Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-114

lík. országos ülés 19 Jl márczius h-en, szombaton. 511 kat. E czélból a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »A képviselőház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 5. §-át a jogi és alkotmányos szempontoknak megfelelő uj szövegezés czéljából az igazságügyi bizottsághoz utasitja«. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek a határozati javaslatnak elfogadása abból a szempontból is czélszerü volna, mert hiszen az osztrák parlament még meg sem kezdte ezen javaslat tárgyalását (Ugy van f) és mi egyáltalán nem tudhatjuk. — a t. pénzügyminister ur és a kormány többi tagjai sem tudhatják — hogy vájjon az osztrákok milyen változtatást fognak eszközölni a bankjavaslaton; vájjon konformis lesz-e a mi határozatunkkal az ő határozatuk és hogy nem kell-e utólag, midőn már elfogadtuk a szakaszt ebben a szövegezésében, esetleg a felsőház retortáján keresztül változtatást eszközölnünk és ezzel olyan meghátrálást tanusitanunk, a mely kormányunkra nézve csak megszégyenitő, kormányunk tekintélyére nézve csak romboló hatású lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon czélszerü volna tehát ezt a szakaszt függőben tartani; a többi szakaszokat azért a kormány intenczióihoz képest esetleg tovább tárgyalhatnék, de lehetővé kellene termünk azt, hogy az igazságügyi bizottság foglalkozzék ezen szakasz módosításának kérdésével és ott talán megállapodhatnánk egy megfelelő szövegezésben. Kérve kérem tehát a t. pénzügyminister urat és a t. kormányt, hogy legyen szives mindezt megfontolás tárgyává tenni és járuljon hozzá ezen határozati javaslat elfogadásához, a mely a kormány presztízsét legkevésbbé sem érinti, hanem módot nyújt arra, hogy saját kezdeményezésével, tekintélyének sértetlen megóvásával eszközölje ezen szakaszon a megfelelő változtatást. Arra kérem ismételten a t. házat is a békés parlamenti tárgyalás s az ügy érdekében, valamint a nagy nemzeti érdek szempontjából, a mely koczkán forog, hogy járuljon hozzá ezen határozati javaslat elfogadásához. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Rudnyánszky György jegyző: Bakonyi Samu ! Holló Lajos : A neveket kérjük felolvasni. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a határozati javaslatot és az aláírók neveit). Elnök: Szólásra Bakonyi Samu képviselő ur jelentkezett. Bakonyi Samu: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Kijelentem, hogy előttem szólott Sághy Gyula t. képviselőtársamnak ugy határozati javaslatához, mint az azt indokoló fejtegetéseihez mindenben hozzájárulok. (Helyeslés balfelől.) Mikor azonban ezt a kijelentést teszem és a vita vége felé mégis rövid időre szives figyelmüket kérem, ezt nem azért teszem, mintha ezen törvényjavaslatnak a mi meggyőződésünk szerint legsérelmesebb ezen szakaszánál fel akarnám ujitani azt a keserűséget, a mely a miatt a csalódás miatt fogott el, talán pártkülönbség nélkül mindenkit Magyarországon, a ki barátja volt,, ha nem is az önálló bank létesítésének, de mindenesetre a készfizetések kötelező felvételének, nem pedig az uj Staatswörterbuch szerinti úgynevezett rendezésnek, a mely az igen t. kormány részéről a maga kudarczának eltakarására most a vitába hozatott. Nem is azért szólalok fel, noha ez is indokolná azt, hogy kifejezést adj mik annak a fájdalmas érzésnek, hogy oly kérdésben, a melyet ennek az országnak már minden pártja rendezettnek tekintett a valuta rendezésére vonatkozó utolsó törvénynek az intézkedése folytán és az azokban megszabott feltételeknek a teljesítése után, a méltó keserűség még egyszer megfelelő formában kifejezésre jusson, (Igaz! ügy van! balfelől.) mert ha csalódás érte a nemzetet, annak bizonyítására nem kell arra a vitára szorítkoznom, a melynek során az ezen oldalon ülők legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint kifejtették a nemzet érdekeit ós hogy miért nem megfelelő azoknak ez a törvényjavaslat, hanem hivatkozom arra a t. képviselőtársamra, a ki önök között egyik legnagyobb tekintély, gróf Tisza Istvánra, a ki nyíltan elismerte a pénzügyi bizottságban és kifejezte itt a képviselőházban is, hogy ez a törvényjavaslat nem az, a mit ő várt, ez a készfizetéseknek nem az az elintézése, a < melyhez ő kötötte több nyilatkozatában ezen kérdés rendezéséhez való hozzájárulását. (Ugy van ! balfelől.) Más talán más konzekvencziákat vont volna le ebből a csalódásból, a melyet kétségbe vonhatlanul beismert, de hiszen gróf Tisza István t« képviselőtársam a maga álláspontjából megindokolta azt, hogy ezen csalódás daczára miért járul hozzá a törvényjavaslathoz, miért támogatja az ezen törvényjavaslatot benyújtó kormányt. Azért, mert ő ugy látja, hogy ennek a kormánynak működésében találhatja meg a rendnek megteremtését és a jövő kibontakozásnak azon feltételét, a melyet ő várt tőle. Mi nem vártunk ettől a t. kormánytól semmit, de igazán nem vártuk azt sem, hogy ebben a kérdésben, a melyre nézve pártkülönbség úgyszólván nincs Magyarországon, ilyen vereséggel éri be és ilyen vereséggel jön az országgyűlés elé. Mi a készfizetések kötelező felvételének a törvényben meghatározott feltételei beállta után ujabb törvényhozási intézkedés szükségét láttuk, magának a készfizetések kötelező felvételének elrendelésére. Ezzel a nézettel nem állok egyedül. E tekintetben tulaj donképen beismerés foglaltatik magában a törvényjavaslat indokolásában. Azokon felül, a miket az 1903. évi javaslat konzumál, mi legfeljebb még azoknak a kérdéseknek törvényhozási szabályozását tarthattuk talán szükségesnek, a melyeket a javaslat indokolása abban foglal össze, hogy (olvassa) : »a kis bankjegyek, a külföldi piaczokra szóló váltóknak a bank érczkészletébe való beszámítása s a két állam által az Osztrák-Magyar Banknál teljesített aranylefizetések kérdése«. Mindezek megoldást találtak részben előbb, részben ezen törvényjavas-