléphet vagy épen a törvényjavaslat 5. §-a alapján, vagy pedig, ha a két állam azt törvényhozásiíag életbelépteti. De épen ez a »vagy« a nagy hiba. A bankszabadalom minden módosítása csakis törvény utján lehetséges. Ez a szakasz pedig a törvényhozási intézkedés mellett vagylagosan egy más modus proczedendit vesz tervbe, mely szerint az Osztrák-Magyar Bank indítványára, a két kormány hozzájárulása mellett, abban az esetben, ha a törvényhozás egyik vagy mindkét háza négy heti időtartam alatt nem határoz, a 111. czikk minden törvényhozási intézkedés nélkül, úgyszólván a parlament kijátszásával, hatályát automaticze elveszti. E szerint az OsztrákMagyar Bank indítványa, a két kormány hozzájárulása mellett, egy rövid négy hetes obstrukczió jóvoltából minden házhatározat, minden törvényhozási intézkedés nélkül törvényt szüntethet meg és a kormány a háznak minden határozata és minden törvényhozási intézkedés nélkül, a törvényben expressis verbis kimondott jogszabály ellen, cselekedhet. Ámde ez csak egyik hibája a javaslatnak. Van még egy másik hibája is, a melyre részben már előttem gróf Andrássy Gyula és Sághy Gyula t. képviselőtársam — azonban csak körvonalakban — czéloztak. Ez a hibája pedig a szakasznak kétszeresen szembetűnő, kétszeresen kirivó különösen akkor, ha megállhatná helyét a t. túloldalnak az az állítása, hogy a mi előbbi aggodalmaink, a melyek szerint ezen szakasz azon alkotmányjogi alapelvbe ütközik, hogy törvényt csak törvénynél lehet megváltoztatni, alaptalanok, mert a KÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. T. KÖT&T. márcziüs 6-án, hétfőn. 521 111. czikk érvényességét törvény, még pedig e törvény 5. §-a függeszti fel. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez igy volna, akkor is egy különös, alkotmányjogilag abszurd esetet állapithatunk meg. A magyar közjognak egyik sarkalatos, alapvető fogalom-megmeghatározása szerint törvény csakis a magyar nemzetnek a király által szentesitett, kellő módon kihirdetett akarata, (ügy van ! balfelöl.) Minden törvény érvényességéhez, hatékonyságához csakis e három tényező, de e három tényező feltétlenül szükséges. Es mely esetben lehet érvényes az 5. §.? Mely esetben válhatik az hatékonynyá ? Csakis abban az esetben, ha egy részben idegen részvénytársaságnak, az Osztrák-Magyar Banknak majdan tetszeni fog — noha az is kérdés, hogy fog-e valaha neki tetszeni, (Ugy van ! balfelöl.) — hogy ezen törvényjavaslatban kontemplált inctitványozási jogával tényleg éljen is. Az 5. §-nak érvényességet, hatékonyságot csakis az Osztrák-Magyar Bank indítványa adhat és igy végeredményben az Osztrák Magyar Bank akarata mint törvényalkotó, törvényt megszüntető tényező vonul fel törvénytárunkba, smbstituálva nemzetünknek a közjogban biztositott törvényt alkotó, törvényt megszüntető akarata helyébe. A legsúlyosabb és leglényegesebb kifogás ezen javaslat ellen szerintem az, hogy veszélyes preczedenst képezhet a jövőre nézve. (Ugy van ! bálfelöl.) Jól tudom, hogy a t. kormány kijelentette, hogy ez az 5. §. preczedenst nem képezhet, hogy ez kivételes intézkedés. A kormány e nyilatkozata után én egy perczig még gondolatban sem merném állitani azt, hogy ez a kormáiy fogja ezt a szakaszt preezedensül kihasználni. De, t. képviselőház, a kormányok nem örökéletűek ám (Fölkiáltások a szélsöbaloldalon: De nem ám!) és ki biztosithatja a mai kormányt, hogy helyébe majdan nem jöhet egy, a nemzetet, a nemzet jogait, a nemzet alkotmányát semmibe se vevő, de azért mégis az alkotmányosság formájába burkolózó kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Isten mentsen ettől, hogy ez bekövetkezzék, mely kormány majd kapva fog kapni azon az alkalmon, hogy e szakaszt, mint preczedenst kihasználja és áthárítsa egy másik térre, a nemzet jogainak kijátszására, mondjuk pl. a nemzetnek a katonai kérdésekben alkotmányjogilag biztositott jogainak a kijátszására. Hogy milyen csekélynek látszó, hogy ugy mondjam, kicsinyes dolgokat használtak fel ellenünk a múltban preezedensül, ezt gróf Andrássy Gyula, t. képviselőtársam a történelem példáival igen szépen illusztrálta. (Halljuk! Halljuk!) Én csak egy pár történeti tényt akarok még felhozni azon tételem igazolására, hogy politikai felületesség, kicsinyes dolgok, mily nagy következményekkel járhatnak, sőt hogy azok néha még az ország területi épségét is megcsorbithatják. (Halljuk! Halljuk !) Tudvalévő, t. képviselőház, hogy a régi Horvátország a mai Bosznia területén "feküdt. A régi 66