Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

nu tik. országos ülés Í91Í márcilus k-én, szomhalófí. alatt vagy elfogadja, vagy elveti, ha pedig el nem fogadja, akkor is törvénynek tekintik ; négy hét alatt két házat kell a javaslatnak megjárnia, vagyis egy-egy házra körülbelül 14 napi idő jut. Eltekintve attól, a mire felszólalásom további részében fogok kitérni, hogy micsoda alkotmányjogi sérelem ez, röviden csak annyit akarok megjegyezni, hogy Magyarországon tudhatja mindenki, a ki a viszonyokat csak némileg is ismeri, hogy Ausztriában gyönyörűen el lesz vetve már az első héten, s ezzel befellegzett a sorsa az egész javaslatnak, s akkor elmondhatja bárki, a ki akkor a kormányon ülni fog, legjobb meggyőződéssel : én megtettem mindent, a mit a törvény előirt, én elmentem a végső határig, lojális volt a bank is, de az osztrákok megakadályozták. Ha nézzük ezt az egész dolgot, a mit bátran perfid játéknak lehet nevezni a nemzet jogaival (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) konstatálhatjuk, hogy az nem haladást jelent a nemzet jogai felé, hanem ujabb akadályok felállítását. (Igaz! Ügy van! balfelől.) A régibb egyezményben a két kormánynak egymással meg kellett egyeznie, s akkor ez intézkedés adminisztratív utón életbelóptethető volt, ma azonban a kormányok magukról a felelősséget áttolják a parlamentre, ma a kormányok, hogy ugy mondjam, jó fiuk maradnak, és a végén az osztrák parlament, a melynek ismerjük ellenséges érzelmeit, fog dönteni a készfizetések felvétele dolgában. Én azt hiszem, sokkal lojálisaUi, az igazságnak is sokkal megfelelőbb lett volna, ha az 5. §-ba egyszerűen bevés2 szűk azt, hogy 1917-ig készfizetés nem lehet, mert az osztrák jjarlament többsége ezt nem akarja. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Ha már bevették a törvény kodifikátorai, hogy négy hét alatt, végezni kell a két parlamentnek ezzel az ügygyei, sokkal megfelelőbb, s alkotmányjogi felfogásunkkal sokkal harmonikusabb lett volna, ha azt mondjuk ki, hogy kétheti vita után mindegyik házban egyszerű szavazással kell dönteni. Az angol alkotmányjogászok régen kimutatták már azt, hogy a parlament megszoríthatja önmaga hatáskörét, s bizonyos vitát záros határidőhöz köthet. A magyar parlamentben is vannak esetek, a mikor vagy csak egyszerű szavazással, vagy pedig, mint a jegyzőkönyv hitelesítésénél, korlátolt számú szónokok után a ház egyszerű szavazással dönt. Lehetett volna a törvénybe bevenni, hogy két heti vita után döntsön a parlament szavazással. (ügy van ! a szélsőbaloldalion.) De itt az az alkotmányjogi abszurdum van, hogy egy testületnek, mely a vitát még folytatja, melyben talán még nézetek nem is alakultak ki, egyszerű nemnyilatkozása már pozitív nyilatkozatnak vétetik. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Valóban, a ki ezt a törvényjavaslatot fogalmazta, annak szemei előtt inkább a.hazai viszonyok voltak, a hol előre lehet mindenkiről tudni azt, hogy mit fog megszavazni és mit nem fog megszavazni. (Igazi Ugy van! a szélsobalóldalon,) előre lehet azt tudni, hogy kire minő érvek hatnak és minő érvek iránt marad siket, még ha azok bárminő világosak is, nem ugy, mint az angol példánál, hol az érvek és meggyőzések fegyverei is léteznek. Ha semmi nem volna fontos a jövő történetírójára a mostani parlament működéséből, ugy fontos lehet ez az 5. §., mert ez világosan kifejezi azt, hogy nálunk nem parlamenti uralom, nálunk nem a meggyőzés és az érvek uralma van, hanem egyedül párturalom, (Igaz! ügy van! a szélsobalóldalon.) mely minden javaslatnál, minden akadályon, minden aggályon felülhelyezkedve dönt. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De érdekes volna vizsgálnunk, mi lehetett a rejtett oka annak, hogy mikor a bank főtanácsa kell, hogy akarja a készfizetések felvételét, — mert hisz ez a bank tekintélyét a külföldön jelentékenyen emelné és ez a bank quasi becsületbeli lovagias ügye a nagy pénzpiaczon — mégis belenyugszik abba, hogy egy ilyen 5. §., egy ilyen rejtett lemondás a készfizetésekről a törvénybe iktattassék ? Tudjuk nagyon jól, hogy a főtanács osztrák tagjai előtt osztrák ipari és pénzpiaczi érdekek dominál nak. Földes Béla (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) jeles nemzetgazdászati tudósunk kifejtette már, hogy az osztrák érdekekkel nagyon ellenkezik az, hogy nálunk aranyvaluta, készfizetés legyen, mert akkor a külföld a magyar ipar, a magyar kereskedelem és egyáltalában a magyar állapotok iránt nagyobb bizalommal lesz. Kérdezheti sok, a külföldi kereskedelemben nem jártas ember : honnan az, hogy ma Ausztria iránt bizalom van, a mikor pedig Ausztria sem aranyvaluta s ország, ép ugy, mint mi ? Egyforma valutánk van, tehát szükségképen egyenlő bizalmat kellene élvezni, (ügy van ! a szélsobalóldalon.) De figyelembe kell venni azt, hogy a külföldi pénzpiaczon és a külföldi nagy kereskedelemben Ausztria már régen résztvett és szerepelt, a mikor Magyarországról még csak azt tudták, hogy van valahol keleten egy ország, a hol igen jó bor és igen jó búza terem. Az anszienitásnak bizalmát élvezi tehát Ausztria, mi pedig uj emberek vagyunk, a kiknek a bizalmat először ki kell érdemelnünk; (ügy van! a szélsobalóldalon.) velünk szemben bizalmatlanabbak, mint a velük régen összeköttetésben lévő Ausztriával szemben, tehát reánk nézve kétszeresen szükséges, hogy az aranyvaluta behozatala által bizalmat kapjanak a mi pénzpiaczunk iránt is. (ügy van ! balfelől.) De nemcsak a nagy kereskedelem, hanem az államhitel szempontjából is pontosak. A nagy kölcsön beszerzésénél láttuk most, hogy ki vagyunk szolgáltatva bizonyos Bécsből kiinduló érdekszálaknak, és micsoda emberfeletti munkába kerül más helyről beszerezni az állam által igényelt pénzszükségletet. Láttuk, hogy a pénzügyminister urnak igazán minő nagy fáradságába kerül, mig egy más konzorcziummal meg tudta kötni ezt a kölcsönt, a mely pedig sokkal előnyösebb a konzoreziumra, mint a magyar államra nézve,